 |
11 diéta, amit biztosan kihagyunk |
Jó ideje hallgatom az emberek óhaját-sóhaját, vágyát és problémáit, vagyis mindazt, amiben változást szeretnének. De azt is látom, hogy a nagy többségük arra vágyik, hogy a sült galamb a szájukba repüljön, vagyis egy folyamatos csodavárásban vannak, remélve, hogy egyszer csak kívülről, magától megtörténik a változás. És mivel egyszer nyilván mindennek vége van (minden periódusnak, életszakasznak), a változások persze egy idő után „maguktól” is megtörténnek (lejár az idejük, kimegy belőlük az energia), viszont sokak számára meglepő módon nem az történik, amit áhítottak. És miért? Mert nem hoztak áldozatot azért a változásért, amire vágytak! Nem fektettek bele energiát. Ez olyan, mint amikor egy üzletember befektetés nélkül akar hasznot magának.
Az áldozatoknak minden korban és kultúrában megvolt a helyük, szerepük, különösen a különféle vallásokban tulajdonítottak neki nagyobb jelentőséget. (Az ember- és állatáldozatok a legvégletesebb példák erre. Az azték kultúrában például sokáig úgy gondolták, hogy nem kel fel a Nap – az egyik legfőbb Isten –, ha nem mutatnak be élő emberáldozatot. Egyes keleti kultúrákban ma is szokás az Istennek baromfit ölni, szobra elé kifolyatni a vérét.) Ezek a legszélsőségesebb példák, de ha belegondolunk, az is egy áldozat, ha a fogyni vágyó lemond a szénhidrátról. A vizsgáit jó eredménnyel letenni vágyó diák a szórakozásról, hogy többet tanulhasson. A világ körüli útra gyűjtő lemond a szükséges fölötti pluszdolgok megvételéről, hogy összejöjjön az útra a pénze, és sorolhatnám még a példákat. Engem mindig is izgatott az áldozat mágiája, vagyis az a fajta „élet-kísérlet”, amikor kitaláltam magamnak azt, hogy lemondok valami szokásomról, és cserébe konkrétan valamit kérek.
Ez úgy történik, hogy megérzem azt, amire szükségem van (ez lehet fizikai, testi, lelki, érzelmi szükséglet), és rámeditálok, hogy vajon ezzel mi lehet egyenrangú? Mit kellene feladnom, miről kellene lemondanom ahhoz, hogy azt a vágyott valamit megkapjam? És innentől kezdve, valahányszor lemondok arról a kiválasztott valamiről, TUDOM, hogy az energia abba a bizonyos dologba megy bele, amit kértem. Merthogy kérni is kell! (Megtapasztaltam, hogy működik a „kérjetek, és megadatik”, de csak akkor, ha az a kérés nem illúzió.)
Mindez vonatkozhat a párkapcsolatra, szexre, szerelemre is. Ha valaki mondjuk megálmodja, hogy a kapcsolatában ilyen és ilyen változást szeretne, akkor utána azt kell megérezni, hogy az áldozata plusz vagy mínusz kell hogy legyen. Vagy be kell raknia energiát a kapcsolatba, vagy épp ellenkezőleg: azzal ad, ha visszavesz, visszavon, lemond valamiről. Ez teljesen egyéni, de ez a két irány van. Az egyik kapcsolatot az emeli föl, ha az illető belerak, mondjuk színházba, moziba, kirándulni stb… viszi a kedvesét, masszírozgatja, főz neki stb… A másiknak az tehet jót, ha visszaveszi az erőt, vagy leállít szokásokat. Visszafogja magát, és valahányszor jön egy hullám, hogy közeledjen, szándékosan elvezeti másba az energiáját (ez maga jelen esetben az áldozat), és mint egy kísérletet figyeli: mi történik egy idő múlva. Tehát visszavonja, visszafogja magát, nem vár el, nem tesz szemrehányást, csökkenti a jelenlétét. Merthogy az egészben az az izgalmas, hogy a másiktól nem várhatom el, hogy változzon, viszont ha én változom a kapcsolatban, akkor ő is változni fog.
Úgyhogy kívánok mindenkinek éberséget, hogy megérezze, miben szeretne változást, és mit kell érte áldoznia!
