Olvasom, hogy „Roza Otunbajeva államfő élesen bírálta a kirgiz rendfenntartó erőket, amiért nem veszik fel a küzdelmet az országban elkövetett évi mintegy 15 ezer leányrablás ellen”.
Istenem, ezt lehet így is? Tatár exem azzal sokkolt anno, hogy ha kinn esküszünk, náluk, valahol Ufa táján, akkor a szertartás keretében majd vizet is kell hozni a folyóból, vödörrel, háton átvetett rúddal meg minden hülyeséggel, de ettől eltekintve roppantul támogatom a helyi népszokásokat. Különösen, hogy általában kiütéssel győz a magyar.
Norvég exem családja félig büszkén, félig aggódva értesített a karácsonyi asztalnál ülve, még mielőtt a kaja megjött volna, hogy izé, náluk az a szokás – de ne ijedjek meg, tényleg, egyáltalán ne –, hogy bűnösen zsíros ételeket esznek, de tényleg csak ilyenkor. Mondom aljas kis mosollyal az arcomon és rénszarvasos pulóverben, egyszer élünk, hozzák nyugodtan, esküszöm, nem fogok hányni vagy nem az asztalnál. Jót mosolyogtak és letettek elém egy tálnyi oldalast, amelyen tizedmilliméter vastag zsírréteg volt, még csak nem is fehéren, csak áttetszőn, mint valami lakkréteg. Ó, mondom, ez valóban borzalmas, késsel lekapartam az összes zsírt, rákentem egy kevés fehér kenyérre és egy mozdulattal gyomorig nyomtam. Exem szerint még mindig ott ülnek a szülei és nézik a falat abban az irányban, ahol akkor ültem.
Sajnos kínai exemmel kapcsolatban ilyesmiről nem tudok beszámolni, ott az volt a népszokás, hogy magyar fiút egyáltalán nem mutatunk meg a szülőknek, mert ők esetleg agyvérzést kapnak. Nem valami kirekesztő álláspontból kifolyólag, pusztán azért, mert az itt élő ázsiai családok többsége konstans kalkulál azzal, hogy majd hazamennének, lehetőleg gyerekkel együtt. Ha pedig a lány összeházasodik egy helybélivel… értik. Olyasmiket kellene kitalálni például, hogy szemüveges fiú bárkit hazavihet, vagy hogy hülyén udvarló introvertált férfiakat kiröhögni legalábbis szabálysértés, de másodszor már bűncselekmény. Tudom, tudom, vannak nekünk is szép dolgaink, ne egyék meg a monitort.
Énekeltem én esküvőkön és videóztam lagzikon, van ez a menyasszonyrablás-cucc nálunk is, persze gemütlich verzióban, csak úgy marháskodásból, bár nekem már sikerült a levestől sárgán csillogó nyakú násznéptől elmászkálva kamerával rányitnom az arára egy raktárszerű helyiségben úgy, hogy épp két szabó varrta a ruháját. Vagy őt. Nem láttam pontosan. Ha a szabók letolt gatyával dolgoznak, akkor azok voltak. Egyszóval a kirgizeket igenis tisztelnünk kell, s mint minden más baromság, ez is tökéletesen érdektelen és megbocsátható, míg nem velünk történik. Lásd még magyarázatképp azt a viccet, hogy egy pasas meséli a barátainak, hogy talált egy fantasztikus bárt, ahol ingyen lehet inni, aztán hátraviszik az embert és ott még szexelni is lehet, szintén teljesen ingyen, csak úgy, diliből. A haverok felvidulnak, érdeklődnek, kérdik, hogy ő maga tapasztalta-e mindezt, mire a válasz: nem én. A húgom.
