Hétfői kommentemben, mely egy újabb forradalmi tudományos felfedezés kapcsán a szavak mágikus, sorsteremtő erejéről szólt, azt írtam, hogy az előttünk álló – és immáron elkerülhetetlen – belső munkára a legkiválóbb a téli napforduló időszaka. Mért is írtam ezt, mit jelent ez konkrétan?
Ősidők óta a legnagyobb ünnepeket a természet visszatérő változásai adták, mint a téli és nyári napforduló, illetve tavaszi és őszi napéjegyenlőségek. A december végi ünnep csupán a IV. század óta keresztény ünnep, Gyula pápa rendelte el, hogy ekkor ünnepeljük Jézus születését, ami több mint valószínű, hogy nem is ekkor volt. A pápa célja a pogánynak nevezett ünnep keresztény tartalommal való feltöltése volt.
A karácsony szó a szláv korocsun szóból jön, aminek az egyik jelentése: lépő, átforduló (kara: sötét, csony: változik). A korocsun ünnepe a szlávoknál is – mint sok más népnél – a sötétség, a gonoszság elűzésére szolgált. A rómaiaknál a Szaturnusz (termőföld) újjászületését ünnepelték a szaturnália ünnepén, amikor is pihen a föld, pihen az ember, a lélek, és ez a feldolgozási időszak arra való, hogy megnyílhassunk az újabb információknak, energiáknak.
Az egyre sötétülő szürke napok kiválóak arra, hogy még inkább befelé figyeljünk. Ha nem dolgozzuk fel a saját bűntudatainkat, kétségeinket, kishitűségünket, félelmeinket, ha nem nézünk szembe a saját árnyék-énünkkel, akkor a megújhodásra, az új erőkre, a jelenben levésre sincs esélyünk. Hogyan is érthetnénk meg az élet-halál fénytáncát, amikor félelem, kétségek és bűntudat keményítik meg a szívünket?
Hiszen a napforduló – mint természeti jelenség – szimbolikusan egy másik minőségbe való átlépést is jelent, amit életünk folyamán többször is megélünk. Sötétből megyünk a fénybe – halál, születés, majd megint halál… Életünk változó szakaszai: amikor megjön a menstruációnk, kislányból nagylányok leszünk, majd amikor elmúlik, termékeny nőkből idősödő, majd idős asszonyok leszünk, az egész életünk tele van születés-halál, kezdet és vég analógiákkal. Ez az időszak még inkább alkalmas arra, hogy mindezzel szembenézzünk.
Az archaikus kultúrák szerint a fény és sötétség erőinek küzdelméből az embernek is ki kellett vennie a részét, és úgy gondolom, hogy ez még inkább igaz a ma emberére. Ugyanis jelenleg a spirituális felébredés korát éljük, egy hatalmas paradigmaváltás előtt állunk, sőt ez a folyamat már elindult, benne is vagyunk. ELKERÜLHETETLEN, hogy szembenézzünk a bennünk levő árnyék-énnel, sötétséggel, fájdalommal, félelemmel, haraggal teli gondolatokkal, érzésekkel. Sokan nem néztek még szembe magukkal. Rengetegen alszanak vagy folyamatosan zajba, tömegbe (pót)cselekvésbe menekülnek a magukkal való szembenézés elől. Viszont aki ezt nem tette meg, annak krízis formájában meg fog teremtődni, hogy szembenézzen magával. Ezt megelőzendő, nagyon fontos, hogy összegyűjtsük az erőt az önkéntes önvizsgálatra.
A „változtatni kell” véleményem szerint nem jó program, mert azt üzeni, hogy nem vagyunk elég jók. Persze értem én, hogy lehetnénk bölcsebbek, fejlettebbek, türelmesebbek, hittel telibbek… de előrevivőbbnek tartom azt, ha szembenézünk magunkkal (nyilván a negatívumainkkal is), és elfogadjuk magunkat. Elég jók vagyunk. MOST, épp elég jók. Milliónyi oka van annak, hogy erre vagyunk képesek. A negatív tulajdonságainkkal, érzéseinkkel való szembenézés maga az, ami fényt visz a saját sötétségünkbe, és ami segít megérteni és elfogadni magunkat.
Többször ajánlottam már dr. D. R. Hawkins: Erő kontra erő című művét. A könyvben látható a „tudat térképe”, ahol a különféle érzéseink, Isten és életszemléletünk, viselkedési reakcióink rezgése, energiaszintje van leírva. A legeslegnegatívabb, leglehúzóbb érzés a szégyen, efölött van a bűntudat. Ez a két legnegatívabb, legalacsonyabb szint, amit megteremthetünk magunknak. Ezen a skálán az érzésrezgés a maximum (megvilágosodás), 200 fölött van a pozitív tartomány, alatta a negatív. Az elfogadás szintje és megbocsátás érzése (akár magunknak, akár másnak) 350-es rezgésű, tehát igen pozitív érzés. És bár a duális-poláris létünkhöz szükség van valamennyi negatívra is, mindannyian megtapasztaltuk, hogy a pozitív, életörömmel teli emberek vonzóbbak, mint a kesergő, panaszkodó, utálkozó, elfojtásokkal teli negatívak.
No de visszatérve a téli napforduló által intenzívebben megélhető belső munkára, kívánom, hogy mindenki képes legyen megteremteni a maga csendjét és egyedüllétét, és az önmagával való szembenézéshez legyen elég ereje, bátorsága, ébersége, illetve ahhoz is, hogy megértse, elfogadja és megszeretgesse magát és ezáltal majd másokat is.
Segíts te is!
Ebben az évben is karácsonyi adománygyűjtést szervezek két borsodi település számára. A gyűjtés időpontja és helyszíne: december 20-án este 17–19 óráig a Sanoma főépületében, Budapest III., Montevideo u. 9. Mindennek örülünk (ruhák, cipők, gyerekjátékok, könyvek, ágynemű, száraz élelmiszer…), de külön köszönöm, ha valaki hoz a további kézimunkázáshoz (különösen a hímzéshez, gobelinezéshez) szükséges anyagokat. A gyűjtés pontos részleteiért kattints IDE, és kérünk, küldd tovább az üzenetet!
