 |
Az igazán gyáva csak fejben lép félre |
Sok ember, amikor elmegy szabadságra, akkor is dolgozik. A lakás vagy a ház körül tesz-vesz, vagy esetleg valahol máshol fusizik. Tudom, nem könnyű az élet, de akkor is, ha otthon vagyok, valami olyat kellene csinálnom, ami energetizál, feltölt.
Kérdés: fel tudom-e tölteni magam pozitív energiákkal? Rövid távon, 3-4 évig ki lehet húzni igazi pihenés nélkül, de a rengeteg stressz benyújtja a számlát. Idegkimerültséghez, depresszív állapothoz, kiégéshez, elszürküléshez vezet. Szerintem a kikapcsolódás és a szabadság teljesen más. A szabadság ideje alatt tudom, hogy nem megyek egyáltalán dolgozni, nem is kell gondolnom a munkámra. Számomra a kikapcsolódás, a feszültséglevezetés, hogy két páciens között kimegyek a természetbe. Benne lenni a szélben, a fákban, a természetben. Egy energiakiegyenlítés abban a pillanatban. Egy nehezebb nap után.
 |
| Fotó: Dömötör Csaba |
A munkám során engem bármilyen konfliktussal keresnek meg, mindenképpen tiszteletben tartom, hogy az bizony a másik élete. A negatív töltetek mégis kihatnak a hangulatomra, állapotomra. Az óvintézkedés számomra az, hogy amikor elmegyek szabadságra, akkor egyszerűen elfelejtek minden kérdést, minden választ. Kitörlök mindent az agyamból. Viszont emiatt nehezebben is lendülök újra vissza. Abban a pillanatban, hogy az adott munkának vége, csak a zene, a természet van. Semmire nem gondolok, ami a munkámat illeti. Radír van a munka után, mert ha magammal vinnék mindent nap mint nap, egyszerűen szétesnék, mivel a mai élet irgalmatlan túlhajszoltságot jelent. Sokszor nincs is idő visszagondolni arra, hogy milyen is volt, amikor pihentem. De hangulatok, képek, illatok kifejezetten segítenek a későbbi regenerációban.
Pont tegnap jutott eszembe, amikor a nap csillámlik a tengeren. Majd jöttek a kabócák, a fenyő és a levendula illata, és rögtön jobban éreztem magam. Vagy amikor látom a tavaszt vidéken, ahogy a virágzó diófákat körülzsongják a méhek. Csupa szépségek jutnak az eszembe, amik nagyon sokat számítanak. A szabadság a testem és a lelkem tiszteletben tartása. Annak a jelképe, hogy merek magamnak örömet szerezni, jót okozni. Az emberek egy része hiába tapasztal meg szép dolgokat, a belső görcsök miatt észre sem veszik. A szabadság alatt azon pörögnek, hogy mi lesz akkor, ha hazamennek. Folytatódik a rutin. Tudom, rengetegszer mondtam már, de merjünk kockázatot vállalni! Ne legyen senki gyáva megújulni! Aki azért nem megy szabadságra, mert azzal takarózik, hogy nincs pénze, az meg tegye ugyanezt ezek után is. Szükség van fiatal hullákra a temetőkben!
