 |
Nők, akik többször is újrakezdtek mindent |
Ez megbolondult! – mondják a negyvenes férfira, aki csapot-papot hátrahagyva elköltözik a családjától, és egy jóval fiatalabb nővel kezd új életet. – A kapuzárási pánik tipikus esete: be akarja bizonyítani, hogy ő még mindig férfi – általában így szólnak a megjegyzések. Hogy mi áll a „megbolondulás” hátterében, arról már jóval kevesebb szó esik. Pedig az életközepi válság az emberek többségénél így vagy úgy, de jelentkezik.
Nem egyéni probléma
– Az életközepi krízis nem az unatkozó negyvenesek sajátja, hanem a családi viszonyokba mélyen beágyazott probléma – állítja Baktay Zelka és Baktay Miklós. A pszichológus és párterapeuta házaspár sosem egyénileg, hanem mindig párban foglalkozik a hozzájuk fordulókkal. – Ha a családi viszonyokat is megvizsgáljuk, kiderül, hogy az életközepi válság mennyire összefügg a többi családtag élethelyzetével – mondja Baktay Zelka. – Például nagyban befolyásolhatja a krízis megélését, ha kamasz gyerek van a családban. A tizenéves az identitáskeresés korszakát éli: azt hiszi, mindent jobban tud, mint a szülei, és megkérdőjelezi a tudásukat, tapasztalatukat. A negyvenes szülő számára ez szokatlan, hiszen a munkahelyén már kivívott magának egyfajta tiszteletet. Elgondolkodik, hogy is van ez? Tisztelnek engem az emberek? Vagy a kamasz gyerekem is okosabb nálam?
A tizenéves gyerek bimbódzó szexualitása is hatással lehet a szülőkre, ami ugyancsak ráerősíthet az életközepi válság érzésére. – Hatnak az illatok, amelyek a kamasz gyereket körüllengik: előhozzák a szülőkből saját tinédzserkori emlékeiket – magyarázza Baktay Zelka. – Arról nem is beszélve, hogy az ilyen korú gyerekek undorítónak tartják, ha negyvenes párok szexuális életet élnek, hiszen ők már „öregek” ehhez. Nem ritka jelenség, hogy ilyenkor a középkorú férfi vagy nő csak azért is bebizonyítja ennek az ellenkezőjét, gyakran egy teljesen új partner mellett.
De nemcsak a gyerekek befolyásolhatják az életközepi krízis lefolyását, hanem a szülők is. – Ilyenkor elkezdünk a saját szüleink szülei lenni. Ugyanolyan gondosan kell vigyáznunk rájuk, mint a gyerekeinkre, miközben ők továbbra is a kicsi fiukként, lányukként tekintenek ránk – mondja Baktay Miklós. A szülők öregedése, betegeskedése, halála ráadásul önkéntelenül is eszünkbe juttatja a saját elmúlásunk gondolatát. A negyvenesek, ötvenesek a munkahelyükön is számos frusztrációval szembesülnek. Jönnek az ifjú titánok, akiknek sokkal frissebb, naprakészebb a tudásuk. Ez elbizonytalanítja a régi, tapasztalt, ám már nem túl fiatal kollégákat: szükség van még rám egyáltalán? Hova léphetek még tovább? Vannak még számomra új kihívások? – teszik fel sorra a kérdéseket. Van, aki visszatekintve elégedetlen azzal, amit addig elért, és ez az, ami elkeseríti, mások viszont úgy érzik, mindent elértek, amit akartak, és az okozza náluk a válságot, hogy nem látnak új kihívásokat.
Hadd legyek újra gyerek!
Ez a sok frusztráció, bizonytalanság és szerepzavar vezethet ahhoz az állapothoz, amit sokan „megbolondulásnak” titulálnak. – Ilyenkor általában újra a felszabadult, gyermeki örömökre vágyik
az ember. Hogy végre egy kicsit azzal foglalkozhasson, ami jó neki, amitől boldog, ami igazán érdekli.
A mindennapokban olyan sok a feladat, a kötelesség és a felelősség, hogy az embernek egy idő után elege lesz – magyarázza Baktay Zelka. – A társadalom bele akarja nyomni az embereket a felnőtt, felelős, adófizető polgár szerepébe – folytatja Baktay Miklós. – Közben meg árad a médiából a könnyedség, a játékosság, mi meg csak irigykedünk: nekik a tévében szabad, nekünk meg nem?
A pszichológus házaspár mindig azt tanácsolja a pároknak, hogy igenis menjenek vissza egy kicsit a gyerekek szintjére (ez persze nem infantilizmust jelent), de fontos, hogy együtt tegyék ezt.
– Legyenek meg a keretei annak, hogy mikor megyünk vissza, mert azt a felettes én is elfogadja – magyarázza Baktay Zelka. – Ha azt mondjuk magunknak, hogy kötelességünk a saját örömünkkel törődni és jól érezni magunkat a párunkkal, akkor le tudjuk vetkőzni a társadalmi elvárásokat, és bűntudat nélkül tudunk újra „gyerekek” lenni. Ha valakinek nincs párja, akkor a barátaival, családtagjaival menjen vissza
a gyermeki örömök önfeledtségébe.
Gyerek vagy őrmester?
Azért is fontos, hogy a pár közösen kezelje az életközepi krízist, mert ha nem így történik, az számos konfliktushoz vezethet. Előfordul, hogy amíg az egyik fél visszamegy a gyermeki szintre, addig a másik elkezd őrmestert játszani – mondja a párterapeuta házaspár. – Általában a férfiak könnyebben mennek vissza, könnyebben szabadulnak meg a családi kötelességektől, a felelősségtől, mint a nők – mondja Baktay Miklós. – Ez valószínűleg azért van, mert ők kevésbé elkötelezett szülők, hiszen kimaradt náluk a szoptatás erős koalíciós időszaka. Amíg a férfi elmegy mondjuk motorozni, addig a nő otthon mos, főz, vigyáz a gyerekekre, és panaszkodik, hogy az a szemét férje megint kujtorog, és talán nő is van a dologban.
– A nő viszont nem tud csak úgy elmenni motorozni – folytatja Baktay Zelka –, mert azt gondolja, hogy ha ő elmegy, akkor ki fog a gyerekből embert faragni… Úgy érzi, muszáj neki őrmesterkedni, leülni a gyerek mellé tanulni. Ezzel magára húz egy olyan szerepet, amit ő maga sem akart. Ő lesz a fő-fő szülő, az őrmester, akit minden családtag utál, mert minden örömnek ellene van. Ezért aztán a férj is és a kamasz gyerek is menekülni fog előle, ki-ki a maga örömébe. Az „őrmester” pedig magányos áldozattá válik, aki feláldozta az életét a családért, pedig ezt senki sem kérte tőle. Ezért nem jó, ha valaki egyedül próbál megbirkózni az életközepi krízissel: ha feláldozza magát, akkor neheztelni fog a családjára, amiért nem valósíthatta meg az álmait, ha pedig gyökeresen felborít mindent, akkor el fogják ítélni, és azt mondják, megbolondult.
Legyenek új álmaink!
Sokan azt érzik az életük felénél járva, hogy most már kipróbáltak mindent, megéltek szinte mindent, és aligha vár rájuk bármi újdonság. Emiatt elkeserednek, fásulttá, közönyössé és kiégetté válnak, úgy gondolják, hogy ők már „kifelé mennek az erdőből”. – Ilyenkor visszakérdezünk: tényleg mindent kipróbált? Volt már kukásember is? – mondja Baktay Miklós. – Az, hogy valaki „mindent elért”, általában csak egy nagyon szűk területet takar: karrier, anyagi jólét stb. Mi viszont azt mondjuk, hogy a személyiség olyan, mint egy golyóálló üveg: nagyon vékony rétegekből van összeragasztva. Ha valaki eljutott a karrierje csúcsára, még akkor is rengeteg szerep van, amit kipróbálhat. Sokan ilyenkor fedeznek fel maguknak el egy új hobbit, indítanak egy új vállalkozást vagy sportolni kezdenek. – Például volt egy páciensünk, aki az életközepi válság hatására elment jobb agyféltekés rajzolást tanulni. Vagy ott van az a férfi, aki negyven fölött végigcsinált három maratont.
A válság megelőzhető
Nem törvényszerű, hogy a negyvenes éveink táján válságba kerüljünk. Némi tudatossággal és odafigyeléssel megelőzhetjük a krízist. – Már a gyerekek születésénél is oda kellene figyelnünk arra, hogy a kapcsolatban ne csak szülőként, hanem férfiként és nőként is részt vegyünk. Ha jól működő párkapcsolatban élünk, és van helye az életünkben az örömöknek, akkor el tudjuk kerülni az egyedül maradás érzését. A baráti kapcsolatok és a családi viszonyok is sokat számítanak. Aki be van ágyazva egy érzelmi közegbe, és a munkán kívül másról is szól az élete, az megelőzi a krízist – mondja Baktay Zelka.
– Van egy ismerősünk, aki még épp idejében mentette meg a házasságát – kezdi a történetet Baktay Miklós. – Mindennap későn ért haza a munkából, ideges volt, kiabált a gyerekekkel, és emiatt a felesége is egyre inkább eltávolodott tőle. Felismerte, hogy ez így nem mehet tovább. Azóta amikor csak tud, korábban lelép a munkahelyéről, és hetente többször is elmegy randizgatni a feleségével. Ahogy visszatért az életükbe a könnyedség és a játékosság, a kapcsolatuk is sokkal jobb lett.
Krízis helyett változás
Ha odafigyelünk a jelekre, megelőzhetjük, hogy a család vagy a karrier lássa kárát ennek az időszaknak.
Találjunk új hobbit!
Legyen legalább egy nap a héten, amikor a kedvenc időtöltésünkkel múlatjuk az időt. Nem kell, hogy hasznos legyen, a lényeg, hogy élvezzük és elmerüljünk benne. A legjobb, ha a párunkkal közös hobbit találunk. Így legalább újra lesz közös témánk a számlákon és a gyerekeken túl is, és a kapcsolatunk új energiákkal töltődhet fel.
Tegyünk valami jót!
Vállaljunk önkéntes munkát, jótékonykodjunk, vigyük el a rég nem használt ruháinkat jótékonysági szervezetekhez. Így nemcsak a rászorulók járnak jól, hanem mi is igazán hasznosnak érezhetjük magunkat.
Tűzzünk ki új célokat!
Írjunk egy listát azokról a dolgokról, amiket szeretnénk megvalósítani. Ezek lehetnek egészen apró célok (pl. veszek egy kutyát), de akár életre szóló tervek is (építek egy nyaralót). Tegyük
a listát jól látható helyre, hogy mindennap eszünkbe juttassa, mi minden vár még ránk.
Tanuljunk új dolgokat!
Sosem késő megtanulni egy nyelvet, vagy akár egy új szakmát. A tanulás önbizalmat ad majd, és újra frissnek, fiatalnak érezzük magunkat.
Sportoljunk!
A sporttól nemcsak egészségesebbek, hanem fittebbek, energikusabbak is leszünk. A rendszeres testmozgás karbantartja a testet, ráadásul elűzi a negatív gondolatokat, és boldogsághormonokat szabadít fel.
Adjunk a külsőnkre!
Soha ne hanyagoljuk el magunkat! Az ápolt, fiatalos külsőtől magabiztosabbak leszünk, és a párunk számára is vonzóbbnak tűnünk majd.
Kérjük szakember segítségét!
Ha úgy érezzük, komoly önértékelési gondunk van, vagy a párkapcsolatunkkal, szexuális életünkkel vagyunk elégedetlenek, forduljunk szakemberhez. A párterapeuta, pszichológus vagy szexológus segítsége ma már nem kínos.
A cikkünk a Nők Lapja Egészség májusi számában jelent meg.
A magazin tartalmából:
- Negyvenes kamaszok, avagy a kapuzárási pánik
- Grillezés felsőfokon
- Amit a melanomáról tudni kell
- Pollenszezon allergia nélkül
Ha előfizetnél a magazinra, kattints ide!
