Íme néhány példa:
A depresszió jele is lehet, ha sűrűn említjük magunkat
A krónikus szomorúság, ami befelé fordulással jár, az én, engem, enyém szavak gyakori használatában is megnyilvánulhat. A depressziós emberek ezt figyelemfelkeltésként alkalmazzák, és mivel hajlamosak az öngyilkosságra, a környezetükben élőknek ezt nem szabad figyelmen kívül hagyniuk.
A nők nyitottabbak, gyakrabban mondják ki: én
A nők szóhasználatának 14,2 százaléka személyes névmás, ezzel szemben a férfiakénak 12,7 százaléka. A nők általában öntudatosabbak és nyíltabbak, mint az erősebbik nem, ám többen szenvednek közülük alacsony státuszuk miatt vagy éppen depressziótól.
Bizonytalanság többes számban
Az önmagunkban kételkedést sejteti, ha leginkább csak többes számban beszélünk, ezzel is hárítva magunkról a felelősséget. De az „úgy gondolom” és a „talán” kifejezések, valamint a feltételes mód használata is erről árulkodik.
Füllentés leleplezve
A hazugok kerülik az én szót mondandójukban. Személytelen nyelvhasználattal élnek, ami elferdíti a meséiket. Amikor valaki nem mond igazat, teljesen eltávolodik magától, és az állítások nem a sajátjai.
Az írás a Nők Lapja Psziché legfrissebb, augusztus-szeptemberi számában jelent meg.
A tartalomból:
- Kudarc az ágyban – A szexről őszintén
- Féltékenység – Mikortól beteges?
- Vekerdy Tamás – Gyereklélek váláskor
- Nyelvtanulás felnőttkorban – Csak legenda, hogy nehezebb?
- Modern fóbiáink – Szorongás a parkolástól, elhízástól, szállodáktól, nevektől, egyedülléttől
