Meseszerű, erőt adó Rostás Árpád felemelkedése. Egyfajta „rút kiskacsa”-sztori, amit jó néhány olyan embernél láthattunk, akiken gyermekkorukban nagy nyomás volt, akiknek nehéz indíttatás adatott. Az ilyesmi olykor igen kedvezően hat a kreativitás kibontására, megélésére. Rostás Árpádnak hajtóerő lett az, hogy az anyukája ott hagyta a kórházban és nevelőotthonban nőtt fel. Még hálás is érte, ő maga is úgy gondolja, hogy nem jutott volna el idáig, ha nem így indul az élete. Születetten bölcs ember, nem arra tékozolta az idejét és energiáit, hogy a megváltoztathatatlanon (hú, de hosszú szó…) siránkozzon még felnőtt korában is, hanem arra, hogy tanuljon, fejlődjön. És tette ezt intézetis roma srácként, példaértékű módon.
Aki nem kapott elég szeretetet kiskorában, annak több úton is elindulhat az élete. Hogy ez hogyan történik, szerintem legfőképpen a hozott energia függvénye – az pedig sorsszerű. Aki sokat hozott, és megtalálja az önkifejezése rászabott módját, annak a szenvedése tőke lesz, hajtóerő. Aki szintén nehéz indíttatással és bőséges energiával jött le, de nem találja az útját, feladatát a világban, azt felfalják az erők, szenvedésre ítélt ember. Aki érzi, hogy mit kéne tennie, de nincs hozzá szorgalma, az szintén szenvedni fog. Aki kevesebb erővel született meg, ám rákattant valamire, lett koncepciója, az a szorgalma által még mindig arannyá változtathatja a sarat, ám aki se bőséges energiát nem kapott, se a feladatát nem lelte meg, avagy nincs hozzá szorgalma, abból csak siránkozó lúzer lesz.
Nagy szorgalommal még kisebb tehetséggel is többre jut az ember, mint az, akinek nagy tehetség, ám kis szorgalom adatott. Erre szoktam azt mondani: „szorgalom nélkül a tehetség csak teherség.” Rostás Árpádnak mindegyik megadatott. Nehéz gyermekkor, tehetség és szorgalom. Ennek köszönhetően már négyévesen belevéste az intézet egyik ablakpárkányába, hogy világhírű akar lenni. És a Sors (vagy Isten, ki hogy hiszi) el is vezette őt a fa szeretetéhez. Szintén négyéves volt, amikor karácsonykor a padon ülve várta, hátha eljön érte az anyukája, és ahogy ott pityergett, meglátta őt a nevelője és elvitte a templomba. Döbbenetes hatással volt rá a keresztre feszített Jézus látványa, le akarta venni róla, hogy segítsen neki. Visszaemlékezése szerint ott történt benne valami, ami által hitet kapott, és elkezdett benne erősödni a rajzolás, a művészetek és a fa megművelése iránti tudásszomj, ami mind a mai napig (most 49 éves) jelen van.
Folyamatosan figyelte, leste, honnan, kiktől tanulhat (jó néhány mestere volt), s az asztalos-szakmunkásképző iskola elvégzése után vándorasztalosnak állt be. Tehetsége, szorgalma, alázattal végzett munkái meg is hozták neki a sikert, hiszen mára referencialistája magáért beszél: az Országház ülésterme, a Tudományos Akadémia, a Sörforrás étterem fahomlokzata a Váci utcában, a versailles-i kastélyban XIV. Lajos parkettája, a Louvre, Bécsben az osztrák nagykövetség, a Dohány utcai zsinagóga… Rostás 1996-ban lett „Budapest asztalosa”, 2011. augusztus 20-án pedig megkapta az Asztalosok Nagydíját. Jelenleg a Kastély projekten dolgozik, aminek a keretén belül állami gondozott gyerekeket tanítanak meg az asztalosszakmára. Azt a kastélyt restaurálják, amiben élnek, laknak, hogy az itt élők jobban meg tudják becsülni az értékeiket.
De már megvan a következő nagy terv is, a Rostás Katedrális építéséé. 2012 tavaszán szeretnék az alapkövét lerakni, majd április elején elkezdeni az építkezést. Elképzelése szerint több szempontból egyedülálló lesz a templom. Ezzel nemcsak a jövő embereinek szeretne adni, de a jelenben élőknek is, munkát adva ezzel a környékbeli romáknak, munkanélkülieknek, tanítva őket a szakmára.
Hihetetlen erőt ad az embernek az, ha van rászabott célja, amiben kibonthatja a képességeit. És ha van hozzá hite, ereje is, az már majdnem a boldogság. Ha olyan embert látunk, aki ezt megcsinálja, az nekünk is erőt ad.
Szerintem az, aki nem találja, nem látja a feladatát, vagy akiben nincs szorgalom, lelkesedés, abban az élet áramló energiái valahol leblokkolódnak. De ezeket a blokkokat fel lehet számolni, mint elreteszelt ajtót vagy szükségtelen gátat, meg lehet nyitni. Csak meg kell találni hozzá a megfelelő módszert. Persze már ahhoz is kell egyfajta szorgalom és erő, hogy valaki meg akarja keresni.
Szerintem érdemes keresni!
