 |
Az arcod „beszél” az egészségedről |
Végre itt a tavasz, a megújhodás időszaka! Az évkörben ez az az időszak, amikor kívül-belül tavaszi nagytakarítunk, hogy mint nyitott ablakon a friss levegő, bejöhessen az ÚJ. Leszedjük a függönyöket, kipakoljuk a sok felgyűlt lomot, böjtölünk, a testünkből és az otthonunkból egyaránt kipucoljuk a szemetet. És ezt így is jó tenni, egyszerre mindkét szinten. De ehhez én még hozzáteszem a lélek szintjét is: kipucolni az elavult nézeteket, berögzüléseket, lehúzó megszokásokat, megkövesedett negatív hitrendszereket, kishitűséget és az érzelem szemeteit: haragvásokat, meg nem bocsátásokat, fájdalmat, sértettséget és mindenféle utálatot.
(Egyébként az egyedülléttel kapcsolatban az a határozott véleményem, hogy az, aki nem tud, nem szeret, és nem szokott egyedül lenni, az nem felnőtt, és nem is lehet az. Ebben nagyon fontos a „szeret” jelző.)
Én holotróp légzéstechnikákkal szeretem magam leginkább tisztítani, és a csoportterápiáimból is elengedhetetlenek a különféle légzéstechnikák. A lelket és a nadikat, azaz az életerőt szállító csatornákat pucolom vele, mint kéményseprő az eldugult kéményeket.
A most hétvégi lelki wellnessemen (ahol a transzlégzés épp erre az intenzív teliholdas hétvégére esett) komoly tisztulást, katarzist éltünk meg. (Azért a többes szám, mert össze vagyunk kapcsolódva, és együtt éljük meg.) Én vagyok a sámán, az egészet testtel-lélekkel, Pránanadi-szimbólumokkal, mozgással, teljes jelenléttel levezető középpont, ahol érzem és irányítom az erőt. Gyönyörű transzolásokat, katarzisokat éltünk meg – én is velük, általuk.
Az egyik asszony, amikor ki kellett pakolnia a problémáit, azt hozta föl, hogy még mindig haragszik az anyukájára, mert öngyilkos lett, amikor ő néhány éves volt. Közel 30 éve bent ragadt a gyászban. (Ez a PTS, azaz a poszttraumás stressz szindróma.) Egész konkrétan a gyász második fázisában ragadt; ilyenkor a klasszikus terápiákban hónapokig, van úgy, hogy évekig kezelik az embert. (Ennél ma már sokkal intenzívebb integrált technikák vannak.)
Csoda volt, amit a transzlégzés alatt megélt: az anyjával találkozott (nem a tudatos szinten, hanem a mélyben, a tudat alatt), és meg tudták beszélni a dolgokat. Lelke mélyén eljutott ezalatt a bő egy óra alatt oda, hogy megértette az anyját, elfogadta a döntését, és megérezte a szeretete erejét. Öleléssel, mély szembenézéssel váltak el. A nő ragyogott utána, szemmel láthatóan csak úgy áradt be az erő a kinyitott ablakon, ami már oly régóta zárva volt. Igazi lelki kereszthuzatot kapott!… És ilyenkor újra és újra idézem Marlo Morgan: Vidd hírét az igazaknak! című könyvéből azt, amit az ausztrál bennszülött gyógyító üzent nekünk, a civilizációban élőknek: a gyógyulás nem idő, hanem energia függvénye! Ezt még kiegészítem azzal, hogy a gyógyulás és a változás nem idő, hanem energia függvénye.
Annak, aki képes kikapcsolni a kontrollját, és beleengedni magát az ősbizalomba, és képes megnyílni a gyógyító-segítő erőknek. Egyre inkább ennek az ideje jön el, hogy minél hamarabb ledobjuk vagy lebontsuk magunkról a „fájdalom-testünket” (E. Tolle kifejezése) , és megújhodva érezzük magunkban a friss életerő áramlását, a tavaszt a lelkünkben is!
