 |
11 dolog, amiben rendületlenül hiszünk |
Hosszú távra fogunk tervezni
Ez igazán nagyon fontos és teljes mértékben azonosulunk az ötlettel. Csak még most az egyszer kell halasztanunk a „hosszú távot”; utoljára, mert ma kihagyhatatlan buli van.
Elmegyünk vöröskeresztesnek Afrikába
Igen! Itt hagyunk mindent, veszünk egy túrabakancsot, pár napszemüveget, és irány Szomália. Segélyt fogunk osztogatni, vagy megtanítunk írni pár gyereket, és közben olyan szeretőnk lesz, akinek világosabb a tenyere, mint a kézfeje, és van legalább két kecskéje. Na persze.
Átrendezzük a lakást
Ha kezünkbe akad egy lakberendezési katalógus, akkor eszünkbe jut, hogy olyan jó lenne, ha lennének a lakásunkban szép vagy éppen hasznos dolgok. Kár, hogy amint becsukjuk a katalógust, már nem is tűnik olyan fontosnak.
Elmegyünk mindenféle szűrésekre
Néha azt érezzük, hogy valami nincs rendben. Egyértelmű, hogy allergiásak vagyunk, de nem tudjuk, hogy pontosan mire. Lehet, hogy az sem normális, hogy nem tudunk aludni, vagy túl sokat alszunk. Ha épp lóg a belünk, elhatározzuk, hogy elmegyünk a háziorvoshoz és végigcsekkoltatjuk mindenünket. Az elhatározás azonban egy kiadós alvás vagy kávé után egyszerűen elpárolog.
Biciklivel fogunk járni
Hát persze! Micsoda ötlet: miért szívnánk a BKV-n, vagy költenénk kisebb vagyonokat taxikra, amikor ott álldogál az udvarban az a helyes kis piros bringa?… Jó, de akkor nem lehet magas sarkút venni, meg az embernek koszos lesz a keze, amikor lelakatolja, meg különben is.
Elmegyünk mindenhova
Olyan klassz az elképzelés, hogy akár minden nap csinálhatnánk valami izgalmasat, hiszen a lehetőség adott. Ennek ellenére az esetek többségében a törzshelyeinken kötünk ki esténként, azokkal az ismerőseinkkel, akik pont annyira unják őket, mint mi. Vagy ami még rosszabb, ki sem lépünk otthonról.
Visszatérünk a hobbinkhoz
Lehet, hogy voltaképpen tök jól tudunk rajzolni, vagy kötni, vagy bármit csinálni, amit élvezünk is. De akkor miért ülünk inkább a tv vagy az internet előtt a szabad perceinkben? Rejtély, hogy hiába határozzuk el, mégsem azt csináljuk, amihez kedvünk van.
Lekapcsoljuk a lámpákat
Kínos, hogy már a barátaink kapcsolgatják nálunk a villanyt, ha elindulunk valahová, pláne, hogy folyton panaszkodunk, hogy akkora a rezsink, mint a Paksi Atomerőműnek. Mi meg is fogadjuk, hogy oda fogunk figyelni erre, de valahogy az az egy másodperc, amit a villany lekapcsolása igénybe vesz, mindig másra kell végül.
Rendesen fogunk enni
Amikor már az orvos is megkérdezi, hogy rendesen táplálkozunk-e, akkor pánikba esünk. Recepteket böngészünk az interneten, kiagyaljuk, hogy szombaton elmegyünk a piacra és egészséges kajákat fogunk venni. „Mostmáraztán…” Persze végül csak a patikáig jutunk el, ahol veszünk egy doboz multivitamint a gumicukrunk mellé.
Mérlegelni fogunk
Na nem magunkat, mérlegen, bár az sem ártana; de a legfontosabb mégis az lenne, hogy a jövőben gondolkodjunk, mielőtt a barátnőnknek megmondjuk, hogy a pasija nem szereti; ez nem jó húzás. Illetve a főnököt sem kéne azzal cukkolni, hogy mekkora orra van már.
Bekenjük a gyereket naptejjel
Emlékszünk rá, hogy minket is kint felejtett anyánk a napon, aztán napokig kenegette a hólyagos hátunkat Panthenollal: nem volt jó. Csak az ellenségeinknek kívánunk ilyesmit. De hol kódorog az a gyerek, amikor kezünkben van a naptejes flakon? Hát nem lehet megtalálni? – Akkor így járt.
