 Ma 14 órától Sztárfórumunk vendége Nenus. Kérdezz Te is a látótól! |
Azóta foglalkozik komolyabban ezotériával. Látó, eltűnt személyek kutatója. Legutóbb a Tenerifén meggyilkolt asszony halálát és a holttest pontos helyét tudatta a hatóságokkal. Mértani pontossággal rekonstruálta az eseményeket. Pedig Emesét vagy családját soha életében nem látta. Nenus, vagyis Kiss Krisztina.
Se varázsgömb, se gyertyák vagy misztikus fények. Nenus egy szál melegítőben, na meg Tóbiással, izgő-mozgó kis vérebével vár az újpalotai lakásban. A sütőben kacsa, a főzőlapon lila káposzta, mi meg a pamlagon.
Nenus: – Egy kis játékban benne vagy?
Viki: – Persze.
Nenus: – Ha most nagyon messze lennél innen és egy képet küldenél haza, hangokkal, színekkel, illatokkal, írd le, milyen lenne?
Részletesen elmeséltem. Nenus elővette a telefonját, benne a színes, szagos „képeslapom” jelzői. Ő, míg hozzá jöttem, előre leírta ezt a képet. Hogy meglepődtem-e? Nem, ennél sokkal hátborzongatóbb dolgokat tudok, hallottam Kiss Krisztináról.
– Mi volt az első, “gyanús” dolog az életedben, amin te is meglepődtél?
– Amióta emlékszem, állandóan képek vettek körül. Látomások, már pici koromban. Ránéztem emberekre, s láttam, hogy ők már nem élnek. Konkrétan tudtam, hogy ez “halva” állapot, így neveztem, mert 12 éves koromig egyáltalán nem láttam igazi temetést vagy halottat. De nem vettem tudomást róla. Egy dolog volt visszatérő, ami miatt újra és újra sírtam. Tudtam, láttam, hogy apukámat autóbalesetben veszítem el.
– Mikortól vált mindez tudatossá, mióta figyeled a “látomásokat”, képeket?
– Tíz éve. Amióta apu meghalt. Tíz nappal azelőtt ünnepeltük a születésnapját, akkor írtam neki egy levelet, megköszönve neki azt a harminc évet, amit én megélhettem vele. És leírtam pontosan azt is, hol legyen nagyon óvatos, hol vezessen nagyon figyelmesen. Amikor a hívást kaptuk, már tudtam, hogy vele történt valami. Autóbaleset. Azon az útszakaszon, ahol folyton veszélyben láttam, egyébként a világ egyik legbiztonságosabb autójában. Bepattantunk az autóba, elindultunk Kiskunfélegyháza felé. Ahogy közeledtünk, egyre tisztábban láttam a baleset helyszínét, láttam, hogy két mentőautó áll ott, a mentősöket, a mentők helyzetét, a tűzoltókat, amint megpróbálják kiemelni őt az autóból. Aztán pontosan tudtam, melyik autóban élesztették kétszer is újra, majd láttam a rohammentőt, ahová áttették, s ahol végül belső sérülései miatt mégis meghalt. Azóta békében vigyáz ránk… A zsebében egyébként ott volt a levelem, amit a rendőrök adtak át, szinte hitetlenkedő arccal nekünk.
– Korábban neked is volt baleseted, úgy tudom.
– Igen, 18 éves koromban. Olyan koponyatörést és agysérüléseket szenvedtem, hogy jó, ha egy ember volt, aki esélyt adott nekem. Ő volt Béres doktor, az orvosom. Talpra állított. Utána egyébként sokszor jöttek elő képek. Például tudtam, hogy valamilyen felüljáróhoz kapcsolódva valamelyik szerettemet tragédia éri. Évekig kísért ez a kép. Amikor a nagymamámat halálra gázolta egy autó, amit egyébként szintén láttam előre, azt mondtam: a nagyi egy héten belül magával viszi Krisztiánt. Éppen erre egy hétre történt az a baleset, ahol az egyik öttusázó autójával leesett az autópályáról az alatta futó másik pályára. Ott jött az én unokaöcsém. Azonnal szörnyethalt.
– Hogyan kell egyébként ezt elképzelni? Képek, látomások üldöznek, amiket nem mindig tudsz mihez kötni, vagy inkább ha valaki megkeres, az elmeséltek alapján érzed meg a dolgokat?
– Ez teljesen változó. Néha látom az utcán valakin, hogy bajban van, segítségre szorulna, de van, hogy amikor megkeresnek, akkor jönnek a képek, érzések. Sokat kérdezek, miután megvan a tiszta csatorna, amin áradnak az információk, mert ezek nekem csak képek, érzések, de nem jelentenek semmit. A kérdezőnek kell tudnia, hogy mit mondok, mert az ő életéről van szó, az ő kapcsolatairól. Ő tudja a képek jelentését, én teljesen kívülálló tudok maradni. Egyébként nem is vagyok hajlandó olyanokkal foglalkozni, akik azt mondják, nem mondanak semmit, mert akkor túl sokat árulnának el, találjam ki. Akkor ennek az embernek nem rám van szüksége; én nem meggyőzni akarom, nem tesztelnie kell.
– Soha nem tudod megelőzni a bajt, vagy útmutatót adni hozzá?
– De. Sokszor tudok felkészíteni is. Ágica például azzal keresett meg, hogy egyébként alig negyvenéves anyukáját öt-hat éves kezelés után gyógyultnak nyilvánították. Mondtam, ne higgyen nekik, a rák ott bujkál az édesanyja szervezetében. Megmondtam, hány hónap múlva újul ki a betegség, s hogy rá három hétre elviszi. Szinte napra pontosan az előre jelzett időben csukta le a szemét örökre az anyukája. Ági a pillanatnyi kiborulás után húszévesen, komoly felnőtt nőként temette el. Előfordult egyébként olyan is, hogy nem mentem el egy esküvőre csak azért, mert láttam előre, hogy egy éven belül vége. Igazam lett, épp 12 hónapra rá el is váltak.
– Lelkileg hogyan tudod a durva helyzeteket kezelni, illetve a felelősséget, hogy esetleg tévedsz?
– Még soha nem tévedtem. Felelősséggel tartozom, s minden általam ismert, alkalmazott módszerrel, befolyásolással, energiával, gondolatátvitellel segítek.
– Van, amit nem vállalsz?
– Van, nagyon durva negatív dolgot nem. Például egy ember életét elvenni.
– Ezt hogy érted? Képes lennél rá?
– Igen. Le tudom annyira bénítani valakinek az energiacsakráit úgy, hogy teljesen lebénul. Az ezoterikus főiskolán voltak ilyen gyakorlatok, amikor a pároddal kellett próbálni, és hatásos. Csak éppen rettenetes látvány, ahogy a másik fuldoklik például, amikor lezárod a torokcsakráját, s a te kezedben van a kulcs, hogy adott szerv működését újraindítsd. Félelmetes erő.
– Te minek tulajdonítod ezt a képességedet? Miben hiszel?
– Sosem gondolkoztam rajta mitől, honnan, kitől kaptam. Nem foglalkoztat. Megtanultam vele élni. Áldás és átok. Sorsfordító esemény volt az életemben az autóbalesetem, ekkor jelentkeztek az első testen kívüli élményeim. Azóta nem félek a haláltól.
– Tudod, hány ilyen képességű ember van ma Magyarországon, vagy mennyire általános ez a dolog?
– Nagyon sokan vagyunk különböző jó képességekkel, de sajnos sok a kókler, a fantasztikus színész, a szedett-vedett „sufnimágus”. Sokan azt hiszik, teljes munkát csakis ezoterikus környezetben lehet végezni. De én nem így gondolom; akinek képessége van, bárhol tudja használni, bármilyen körülmények között.
– Már ha működik. Neked mindig megy? Gombnyomásra?
– Nem láthatok én sem mindent. Nem is szeretnék. De azonnal jelzem a hozzám fordulónak, ha nem érzem az energiákat, nem kapok információt. Ilyenkor szabadnapokat tartok, amikor újratöltődöm, s egyáltalán nem foglalkozom spiritualitással.
– Hogy néz ki egy ilyen “rendelés”? Folyamatosan rád törnek, megszállnak ezek a víziók? Mi az, ami mondjuk téged is felkavar, nem hagy aludni?
– Születési dátumot, fényképet, kézírást, személyes tárgyat kérek. Viszek kártyát is, néha előveszem, hogy alátámassza a látásom. Még soha senki nem ment el azzal tőlem, hogy én mást vártam. Nem árulok zsákbamacskát. Szókimondó és támogató vagyok. Nem foglalkozom a víziókkal, megtanultam velük élni. A találkozóim bárhol történhetnek, lakásban, nyilvános helyen – mostanában több órát ültem autóban, parkolóban, mert épp ott volt a “vendégeimnek” lehetőségük velem találkozni, így odamentem.
Egyébként teljesen hétköznapi életet élek. Van két kamasz fiam, három éve egy stabil szerelmem. Reggel, mint minden anyuka, kikönyörgöm a fiúkat az ágyból, és reggelivel indítom őket. Akkor én már dolgozom, egy 24 órás hotline-vonalon. Délelőtt itthon fogadok vendégeket, illetve telefonon adok tanácsokat, elemzek, déltől késő délutánig csak a családommal, párommal vagyok, és este 6 után újra beindul a verkli, úgy éjjel 2-ig.
– Te hogyan neveznéd magad, illetve mit jelent pontosan a halottlátás? Miben más, mint a jóslás?
– Metakommunikációs szakértő vagyok. Igazoltan. A jóslás jövendőmondás, a halottlátás a halott személy körüli események körülményeinek vizsgálatát takarja.
– Mi volt számodra az eddig legmegrázóbb, legmegdöbbentőbb élmény?
– Volt egy magyarországi családi gyilkosság, amikor a tizenéves fiú az anyukáját védelmezve a nevelőapja elé állt, s belehalt a sérüléseibe. Ott nagy feladatot jelentett az anyuka részére olyan támogatást nyújtani, hogy legyen ereje az 5 éves kislányának, aki szemtanúja volt az esetnek, emléktörlést és életút-lehetőséget adni úgy, hogy ez a szörnyűség ne befolyásolja a majdani életét.
– Az egyik leghíresebb ügy, amivel mostanában a hírekbe kerültél, szintén gyilkossághoz kötődik.
– A törvény szerint a hatóságok igénybe vehetik s veszik is látók segítségét, de az eljárás során az állampolgári bejelentések kategóriájában kezelik, s nem bizonyító erejű. Mégis hatékony és segít. Nagy nyilvánosságot kapott a családi tragédia Tenerifén, ahol a család kérésére segítettem a körülmények kibogozásában. Az anyuka éjjel fél kettőkor hívott, hogy érzi, baj történt a lányával. Nem találják. Egyszerűen éreztem és láttam, hogy a nővel szörnyű dolgok történtek. Hogy megverték, megkínozták, és egy kietlen, bokros helyre vitték. S hogy ott van. Az ottani csendőrség nem szkeptikus, és komolyan vette az általam látott képeket, történéseket, a helyszínt. Megtalálták a holttestet, és az is kiderült, hogy minden ugyanúgy történt, ahogy azt leírtam. Ez az eset eléggé kiborított; a barátnőm és az anyukám támogatása tudott csak visszazökkenteni, mert akkor komolyan elgondolkoztam azon, hogy feladom ezt az egészet. Pár napra rá “nem hivatalosan” egy vidéki rendőrkapitányság ügyeletéről hívtak újszülöttgyilkosság miatt. Ott is pontosan láttam, hol a csecsemő. Szintén nyomozók és búvárok irányítottak hozzám azt a családot, akiknek a fia merült el a Szigetközben. Megadtam a koordinátákat, és kiderült, igazam volt. Később az újságban olvastam, hogy hogyan találták meg. Van, amitől elzárkózom. Semmilyen felvilágosítást és nyilatkozatot nem tettem például egy Baranya megyei fiatal lány állítólagos öngyilkosságában. A hivatalos verzió szerint fölakasztotta magát a játszótéren. Ennek azonban nemcsak a körülmények mondtak ellent, de fizikai képtelenség is, hogy a kicsi lány maga akassza föl magát és húzza meg a kötelet. De egyébként is tudtam, gyilkosság történt. Azonban hiába voltak meg a világos válaszok, ennél az esetnél már a saját családom életét, biztonságát láttam veszélyben, így inkább kimaradtam belőle. A nyomozás lezárult, maradtak az eredeti változatnál. Akadnak olyan ügyek, amelyekben nincs az a pénz, hírnév és hatalom, hogy én akár minimálisan is, de véleményt formáljak. Ezt teljeskörűen a hatóságokra bízom. Felelősséggel tartozom a hozzátartozóimért is.
– Amúgy te sosem félsz?
– De. Az autóban, ha más vezet.
