2010. December 12.

Tabuk a párkapcsolatban

Ha sérelem ér minket a párkapcsolatban, néha jobban esik homokba dugni a fejünket, és elkerülni a vitát. Talán mert attól félünk, ha szóba hozzuk a problémánkat, kirobban egy nagy veszekedés, ami szakításhoz is vezethet. De megoldás az, ha kitérünk a konfliktus elől?

Fejős Éva

Mesélte az egyik barátnőm, mennyire „félelmetes” számára az érzéseiről beszélni a hat éve tartó párkapcsolatában. Nagy szerelem az övék, de a szerelembe esés után lassanként kiderült, hogy amolyan „ellentétek vonzzák egymást” kapcsolat ez: sok apróság bosszantja őt, sokszor fájdalmat is okoz neki a párja, de nem mer szólni neki, mert nagyon szereti, és fél, hogy elveszíti. A legfőképpen az bántja, hogy a kedvese, amikor feszült a munkahelyi problémái és egyéb dolgai miatt, nem képes őt meghallgatni, vagy letorkolja. „Miért nem mondod meg neki?” – kérdeztem, de ő a fejét rázta: nem akar vitát. Mert ez a kapcsolat így szép, hogy nincsenek benne balhék. Aztán ugyanő, néhány hónappal később, egy elfelejtett évforduló kapcsán cédulát írt a fiúnak, és ott hagyta a lakásában: „Nem bírom tovább. Annyi sérelmet őrzök, hogy nem tudok tovább élni veled. Elköltözöm.”

„Búskomor vagy, drágám, menj orvoshoz!”
Szakértőnk számtalan esetben találkozott már olyan depressziós beteggel, akin a környezete, illetve a párja látta, hogy mélabús, hogy elhanyagolja magát, hogy önmagába fordul, de nem mert szólni neki. Holott ez sokszor létfontosságú lenne, mert a nem kezelt depressziós betegek akár öngyilkosságot is megkísérelhetnek.
„Tudom, nem könnyű a partnerünknek azt mondani: fordulj orvoshoz, mert búskomornak látszol, lehet, hogy depressziós vagy – mondja dr. Somogyi Andrea. – Azonban van egy köztes megoldás: keressük meg a párunk legjobb barátját, akire hallgat, és aki nincs vele olyan közelségben (vagyis mindennapi kapcsolatban), hogy ebből konfliktus legyen, és kérjük meg, beszéljen vele, próbálja szakemberhez irányítani! A depressziós betegek egy részének nincs betegségtudata, mégis észreveszi rajtuk a környezet, hogy valami nagyon nincs rendben. Ne dugjuk a fejünket a homokba, mert tragédia lehet a vége!”

A fiú döbbenten rohant az élettársa után, mert azt hitte, minden rendben van közöttük. Nehezen szembesült azzal, hogy a lányban évek óta gyűlt a feszültség… A lány egyelőre nem bír újrakezdésre gondolni. Ugyan találkozgatnak, de túl sok benne a sérelem, és nem akar ugyanoda jutni a fiúval, bármennyire szereti is. Azt mondja, már tudja, hogy ki kellett volna mutatnia a dühét, a haragját is, mert akkor nem érezte volna úgy a végén, mintha fojtogatná az együttélés.

„Igen gyakori probléma, hogy fontos témákról nem beszél a két fél a kapcsolatban. Amikor az apró bosszúságokat, fájdalmakat lenyeljük, azok a mélyben ott rombolnak, és előbb-utóbb a felszínre törnek – mondja dr. Somogyi Andrea pszichiáter szakorvos. – Azért hallgatunk el témákat a másik előtt, mert vagy nem akarunk fájdalmat okozni (neki, illetve önmagunknak), vagy félünk, ha kimondjuk, akkor elveszítjük a másikat. Az is gyakori, hogy csak azért nem hozunk szóba egy, a kapcsolat jövőjét illetően fontos témát, mert akkor a felszínre bukkan egy komoly probléma, amit meg kell oldani. Pedig az elhallgatás hosszú távon kegyetlen pusztítást végezhet a kapcsolatunkban és bennünk is.”

Miért nem akarsz gyereket?

Tibi és Bea kapcsolata is óriási szerelemnek indult 8 és fél évvel ezelőtt. Azonban Tibi akkor már két gyereket nevelt egyedül, ezért előre megmondta Beának: nem szeretne többet. A lány mégis összeköltözött vele, és remélte, hogy idővel megváltozik párja hozzáállása. De nem így történt. Így aztán Bea egyik este azzal fogadta: költözzenek külön. Tibi ott ült leforrázva a konyhában, értetlenül. Bea akkor rázúdította azt a feszültséget, amely nyolc és fél éven keresztül halmozódott benne a gyerekkérdés miatt. „Honnan kellett volna tudnom, hogy gyereket akarsz, hiszen sosem mondtad…” – Tibi ezt motyogta, Bea pedig sírva hajtogatta: „Ha igazán szerettél volna, rájössz, hogy mi a legfőbb vágyam…” Bea elköltözött. Nem sokáig, mindössze pár napig bírták külön. Tibi átgondolta: ha Bea ennyire szeretné, akkor legyen gyerek.

„Fontos téma, amiről Beáék nem beszéltek. Nem mondom, hogy úgy kellene szóba hozni, ahogyan Bea tette – fűzi hozzá Somogyi Andrea –, ideális esetben nem kell megvárni, míg robban a bomba. Ezekről a fontos kérdésekről nyugodt körülmények között, félelem nélkül – akár újra és újra – beszélni kell, hiszen csakis ez hozhat pozitív változást!“

Miért iszol, szívem?

Köztudott, hogy míg a társasági ivók között több a férfi, addig egyre több nő zugivó, akinek a környezete nem akarja észrevenni, hogy baj van. Én is láttam a tágabb környezetemben olyan nőt, akiről mindenki tudta, hogy gyakran a pohár aljára néz, de a családja, a párja úgy tett, mintha minden rendben lenne. Ez a nő húsz évig volt zugivó, mire végül segítséget kért egy szakembertől. Később megtudtam, hogy egyetemista fia állította válasz elé: vagy leszokik, vagy őt nem látja többé, csak legfeljebb a családi ünnepeken. A férj döbbenten fogadta, amikor kiderült, hogy felesége alkoholpszichológushoz jár… „Miért ittál?” – kérdezte tőle később. Az asszony elmondta, hogy már sok-sok éve boldogtalan vele, és csak itallal tudta-tudja elviselni az életét… Ekkor jöttek a nagy ki- és megbeszélések. Kiderült, hogy a férj is menekült, csak ő szeretőkhöz, és ő sem volt boldog. Egy időre különköltöztek, de mostanra a nő leszokott az alkoholról, és elkezdték újraépíteni – sok-sok megbeszélés, vita és sírás után – a kapcsolatukat, mert egyikük sem akarja elveszíteni a másikat.

A szexben rengeteg az elhallgatás
A szexualitás olyan terület, amely akkor igazán jó, ha nincsenek benne tabuk. Sajnos úgy szocializálódtunk, hogy erről az intim területről nem merünk beszélni, pedig nagyon sok kapcsolat jobb minőségű lenne, ha mindketten tudnák, mi a jó az ágyban a másiknak! Szakértőnk azt javasolja, kérdezzünk: „Hogy szeretnéd?” „Ez jó így neked?”, „Mit szeretnél, hogy jobb legyen?”, ugyanakkor merjünk – finoman! – beszélni arról is, hogy nekünk hogyan jó, és akár mutassuk is meg, mire vágyunk. Ugyanez igaz a gyakoriságra: van olyan férfi, aki akkor érzi igazán férfiasnak magát, ha naponta együtt van a párjával. Ha a nő számára ez terhes, ne egyezzen bele, hanem mondja el: „Akkor is nagyon férfias vagy számomra, ha csak hetente háromszor vagyunk együtt – és az nekem sokkal jobb, mert kicsit nyomaszt, hogy minden este készenlétben kell lennem…” Győzzük le a félelmeinket, és beszéljünk a szexről, ha nem olyan, mint amilyennek szeretnénk! Ne várjuk, hogy a társunk a gondolatainkban olvasson.

Szakértőnk nagyon sok ilyen esettel találkozott a praxisában. „A partner többnyire azért »nem veszi észre«, hogy a párja rendszeresen iszik, mert fél attól, hogy veszekedés lesz a vége, és esetleg olyasmi is felszínre kerül, amit inkább mindketten titkolnának – véli a pszichiáter. – Nem beszélnek a nő alkoholproblémáiról, mert érzik, ha megteszik, akkor felborul a »biztonságos« egyensúly. Mindez egyébként fordítva is gyakori: a férfi esténként otthon iszogat, de a párja nem szól érte, még akkor sem, ha elfogy akár fél vagy egy üveg bor, rövidital, mert ha szólna, akkor esetleg arról is kellene beszélni, hogy miért boldogtalan a férfi, milyen változásokra lenne szükség a kapcsolatban. Néha valóban a szakítás a legjobb megoldás, de akkor is beszélni kell róla, mielőtt az egyik végképp az alkoholba, a másik fél pedig például a betegségekbe menekül.”

„Az anyád keserít meg mindent”

A harminchét éves Edina egyre elkeseredettebb, mert minden szerelmes együttlétet, minden családi nyaralást beárnyékol az anyósa ilyen-olyan betegsége.
„Pali anyukája mindig összetöri magát vagy megbetegszik, ha kettesben vagy családostul elutaznánk – mesélte Edina. – Nem véletlenül áll fel a hokedlira, hogy függönyt cseréljen, éppen akkor, amikor mi a fiával nyaralni indulunk – persze hogy leesik róla, kificamodik a csuklója vagy a bokája, és a nyaralásunknak lőttek. Pali a szabadságát azzal tölti, hogy az anyját babusgatja… tudom, hogy ő sem örül neki, de nem látja át, hogy mindez manipuláció. Bennem évről évre, hétvégéről hétvégére nő a feszültség, de nem bánthatom a férjemet, aki szereti az anyját, és aggódik érte. Mégis a kiborulás szélén állok már most, hogy az idei nyaralásunkat tervezzük…”

Somogyi Andrea azt javasolja, Edina mondja meg a megfelelő – nyugodt – pillanatban a férjének, hogy „szerintem anyukáddal azért történik mindig valami, amikor közösen készülünk valahová, mert hiányzol neki, mert aggódik érted. Jó lenne, ha a következő nyaralásunk előtt beugranál hozzá virággal és csokival, és megnyugtatnád, egyben figyelmeztetnéd, hogy ne cseréljen függönyt, ne sodorja veszélybe magát, mert szereted, és szeretnéd, ha még sokáig lenne neked”.

„Biztosan Edina is fél a konfliktustól, de fontos, hogy a kapcsolat jövője szempontjából lényeges témákban ne hallgassunk – tanácsolja szakértőnk. – Gondoljuk végig: lehetséges, hogy a kapcsolat felszíne szép és fényes, mint egy alma héja, de ha nem beszélünk a partnerünkkel a bennünket bántó dolgokról, akkor az előbb-utóbb ugyanúgy a felszínre rágja magát, mint az almában a kukac!“

„Ápolatlan vagy…”
Férfiak-nők körében akadnak, akik nem sokat adnak az ápoltságra. Hallottam olyan történetet, amikor a férfi ugyan a nő „belső értékeibe” szeretett bele, és eleinte nem zavarta, hogy csak kétnaponta fürdik, hogy nem szőrtelenítteti magát, és nem használ dezodort, de amikor már eloszlott a szerelembe esés rózsaszín köde, mindezt felnagyítva látta. A barátnője nem értette, amikor közölte vele: vége, mert nem tisztálkodik rendesen. Holott ezt sokkal előbb a tudomására hozhatta volna. Akit szeretünk, attól el is várjuk, hogy – finoman! – szóljon, ha például száj- vagy kellemetlen testszagot észlel rajtunk, ha nem tart bennünket ápoltnak. Ha annak nem kínos, aki ápolatlan, akkor a párjának ne legyen kínos, hogy ezt szóba kell hoznia! Még mindig jobb, ha az elején szól, és nem akkor, amikor már nincs visszaút…

Tabuk a párkapcsolatban A cikkünk a Nők Lapja Psziché nyári számában jelent meg.