Korábbi, állatokon és embereken végzett tanulmányok a férfiakban a szülői törődést az alacsonyabb tesztoszteronszinttel kapcsolták össze, miközben más vizsgálatokból épp ellenkezőleg az derült ki, hogy a csecsemősírás nem csökkenti, hanem növeli ennek a hormonnak a szintjét. Ez az ellentmondás késztette gondolkodásra Sari van Anderst, a Michigan Egyetem viselkedési neuroendokrinológusát és munkatársait, és arra a következtetésre jutottak, hogy a szülőség fogalma számos dolgot foglal magába: a csecsemő ringatásától kezdve a fegyelmezésen át a veszélyektől való megóvásig, így előfordulhat, hogy a különféle viselkedések különféle hormonális hatásokat váltanak ki.
Hogy feltételezésüket alátámasszák, a kutatók élethű játék babák segítségével teszteltek számos férfit, akiknek a síró babákat kellett megnyugtatniuk, miközben tesztoszteronszintjüket is ellenőrizték. Az alanyokat négy csoportra osztották; voltak, akik kaptak eszközt a baba megnyugtatásához, voltak, akik nem, voltak, akik csak hallották a sírást, de nem mehettek oda a babához, és volt egy kontrollcsoport is. Az eredmények megerősítették a szakemberek eredeti feltételezéseit, miszerint az eltérő helyzetek más és más hormonális hatásokat váltanak ki, mivel azoknál, akik nem tudták megnyugtatni a síró babákat, nem látszott változást a tesztoszteronszintjükön, akiknek viszont igen, azoknál tíz százalékkal leesett a hormonszint. Ugyanakkor akik csak hallották a sírást, de nem volt lehetőségük bemenni a babához, húszszázalékos tesztoszteronszint-növekedést produkáltak.
Mivel a tanulmányban többnyire fiatal, gyermektelen férfiak vettek részt, további kutatások szükségesek annak megértéséhez, hogyan változik a tesztoszteron szintje a kor előrehaladtával, illetve azoknál, akiknek már van saját gyerekük. A szakemberek egy hasonló tanulmány elkészítésére is készülnek, melyben nőket terveznek tesztelni a fentihez hasonló körülmények között.
