A szerzővel Pedig szeretjük egymást… Hogyan éljük túl a félrelépést? című kötetének magyarországi megjelenése apropóján beszélgettünk.
 |
| Megrendelheted a képre kattintva! |
Milyen volt a feleségével, Maureen Luyens-nel megírni könyvüket? Miből merítették a témáikat?
Jó volt együtt dolgozni, mert kiegészítettük egymást. Saját kapcsolatunk tizennégy éves boldog házasság, így a könyvben a praxisunkban található esetekből dolgoztunk.
Azért határoztuk el a kötet megjelentetését, mert maguk a terapeuták is ezerféleképpen látják a témát, a problémákat, és nem árt, ha van egy összefoglaló mű is a kezükben.
Hogyan értékeli a harmadikkal folytatott szerelmi kapcsolatot?
Nem tanácsolnám, hogy az emberek viszonyt folytassanak a kapcsolatukon kívül. Ugyanis a fájdalom, amit ezzel okozunk, sokkal nagyobb és komolyabb, mint az aktuális öröm, amit érzünk. Mint az életben általában, ebben a helyzetben is fontosabb a megelőzés – azonban ha megtörténik a baj, akkor azt a párnak együtt kell megoldania.
Mit ért „megelőzés” alatt?
Ha valaki azt gondolja, hogy a partnernek az a feladata, hogy kielégítse igényeinket, az nagy hazugság. Ha csak a magunk örömét nézzük, akkor lehetetlen valódi kötelékről beszélnünk. Kapcsolatban élni nem a magunk szeretetét jelenti, hanem meg kell tanulnunk együtt létezni – és ez nagyon nagy különbség.
Mit tehetünk, ha mégis megbetegszik a kapcsolatunk?
Beszélgetni kell, de nem túl sokat. Fel kell tárnunk a bennünk zajló folyamatokat: az egyik félnek a fájdalmat, a másiknak az okokat, amiért ezt okozta. Ha csak vádaskodunk, hibáztatjuk egymást, akkor semmire sem megyünk.
Tapasztalata szerint az emberek vissza szoktak térni a párjukhoz egy-egy kaland után, vagy inkább új utakat keresnek?
Ha szoros a kötelék, akkor visszatérnek, és képesek lehetnek együtt túljutni ezen a krízishelyzeten. Ha viszont a szerelem már eleve kihűlt, akkor a félrelépés csak egy kapóra jövő alkalom arra, hogy a kapcsolatból kimeneküljön az érintett fél.
 |
| Alfons Vansteenwegen Fotó: Wikipedia |
Ha egyszer félrelép a párunk, bízhatunk-e abban, hogy nem fog megismétlődni?
Attól függ, hogy az első alkalommal hogyan birkózunk meg a helyzettel. Ilyenkor a bizalom felbomlik, a kapcsolatban megszakad valami, ami pedig egészen addig sérthetetlennek látszott. A második alkalom lehetősége egyértelműen fennáll.
Azonban ha képesek vagyunk egymásra odafigyelve feldolgozni a problémákat, akkor nem valószínű, hogy újra megtörténik. Ellenben ha tányércsörömpölés és szitkok áradata fogadja a „bűnöst”, akkor feltehetően lesz második, harmadik, sokadik alkalom is.
Manapság bizonyos forrásokból a test és testiség dicsérete árad. Előszeretettel sulykolják az emberekbe a szabadosság, függetlenség és önmegvalósítás eszméit. Az ön véleménye szerint mennyiben hatnak ezek a ma emberére?
Meglátásom szerint több félrelépéssel találkozhatunk napjainkban. Ma alapvetően könnyebb új kapcsolatba bonyolódni, mint akár csak egy-két évtizeddel ezelőtt. Mind morálisan, mind szociálisan változott az emberiség. A nők többet tartózkodnak társaságban, a párok pedig egyre függetlenebbek egymástól. Ezzel együtt nem a szabadság számlájára írnám ezt a helyzetet. Szabadnak lenni nem egyenlő azzal, hogy visszaélünk lehetőségeinkkel és semmibe vesszük korlátainkat.
Mi a könyv fő üzenete az olvasó felé?
 |
Beleszólhatunk más életébe? |
Amikor az egyik ember hűtlen, az a másik számára igen nagy fájdalmat jelent. Ennek ellenére megtörténik a dolog. Az első, legfontosabb cél annak tudatosítása, hogy megértéssel kell egymás felé fordulnunk. A másik, hogy a könyvvel alkalmat adjunk a megbeszélésre. A mű nem oldja meg a problémákat – csupán meghívja az embereket arra, hogy a példákon keresztül lássák saját gyengeségeiket, és a tanácsok segítségével együtt legyőzhessék azokat.
