Bevallom őszintén, meglepett, hogy a körülményekhez képest ilyen jól fogyok. Volt bennem hitetlenkedés és némi félelem is, hogy nem fog ez összejönni, de nagyon úgy néz ki, hogy mégis! Segítség nélkül ugyanis nem tudok olyan mozgásokat végezni, amivel rásegíthetnék a kaja hatására. Apropó kaja! Napi hatszori étkezésből áll a külön az én eléggé behatárolt ízlésemnek megfelelően összeállított étrend, és eddig egyszer se fogtak mellé… Ma végre kaptam például ZSÍRÉGETŐ rakott krumplit, ami a kedvenc ételem, és az is baromi finom volt! Már egy csomó étel kedvencem lett, az italok közül meg az Új Fittea, amiről te meséltél a múlt héten, és tényleg tele van erdei gyümölcsökkel, az csúcsszuper!
Észreveszed már magadon a súlycsökkenést?
Ilyen nagy túlsúlynál, mint az enyém, az első pár kiló még nem olyan látványos, de ha így folytatom hamar a tízesnél leszek, ahol már az olyan „nem önfigyelgetős” típus is szembesül a látványos fogyással, mint én. De azt most is érzékelem, hogy ami eddig szűk volt, már nem annyira az. Már kezdek kacsingatni azokra a cuccaimra, amik már akkor is szűkek voltak, mikor megvettem őket, mert nagyon tetszettek. Na, ezek viszont mindjárt jók lesznek rám. Például néhány kedvenc kockás nacimra kifejezetten „gyúrok”.
Hogyan pótolod a mozgást, amire ülve pláne szüksége van az izmaidnak?
Hetente kétszer jön hozzám Magdika, aki speciálisan összeállított masszázzsal stimulálja az izomműködésemet, és ami kevésre balesetveszély nélkül egyedül is képes vagyok, azt megteszem. A szobabringa nem megy egyedül, de most kapok egy szenzációs, bicikliszerű ketyerét, ami elektromos meghajtású, a kerekes székemhez csatlakoztatható és nem én hajtom, hanem az engem.
A környezeted mennyire veszi észre a fogyásodat?
Anya meg a Kulka szerint már látszik! Amúgy meg nagyon büszke vagyok magamra! Mikor a Kulka eljött meglátogatni, elfelejtette, hogy én fogyózom, és a kedvenc cukrászdámból hozott egy tálca sütit. Képzeld el, hogy megálltam, és egy falatot se ettem belőle! Nem mondom, hogy könnyű volt azoknak az isteni, habos izéknek ellenállni, de igazából a napi hatszori evésnek is köszönhető, hogy sikerült, nemcsak az acélos jellememnek. Ugyanis nem voltam éhes…
