 |
| A szerző, Sztankay Ádám |
Tegyük csak a szívünkre a kezünket: bárki is komolyan gondolja, hogy bármiféle barátság tartozéka lehet a kamatyolás? Ugyancsak bevallhatjuk, hogy az azt nélkülöző házasság intézménye is mindjárt átcsusszan a nettó hülyeségek halmazába. Másfelől persze az is tény, hogy az ember természetének szerves részét képezi egy sajátos kényszer, amely újabb és újabb hülyeségekre ösztönzi. Aztán az efféle buzgalomból összeálló szánalmas helyzetek, kapcsolatok sorozatát szintén a lényéből fakadó szégyenérzet okán próbálja másnak mutatni. Vagyis összevissza hazudozik, hogy a kevesebb többnek tűnjön. A szexmentessé kopott házasságot például sokan próbálják éterinek láttatni, amely már olyan szintre jutott, ahol semmi szükség a testiségre. Holott valójában arról van szó, hogy két ember a válástól való gyerekes rettegésében belerozsdásodott egy kapcsolatba, miközben már a taccsot kidobják egymás közelségétől.
Téboly? Az bizony, ahogyan a másik képlet is. Az összefekvős barátság ugyanis se nem barátság, se nem párkapcsolat, hanem amúgy ivarérett személyiségek infantilis szerencsétlenkedése. Mivel hiányzik belőle az őszinteség, az odaadás, amelyek egyedien – vagyis adott szituációhoz igazodva – jellemzik az igazi barátságot és az egészséges párkapcsolatot. Amikor mégis ilyen alapok nélkül jön létre valami kapcsolatszerűség, azt magyarázhatják korábbi traumák, de leggyakoribb oka az éretlenség, alkalmatlanság a felelősségvállalásra, elköteleződésre.
Óhatatlan veszteségek
A szexbarátság fő ismérve, hogy sehová sem visz, ám előbb-utóbb komoly sérüléseket okoz. Általában akkor, amikor az egyiknek elege lesz belőle, mert például egyszerre csak felnőtté válik, és egészségesebb érzelem támad benne egy ugyancsak nagykorú személyiség iránt. Mindemellett a kapcsolatféleség felbomlásának gyakori következménye, hogy aki még folytatná, azon erőt vesz a bosszúvágy. Ha történetesen a nő érzi úgy, hogy hoppon maradt, akkor részéről a leggyakoribb reflexió az új társ nyílt vagy sunyi zaklatása, plusz az exbarát kevéssé elegáns kibeszélése. A legdurvább esetben pedig az is megtörténhet, hogy a tegnapi barát(nő) kinyafizik még egy-két utolsó extrát, ügyelve ovulációjának pontos idejére és a megfelelő testhőmérsékletre, aztán dafke szül egy gyereket a csalfa barátnak. Ezzel mindjárt bosszút is áll, legelőször önmagán, hiszen a legszebb női attribútumból, az anyaságból csinál kínos cirkuszt, másodsorban a gyereken, aki ugyan nem tehet semmiről, de bősz édesanyja kapásból elpasszolja előle a normális család lehetőségét.
Kutyából nem lesz szalonna
És akkor itt most már szögezzük le: az efféle kalamajkáknak az az alapvető okuk, hogy férfi és nő nem barátságra teremtetett, hanem egész másra. Amit az sem cáfol, hogy számtalan nővel találkoztam már, akik állították: hisznek a férfi-nő barátságban. Csakhogy a területen elért konkrét sikerekről egyikük sem tudott beszámolni, vagyis hitük alapja alighanem teoretikus. Ismert persze az a tipikus női magyarázat, hogy kizárólag a pasikon múlik a férfi-nő barátságok biztonsággal jósolható kudarca, mert mi lennénk azok, akik képtelenek vagyunk megálljt parancsolni magunknak, ha a bimbódzó barátság egy-egy meghittebb pillanata esetleg a libidónkra is kifejti hatását. Vagyis arról van szó, ami a közvélekedésben úgy fogalmazódik meg: a férfi mindig a farka után megy. Ennek van alapja, de általánosságban mégsem igaz, illetve úgy korrektebb: a férfi azért megy olyan gyakran a farka után, mert rengeteg nő próbál elé kerülni. Mást ne mondjak: széles átfedést tapasztaltam a férfi-nő barátság női hívei és az általam felajánlott barátságot minél előbb gyors aktussal kiegészíteni igyekvő nők között. Válásom után nálam is erős infantilis tünetek jelentkeztek, de legalább traumás kiindulással, és nem azért, mert lélektani értelemben ott felejtettem magam az oviban.
„Az összefekvős barátság se nem barátság, se nem párkapcsolat, hanem amúgy ivarérett személyiségek infantilis szerencsétlenkedése.”
Hiányzott a női közelség, de annyi, és nem több. Magyaráztam is a kedves és megértő hölgyeknek, akikkel összesodortak a hétköznapok, hogy csak mert egy hosszú házasság után meglehetős gyorsasággal, mondhatni, baleseti hirtelenséggel egyedül maradtam, még nem akarom a kutyaharapást szőrével gyógyítgatni. Akkor hazudtam magamnak a legnagyobbat, amikor elhittem, hogy a hölgyek tényleg olyan kedvesek és megértőek, amilyennek mutatják magukat. Mind elkötelezettjei a férfi-nő barátságnak, és nem érkezhet el a pillanat, amikor majd magukból kikelve kérik számon, hogy miért nem indulok meg végre az után a szervem után, amelyet szerintük férfiként előbb-utóbb követnem kéne. Pedig a számonkérés nem várt pillanatai rendre elérkeztek, hogy aztán kínos és felesleges emlékfoszlányként rögzüljenek mindnyájunk múltjában.
Szexbarát mint gyógyír
Egyébként, majd elfelejtettem, létezik az extrás férfi-nő barátságoknak egy rendkívül sajátságos esete, amikor utólag címkézik annak azt, ami más. Szép példa erre az a sztori, amelyben egy anyós a következő dumával próbálta elterelni a megcsalt vőt a válás gondolatától. Azt mondta, hogy leánya, vagyis a fickó felesége nem is szereti férfiként a pasit, akivel lelépett, csak azért kufircol vele hónapok óta, mert hiányzik neki a férje, tehát lényegében a másik pasi olyan, mint az orvosság. A vő mindjárt vágta, hogy akkor ez valójában csak egy kis barátság extrákkal, de attól ő még továbbra sem érezte gyógyhatásúnak, hanem inkább mérgezőnek. Aztán el is pusztított mindent a cucc.
Te hiszel a férfi-nő barátságban? Írd meg nekünk a véleményed a psziche@sanomamedia.hu e-mail címre!
Az írás a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból:
- Barátság extrákkal – Szex szerelem nélkül
- Mit árul el a szemünk?
- Veszedelmes viszonyok – avagy a férfi-nő barátság kockázatai
- Buddha és a szerelem – Beszélgetés Ole Nydahl lámával a boldogságról
- Mitől vonzó a férfi és mitől a nő?
- Hosszú és boldog párkapcsolat?
- Amikor nem jön össze a baba…
Ha előfizetnél a magazinra, itt és most megteheted!
