 |
„Szétmentünk, mert nem lehetett gyerekünk” |
Ismét tanulok. Már kinéztem egy ideje magamnak a Transzperszonális Pszichológia és Légzés Intézetet, éreztem, ahogy vonz, hív magához. Beigazolódott a megérzésem, már most rengeteget kaptam. Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű a technika, csak lélek-ezni kell, és egész rövid idő alatt a mélyben van az ember. Elmesélem, hogy éltem meg a napokban a saját megfoganásomat.
Néhány perces folyamatos (vivation) légzés után már jött is Edinától (ő volt a csoportban a párom) az első mondat:
– Most egy olyan térben vagy, ami a mostani életed előtti állapot.
(Szünet, további megállás nélküli felszínes légzés, hol szájon, hol orron keresztül.)
– Most közelebb vagy. Figyeld meg, mit csinálsz, milyen állapotban, milyen formában vagy!
– Már kiszakadtam valami hatalmas egészből, ami ott van mögöttem. Valami hatalmas energia, ami nem a nap. Már nem tartozom szervesen oda, vagyis már nem mehetek vissza, mert kiszakadtam, és kezdek eltávolodni. De tudom, hogy belőle származom, vele vagyok, voltam egy, ahogy a többiekkel is. Velem együtt többen is vannak a térben, akikkel egyszerre vagy majdnem egyszerre indultam. Ilyen amőbaszerű, mozgó energiahalmaznak érzékelem magam. Az a hatalmas valami a hátam mögött egyre messzebb van tőlem, és a többiek is egyre távolabb kerülnek.
– Mit érzel most? Egyedül vagy, vagy foglalkozik veled valaki? Vannak magasabb szintű szellemek körülötted?
– Egyedül vagyok, de mégsem vagyok egyedül. Egyszerűen csak vagyok. Érzem, hogy amiből kiszakadtam, már távol van, mégis mélységes biztonságot érzek. Eléggé üres állapot ez.
– Egy hónappal vagy a fogantatásod előtt. Most hogy érzed magad? Úszol vagy repülsz?
– Olyan, mintha a kettő közötti állapotban lennék, és érzek némi nyugtalanságot magamban. Kicsit izgatott vagyok.
– Két héttel vagy a fogantatásod előtt. Most mit érzel?
– Egyre feszültebb vagyok.
– Mit érzel, hova kell menned és miért? Milyen családba?
– Nem tudom, egyre izgatottabb vagyok.
– Milyen választási lehetőségeid vannak? Több család közül is választhatsz?
– Igen, és több földrészen. Lehetnék fekete is, és akár fiú is.
(És itt elkezdtem a választási lehetőséget ugyanazzal az attitűddel megélni, mint az életben.
Felismertem, hogy ez ugyanaz az érzés, mint amikor jelenleg is több dolog közül választhatok. Alig várom, hogy végre eldőljön, hogy legyen. Tudom, hogy eljön az a pillanat, amikor dönteni kell, de addig nyom az egész. Azzal biztatom magam, hogy egyszer úgyis olyan közel lesz a dolog, hogy muszáj dönteni.)
– Oké, eldöntöttem, nem leszek színes bőrű, és fiú sem.
– Nagyszerű, akkor szűkülnek a lehetőségek.
– Igen, lány leszek és fehér bőrű.
– Több családhoz is mehetnél?
– Igen, de én a mag népét választom. Ott pedig csak egy család vár.
– Mért ebbe a családba kell születned?
– Hogy megtapasztaljam rajtuk keresztül és általuk a szorongást. Hogy aztán saját magamat gyógyítva oldjam mások szorongását is. Igen, ez a feladatom, ezért választottam őket. Nemcsak a tetteimen vagy a munkámon keresztül, de a puszta lényem, jelenlétem által is oldódni fog mások szorongása. Ehhez nagyon jó az ő különbözőségük. Az egyensúlyban levést is tanulhatom általuk.
– Már csak egy heted van hátra a megfoganásodig. Mit érzel?
– Most, hogy tudom, mért jövök le hozzájuk, már készen állok arra, hogy becsusszanjak a létbe. Bátrabb, erősebb lettem, de azért érzek egy erős izgatottságot.
– Most fogantatásban vagy. Hogy érzed magad?
– Csak szemlélődöm. Új az egész.
– Hogyan látod a kristályt?
(Előző nap egy kristálypiramissal dolgoztunk, úgyhogy már ismerős volt.)
– Lentről kell fölemelnem. Csak mozdítom a bal karom, és az akaratom által elkezd emelkedni. Most nagyon erős szúró érzést érzek a bal combomban.
– Jó. Lélegezzünk bele ebbe a fájdalomba. Van valaki, akit megkérdezhetünk, mit üzen ez a fájdalom? Van valaki, akitől segítséget kérhetünk? Esetleg a szellemi vezetőd?
– Igen. Már meg is jelent. Jé, de fura! Ugyanaz a keleti, fából faragott maszk, ami az ayahuasca szertartásomon is megjelent, csak akkor az ördöggel azonosítottam, és kinevettem. Ahogy megjelent, el is múlt a fájdalom, helyette egy nyomásfélét érzek a vállaimban. Olyan, mintha hatalmas erővel taszítanának hátrafelé.
– Ki vagy mi taszít?
– Egy egész tömeg van velem szemben. Ők azok, akik utálnak, irigyelnek, akik rosszakat mondanak, gondolnak, éreznek rólam. Ők nyomnak vissza.
(És ekkor belül egy pillanatra beugrott Krisztus, amint a kereszten azt mondja az egyik latornak: „Nem tudják mit cselekszenek.” És ebben a pillanatban megfordultak az erőviszonyok, én kezdtem el tolni őket.)
– Most én tolom őket, de ez sem jó így.
– Mit kellene velük csinálni?
– Valahogy be kéne őket rakni a kristálypiramis belsejébe.
– Milyen színűek, formájúak?
– Méregzöld, kb. ekkora (közepes párnaméret), és nehéz. Megpróbálom áttranszformálni az egészet a kristályba. Bent van.
– És mi történik vele?
– De érdekes! Az egész kezd felolvadni, elpárologni, és mint csillogó pára jön ki a kristályból. Hú, most ezt az egészet be tudom szippantani egyetlen levegővétellel.
– Jó, szippantsd be a kristályillatot és -párát.
És ahogy beszippantottam, azt éreztem, hogy nem is a tüdőmbe, hanem a szívembe ment az egész, és kitört belőlem egy gurgulázó nevetés. (Vologya azt tanítja, a nevetés már maga az integrálás.) És csak nevettem jóízűen, és éreztem, hogy tele vagyok erővel, boldog vagyok, szabad, a jelenben.
Annyira szeretném, ha minél többen oldódnának, és tanulnának meg magukon segíteni! (Ugyanis ezt otthon is lehet csinálni, egyedül.)
Úgyhogy ajánlok is egy könyvet: Dr. Komin Vlagyimir – Transzperszonális pszichológia és energialégzés.
Azóta határozottan érzem, hogy könnyebben döntök.
