El tudom képzelni, hogy van, akiknél bejön a szűzen házasodás, de alapjában véve ez visszalépés, sőt egyenesen megfutamodás.
A szüzesség és a hűség funkciója a nemrégiben lejárt patriarchális időszakban az volt, hogy a férfi biztosan tudja, hogy ő a gyermek apja, vagyis a saját gyermekét neveli fel. (Ehhez képest két forrásból is azt olvastam, hogy a gyerekek 8 százalékának nem az az apja, akit annak hisznek. Persze a statisztika az csak statisztika, az élet meg az élet.)
Legutóbbi könyvemben (Új egyensúly – Fordulópont a férfi és nő viszonyában) több száz oldalon át fejtegetem, mit jelent az és milyen következményekkel bír, hogy az eddigi alá-fölé rendelt viszonyulás helyett minden szinten egyenjogúan, egyenrangúan élhetünk egymás mellett. Egy egészen más minőségű kapcsolat van kialakulóban a nemek között, mint ahogyan az élet más területein is érezhetjük a szemléletváltás közeledtét, jelenlétét. Csak mostanában kezdődött el az individualizálódás, a saját egyéni létünkre való ráébredés és a spirituális felébredés. Itt volt az ideje, de nyilvánvalóan ez sok szempontból megnehezítette az emberek életét, akik eddig hozzászoktak ahhoz, hogy apu (nemcsak a valós apu, hanem „kommunizmus-apu”, „vallás-apu” ) megmondja, hogy mit hogyan KELL tenni. És most, hogy sok szempontból szabadon választhatnak az emberek, megijedtek, félnek a döntéstől.
Szűzen férjhez menni, megházasodni bizonyos szempontból leegyszerűsíti az ember életét. Nincs összehasonlítási alap, együtt fedezik fel a szexet, és bármilyen is a másik, ő lesz a legjobb, az egyetlen. És mivel az individualizálódás az ego működésének fölerősödését is magával hozta, ezért az „én vagyok a legjobb, az egyetlen” igen fontos az ébredező, szorongó gyermekembereknek. (A legutóbbi szó alatt azt értem, hogy lehet, hogy felnőttkorú az illető, de lelkileg gyermeki szinten van. Éretlen.)
A párkapcsolatban igen meghatározó a szexualitás, annak minősége. Végre beléptünk abba a korba, amikor egyre tudatosabban, egyre inkább bűntudat nélkül élhetjük meg a minőségi szexet, és azt is, hogy nagyon sokféle szerepben, minőségben lehetünk jelen az életben, és ezeket a szerepeket mind összehozhatjuk magunkban. Ma egy nő egyszerre lehet anya, feleség, szexis nő, dolgozó nő, spirituális fejlődését tudatosan ápoló ember, barátnő… véget ért a szűz és a szajha kettősségének az ideje, ma már nem kell egy férfinek attól szenvednie, hogy a tisztességes feleség, gyermekei édesanyja és a szexuálisan is kívánatos nő, a „rosszlány” nem fér meg egy nőben. Erre tessék, mit találtak ki a konfliktusoktól, bonyodalmaktól, de egyben a fejlődési lehetőségektől meghátrálók? Hogy tapasztalatlanul, gyermekfejjel, szűzen mondják ki a fiatalok az igent arra, amiről azt sem tudják, hogy micsoda!?! Igaz, hogy így az egónak egy csomó bonyodalmát megúszhatják, de ennek komoly ára lehet!
 |
| Amikor nem minden az elképzelések szerint alakul… |
Eszembe jutott egy huszonéves szerelmem, akivel heteken át jártam, mielőtt eljött a nagy nap, ami egyben kapcsolatunk utolsó napja volt, ugyanis erekcióban körülbelül 11-12 cm-es volt a fiú pénisze. Az addigra vasolvasztó forróságúra hevült szerelem (vagy annak hitt illúzió) azonnal kihűlt, ahogy a kezembe vettem a nemi szervét. Persze nem a méret számít, ez igaz is, abban az esetben, ha a méret az átlagos méreten belül van, de a szélsőségek igen ellehetetlenítik a nemi élet minőségét. És ez csak egy szempont. (A Káma-szútra három alapvető nemiszervméretet nevez meg állatok neveivel, és három szenvedélyességi szintet, ami adott tulajdonság.)
Olyan sokáig volt elnyomva a szexualitás, annyi bűntudat, rossz érzés lett rápakolva, hogy nem csoda, hogy most a végletekkel kompenzál a világ. Ez már csak így működik ezen a bolygón, egyik végletet a másik követ. Elhiszem, hogy ez sok szempontból riasztó, de biztosan tudom, hogy nagy általánosságban nem az a megoldás, hogy a fiataloknak azt sugallják: menj szűzen férjhez. Ja, olyan ez, mint a lottóötös: vagy bejön, vagy nem. Amiről nem tudunk, az nem fáj – mondja a szólásmondás –, de úgy is fordíthatjuk: amiről nem tudunk, az nem hiányzik. Ha nem tudjuk, hogy milyen a másik, hogy milyen, ha még jobb, akkor egy csomó energiát – keresgélés, elégedetlenség, csalódás – megspórolunk. Megtanulni beérni azzal, ami VAN, és nem mohónak, kíváncsinak lenni, igen, értem ennek a választásnak a vonzását. De mivel közel huszonkét éve élek ugyanazon – egyébként nagyszerű – férfi mellett, pontosan tudom azt is, hogy ez nem jött volna össze, ha szexuálisan nem lett volna köztünk passzent. (És sok szeretőm volt előtte.)
Szerintem a házasság kimondása előtt igenis kell a tapasztalat, kell a tudatos döntés, a szabad választás. Végre fejlődhet a szexuális kultúránk – annyi energiát, örömöt, erőt ad a jó szex, kár lenne lemondani róla! Szerintem nem a szűzen való férjhezmenetel fogja elhozni a felek közt a várva várt harmóniát, hanem az önismeret, a tudatosság, a felébredés, az, hogy felnőjünk, hogy felelős döntéseink, tetteink legyenek, hogy tudjuk, érezzük azt, amit a másik érez, és amit a másiknak okozunk. És ez nem megy szenvedés nélkül.
