Hogyan beszéljünk a gyerekkel a szexről?

– Apa, neked van kukacod? 

– Van. 

– És cuncid van? 

– Az nincs. 

– De ott van a kukacod alatt, nem? 

– Nem, a fiúknak nincsen. 

– Elfogyott?!

Fenti párbeszéd a vacsoraasztalnál zajlott a lányom és a férjem között, ők komolyba nyomták, én igyekeztem leplezni a röhögőgörcsömet. Bár a lányom csak hároméves, ez állandó téma a családi megbeszéléseken: kinek van kukaca, kinek cuncija? A „cunci” elnevezés nem házi készítésű: a bölcsiből kaptuk készen, és mivel az amúgy gazdag és változatos magyar nyelvünkben ennél szalonképesebb szót (punci, nuni, pina) nem ismerek a női nemi szervre, maradtunk ennél. Ez is tud zavarba ejtő lenni, például ha Juci, Anci vagy Mici nénivel találkozunk, mert a „ci” végződésben bizony van rokon vonás… De legyen ez a feminista nyelvészek dolga, hogy találjanak végre szebb szót, mi addig, jobb híján, maradunk a fentinél.

A háromévesek csóktechnikája

A külső szexuális jegyek iránti érdeklődés korán, gyermekünk egyéves korában elkezdődött, és a figyelem nem lankad, újból és újból átvesszük a tételt, hogy a világban kétféle ember él: az egyik kukaccal, a másik cuncival. Aki egy kicsit is otthon van fejlődéslélektanban, az tudja, hogy az érdeklődés törvényszerű és egészséges, ez maga a tanulás folyamata a gyermekek számára. Ez persze nem jelenti azt, hogy a gyermek érdeklődése ne késztetné pi­rulásra időről időre a szülőket. Karácsonykor a lányom azzal lepett meg, hogy szabályosan lesmárolt, száját a számra tapasztotta, és jobbra-balra forgatta a fejét. Kacagtam, és el is bizonytalanodtam, vajon jelezzem-e neki, hogy ezt anya és apa szokta, és nem feltétlenül kéne smaciznunk… De nem szóltam, mert rögtön arra gondoltam, hogy ne adj’ isten, valami szörnyű gátlást ültetek el benne, és nem mer majd csókolózni, amikor itt lesz az ideje. Hát akkor inkább gyakoroljon rajtam, abból baj nem lehet. Emlékszem, én a pöttyös labdán gyakoroltam, bár tizenévesen. El is gondolkoztam, vajon hol látta ezt a csóktechnikát, mert egészen úgy csinálta, ahogyan a filmekben szokás, pedig mi jobbára csak kisvakondot nézünk, meg kockásfülű nyulat, és se a vakondot, se a nyuszit nem láttam még csőrözni egyik jó ­ba­rátjával sem.

Az intimitás 

A nemi érés tehát korán elkezdődik, és ez így van jól, hiszen az ember alapvetően szexuális lény, min­den életkorban jelentkezik az egészséges érdeklődés a saját és mások testének jellegzetességei iránt. A gyermek utánozza a szüleit, a saját szexusával is olyan kapcsolatot kezd építeni, amilyet a szüleitől lát. Ha a szülő jóban van a saját testével, szexualitásával, felszabadult, és nem sújtják gátlások, akkor valószínűleg ezt a mintát adja tovább a gyermekének is. Abban a családban, ahol a meztelenség, a nemiséggel összefüggő témák nem számítanak tabunak, ott a gyermek is felszabadítónak fogja megélni a szexualitása fokozatos felfedezését. Persze ez az ideális helyzet, és nagyon kevesen nem küzdünk gátlásokkal – de már az is előrelépés, ha tisztában vagyunk velük, figyelünk arra, hogy ne adjuk tovább a gyereknek, és dolgozunk azon, hogy feszélyezettségünket oldjuk. A „szexualitás” és a „nemiség” szavakat használom ugyan, de az intimitásra gondolok: az ideális család kiegyensúlyozott, védett érzelmi világára, melyben szabadon és biztonságban élheti meg a gyermek a gyerekkorát, és megtapasztalhatja, hogy minden érzelme – legyen az bármilyen ellentmondásos –, érdeklődése, kíváncsisága megosztható és megélhető. Ez az alapja a gyermekek egészséges testi-lelki fejlődésének, és nem választható el a pszicho­szexuális fejlődéstől, hiszen kéz a kézben járnak. Nagyon sok szülőtől hallom, hogy szorongani kezd, ha a gyermeke 2-3 éves kora táján rákap a nemi szervei simogatására, vagy akár az önkielégítésre. Pedig nincs ezzel semmi baj, sőt fontos, hogy a gyerek felfedezze, mi hogyan működik a testén, hol jó érzés megérintenie magát. Nyilván ha ezt nagy társaságban teszi, érdemes diszkréten elmagyarázni neki, hogy ez nem pont ide való dolog, de a saját gátlásosságunk vagy zavarunk miatt ne szóljunk rá a gyermekünkre.

Mégis mit mondjak, ha megkérdezi?

Természetesen mindig a gyermek életkora, intellektuális és érzelmi érettsége az irányadó, hogy ha kérdez, mit hogyan lehet elmondani neki: a legegyszerűbben érdemes, és a kor előre­ha­lad­tával lehet bonyolítani, később pedig már úgyis ő fog magyarázni nekünk. Minden kisgyereknek fontos az eredetmítosz, vagyis az, hogy milyen volt az élet, amikor még anya pocakjában volt. Ez nálunk is sláger­téma, a lányom egyre színesebb legendákkal áll elő, melyek mind így kezdődnek: „amikor picike vótam, és a pocakodban vótam, és elmentünk a Balatonra és fürödtünk”, vagy: „amikor a pocakodban vótam, sokat játszottam, és sötét vót”, vagy: „amikor kijöttem és sírtam, akkor te ringattál, apa”. Ebben az a jó, hogy apa sincs kihagyva a játékból: az előbbi sztorin ő is elérzékenyül.

Az élet élvezete

Minden, ami élvezetes az életben, az érzékek felfedezése, az evés, az ivás, a szaglás, a tapintás, az érintések öröme, a tánc, az éneklés, a futás – mind része a szexualitásnak, vagyis annak, hogy megtanuljuk élvezni testi valónkat. A gyermekpszichológusok nem győzik hangsúlyozni, hogy az érintéseknek, az összebújásnak, a dögönyözésnek, a csiklandozásnak mind fontos szerepe van a gyermek fejlődésében. Egy nagy ölelés többet mond ezer szónál, de a szavak is lényegesek: mi a férjemmel folyton dicsérjük a lányunkat, milyen szép, okos, kedves és aranyos – és azt is elmondjuk neki, mennyire szeretjük. Ezzel az örömkészséggel és önbizalommal érdemes felvértezni a gyerekeket, vagyis ha élvezzük az életünket, a gyermekünk ellesi tőlünk a fortélyait. Erre rá lehet gyúrni egyszerű családi rituálékkal is: ki ne imádta volna például gyerekként, ha csiklandozták? Ez nálunk komoly hagyomány: a lányom is imádja, ha csikizzük, de ha rosszkedvem van, a férjem elkezdi csiklandozni a talpamat, bekapcsolódik a lányom is, és máris kész a hatlábú, hatkezű gombolyag, amiben mindenki visít a kacagástól… Ez talán a masszírozás és a jókedvre derítés legősibb módszere. Alkalmazzuk nyakra-főre, nem kerül semmibe, és adtunk vele a testünknek, lelkünknek – éljünk a csiklandozás hatalmával!  

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja Psziché április–májusi számában jelent meg.

Már kapható a Nők Lapja Psziché június–júliusi száma!
A tartalomból:

• Női agy, férfiagy – Mi az oka a különbségnek?
  
• Harmincasok problémája – Miért hagy el, ha komolyra fordul?
  
• Igaz történetek – Amikor a terápia segített
  
• A boldogság művészete – interjú Csíkszentmihályi Mihállyal
  
• Mit csináljak nyáron a gyerekkel?
  
• Magamra találtam az óceánon – Rácz Zsuzsa írása
  
• Vásárolni mindhalálig
  

Ha előfizetnél a magazinra, itt és most megteheted!