Életmód

Falusi Mariann az első hetek tapasztalatairól

Nem vagyok egy naplóíró típus, de ahogy az ember életében mindig, minden változik, most ezt is felülírom egy kicsit. Azt éppenséggel nem ígérem, hogy ezt sikerül rendszeresen megtennem, de most jólesik elmondani Nektek, mik jártak a fejemben az első hetekben - míg el nem felejtődik a napi rohanásban.

Falusi Mariann az első hetek tapasztalatairólA naplóírást, ha nem hagyományos értelemben, de első pillanattól csinálom. Nyitottam egy füzetkét, amikor az induló súlyomat hitelesítették egy bazi nagy hitelesített mérleg még hitelesebb, és tíz centis, piros számokkal ordító kijelzője alapján. Ebbe szépen felírogattam saját magamnak is az összes kilót, centit tetőtől talpig, napról napra, hétről hétre.  Most, ahogy végignézem az  egymás alatt sorakozó számokat, most már, hogy egyre több van belőlük, gyönyörűen mutatják, amit végül is nélkülük is éreztem, tapasztaltam a fogyókúrámból  eddig eltelt időben. Csakhogy a számok meseszép, arányos, folyamatos csökkenése mellett sok minden járt a fejemben közben, és hasonló intenzitással változtak a tapasztalataim, a kétségeim, mint a kilók meg a centik. Leírok ezekből párat, hátha segítek vele Nektek is.

Falusi Mariann az első hetek tapasztalatairólSzóval a kezdéskor hiába mondott el nekem töviről hegyire minden kérdésemre (meg kérdés nélkül is) mindent Wollák Zsuzsa, a Zsírégető Klub dietetikus guruja, én azért egy csomó dolgon agyaltam rendesen. Például hiába hallottam, hogy de majd ilyen meg olyan változatos lesz a napi hatszori kaja, én bizony azt képzeltem, hogy csupa száraz, szikár unalmas ennivalót kapok, mert ugye, az ember agyában a fogyózás csak-csak összekötődik a „szenvedéssel”. Ha már megehető mennyiségben ez a Best Of jóval több, mint amiről valaha fogyózó álmodott, valami turpisságnak csak kell lenni benne: hát az majd biztos az íze. Én az egyszerű kajákat szeretem, és magát az evés örömét.

 

Falusi Mariann az első hetek tapasztalatairólFilózgatásaim közepette nosztalgiáztam egy kicsit nagymamám krumplis pogácsája, krumplilevese – szóval egyáltalán, a krumpli „emlékére”. Közben jöttek a dobozkák csőstül nap mint nap, és rá kellett jönnöm, hogy jóformán háromóránként, a kötelező, időzített kajálásoknál újabb és újabb, ismeretlen ízekkel ismerkedem, és egyre többször van „hurrá”-élményem. Tök jó dolog  minden nap felfedezni valamilyen ételt, ízt, ötletet ahogy a hozzávalókat kombinálják, ami nekem eszembe nem jutott volna, főleg nem fogyózás közben.

Meg aztán az italok. Én meg voltam győződve, hogy hát én aztán becsülettel megiszom az ennyi meg annyi litert naponta, és első héten rá kellett jönnöm, hogy dehogyis ittam meg!

Mikor az embernek kimérve a literes palackokban ott áll az Extra Zsírégető Italmix, meg a többi, tök jó ilyen-olyan folyadék, akkor pontosan látod, mennyi van még a két- meg három literig!

Az első pár nap után már egyre jobban élveztem az egész kaja- meg italdömpinget, és sokat gondolkodtam azon is, hogy mire is vágyom igazán. Arra, hogy minél gyorsabban lefogyjam azt a 40 kilót, amit kitűztem magamnak, vagy arra, hogy minél jobban kiélvezzem annak az örömét, hogy ilyen tempósan, gond nélkül megy le rólam, aminek le kell mennie, és még élvezem is. Hát mostanra már eljutottam odáig, hogy az elsőn nincs mit vágyakozni, a második meg amúgy is „történik” velem minden nap.

Falusi Mariann az első hetek tapasztalatairól

 

A másik felfedezésem azt volt, hogy a hálószobámból a nappaliba vezető kilenc lépcsőn nem egyenként lépegetve értem le reggel, hanem sutty, egyszer csak leszaladtam, és a konyhában kaptam észbe, hogy „állj! hogy is volt ez?!”  Most azt mondjátok, hogy persze, mert lefelé amúgy is könnyebb. Egy frászt! Szóval tulajdonképpen az egész már az első hét után egy eszméletlen felszabadulás volt. De akkor meg jöttek az új dilemmák, hogy nem lesz ez túl gyors?  Ennek biztos a nagy része víz, amit végre elenged az ember szervezete, és fellélegzik. De akkor meg azt kérdeztem magamtól (meg persze Zsuzsától is), hogy ha sok vizet veszt a szervezetem, akkor nem fogok-e majd kiszáradni? Persze hamar kiderült, hogy ezek baromságok, és az ilyen gondolataim tényleg csak pillanatokra jöttek. Zsuzsa is mindenre mindig türelemmel, kimerítően válaszol, magyaráz, és az örömöm, az eufória a minden napi újjászületésem boldogsága sokkal jobban elfoglal, mint a kétségek, kérdések, amikből, őszintén mondom, mára már nem maradt egy szál se.

Falusi Mariann az első hetek tapasztalatairól

 

Újabb örömforrásom az volt, mikor felpróbáltam egy tavaly vett csizmámat, amiben eddig nem tudtam járni, mert elszorította a vádlimon az ereket, most meg kényelmesen kezd lötyögni a szára! Arról nem is beszélve, hogy a járásom is napról napra változik, könnyebben, ruganyosabban megyek – és még egy fura dolgot észreveszek magamon, amit soha nem gondoltam volna: amikor közelítek mondjuk egy társaság felé, odamegyek valakikhez, szinte provokálom a járásommal, a mozgásommal, hogy „tessék, vegyétek észre, nézzétek, milyen baromi jól érzem magam a bőrömben”! És bizony észreveszik. Mindenki kérdez, gratulál, tanácsot kér. Az emberek eddig is szerettek, eddig is vidám és pozitívan gondolkodó ember voltam, de ez most más. Valahogy olyan „csajos” kezd lenni az egész, élvezem a saját kisugárzásomat, amit eddig soha nem éreztem ilyen kézzel foghatóan!

Falusi Mariann az első hetek tapasztalatairólAzt szokták mondani, és az abszolút igaz, hogy ha egy nő új frizurát csináltat, ott valami nagy változás van készülőben. Én nem a hajammal tudatom ezt a világgal, hanem ezek szerint úgy, hogy új körvonalakat rajzolok magamnak, és megmutatom az embereknek.

Eddig is béke és harmónia volt bennem, jóban voltam önmagammal, elfogadtam magam – csak éppen a saját, jól felfogott érdekemben csökkenteni akartam a túlsúlyomon, hogy megelőzzek egy csomó nyavalyát. Arra abszolút nem számítottam, amilyen belső változásokon megyek keresztül, de őrületesen jó, és persze, hogy ez a homlokomra van írva!

Ha ez fogyinaplónak nevezhető, akkor hívjuk így az egyszerűség kedvéért, de most, hogy átolvasom, inkább üzenetnek, „világgá kürtölésnek” mondanám. Most csak ennyire volt időm, rohanok a stúdióba, de szerintem tuti, hogy folytatom!       

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top