Nézd meg az anyját!

Az ember élete során többször választ társat, barátokat, életformát, és ezeken keresztül betegségeit és életkilátásait is meghatározza. Ha generációkra visszamenőleg vizsgálunk egy családot, megfigyelhető, hogy a választások, sorsok jellege bizonyos mintákat követ. Vannak családok, ahol egymás után rákban halnak meg, van, ahol nagypapa, unoka egyaránt a negyedik házasságát éli. Vajon ösztöneinket, melyek választásainkat befolyásolják, genetikusan örököljük? És ha igen, hogyan kódoljuk, hol tároljuk ezeket az üzeneteket?

Miért felelnek a pszichogének?
A genetika egyik régi fontos kérdése az, hogy vajon csak az örökítőanyag, a DNS kódol, küld üzeneteket a szervezet számára, vagy a szervezetből közvetített ingerek is hatnak a DNS-re? Változhat

„Egy stresszhelyzet, egy lelki hatás,
legyen jó vagy rossz, kódolódik,
és később akadályokat képez…”

a DNS, alakulhatnak testünk folyamatai a minket ért traumák hatására? A DNS nukleinsavai, melyek testünk működését, felépítését meghatározzák, néhány véletlen mutáció kivételével nem változnak. Ezek határozzák meg testünk szerkezetét, működését. Azonban a DNS tartalmaz egyéb, nemrég felfedezett komponenseket is. Ezek fehérjék, elszórva a kettős spirál árkaiban. Az úgynevezett pszichogének mentális fejlődésünk térképei. Meghatározzák a válaszainkat bizonyos ingerekre.

Ma már tudjuk, hogy a mód, ahogy a minket körülvevő világot befogadjuk, hatással van ránk.
Ami az egyik embernek komoly stressz, azt a másik hétköznapi dologként éli meg. De miért van az, hogy míg egyikünk retteg a macskáktól, másikunk akár az ágyát is megosztja velük?
Reakcióinkat egyrészt örököljük, másrészt saját élményeink alapján alakítjuk. Képzeljük el az egészet úgy, mint egy könyvtári katalógust, amelyben benne vannak a családi, evolúciós emlékek és a saját élmények egyaránt. A katalógus egyre bővül… Természetesen nem minden emlékhez kötődő folyamat aktív, mert ekkor az életünk elviselhetetlen lenne. De a fenti példánál maradva, félhet valaki azért nagyon a macskától, mert aktív benne az ősember memórialenyomata, akit a kardfogú tigris üldözött. A pánikbetegségek (irreális félelmek) alapja néha ilyen egyszerű.

Rossz emlékek a családi katalógusban
A genetikai anyagunkat meghatározó kromoszómapár felét anyánktól, felét apánktól kapjuk. A családban, a történelmi múltban történtek a génekben mágneses lenyomatokként elraktározódnak. Tehát örökségünk mindkét család, sőt tágabb értelemben az emberiség evolúciós lenyomatát tartalmazza. Itt nyer mélyebb értelmet a „nézd meg az anyját, vedd el a lányát” bölcsesség. Kiegészíthetnénk úgy, hogy nézd meg jövendőbelid szüleit, nagyszüleit, a család történelmi, földrajzi környezetét, fogantatása idejét és körülményeit, és tapasztald meg bizonyos traumatípusokra adott válaszát.
Mi a jellemző rá? Menekül? Támad? Mindent elvisel, netán kaméleonként alkalmazkodik stresszhelyzetekben? Fontos időszak a magzati kor, amikor a környezet erősen meghatározza a baba fejlődését. Nem mindegy, hogy stresszes vagy nyugodt kommunikációban vagyunk édesanyánkkal. Az üzenet megérkezik az anyával testi-lelki köldökzsinóron át kommunikáló magzathoz. Olyan embereknél, akiknél ilyenkor például a félelem volt a meghatározó inger, gyakori felnőttkorban a pánikbetegségre vagy a leukémiára való hajlam. Félhetett az anya a gyerekvállalástól, vagy nem akarta a gyereket, ezek az ingerek a szervezet információs rendszerén át eljutnak a magzatig, aki, főleg a sejtosztódás szakaszában, ennek megfelelően alakítja biokémiai alkalmazkodását, fogadórendszerét. Később, születés után, a félelem ingere elindíthatja ezeket a folyamatokat. Maga a születés élménye is lenyomatokat képez, és befolyásolja a mindennapjainkat. Egy stresszhelyzet, egy lelki hatás, legyen jó vagy rossz, kódolódik, és később akadályokat képez, vagy megváltoztathatja életfolyamataink természetes ritmusát.

Hogyan rendezhető tudatalattink infobankja?
A tapasztalások, az egyéni élmények és a családi örökség kielemzése segít bennünket problémáink, betegségeink okainak feltárásában. Ha megtudtuk, hogy melyik ősünk problémáját futtatjuk éppen, homeopátiás szerekkel is segíthetünk abban, hogy ez a beégett „minta” megváltozzon. De alkalmazhatunk családállítást, hipnoterápiát vagy spirituális választerápiát is az „elakadásunk” feloldására. Mindegyik módszerrel közelebb juthatunk a családi, párkapcsolati sérülések megértéséhez és azok újraírásához. A legfontosabb, hogy ismerjük fel, mi okozza a problémánkat. A felismerés a régi bölcsesség szerint már fél gyógyulás.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja Psziché április–májusi számában jelent meg.

Már kapható a Nők Lapja Psziché június–júliusi száma!
A tartalomból:

• Női agy, férfiagy – Mi az oka a különbségnek?
  
• Harmincasok problémája – Miért hagy el, ha komolyra fordul?
  
• Igaz történetek – Amikor a terápia segített
  
• A boldogság művészete – interjú Csíkszentmihályi Mihállyal
  
• Mit csináljak nyáron a gyerekkel?
  
• Magamra találtam az óceánon – Rácz Zsuzsa írása
  
• Vásárolni mindhalálig