„Mintha lenne egy második énem, aki megállás nélkül kommentálja az eseményeket. Nem tudom elhallgattatni, mindig betolakodik a fejembe, a gondolataimba: úristen, hogy nézett rám a főnököm, tuti elszámoltam valamit. Máshogy fáj a mellem, máshogy érzékeny, tuti daganat. Már gyerekkoromban is ez volt, ha a szomszéd fiú máshogy nézett rám, biztos voltam benne, hogy utál” – kezdi Tímea, aki nem is tagadja, állandó paranoiás képzelgései vannak, ami folyamatos szorongást, önbizalomhiányt és mérhetetlen mértékű stresszt okoz a számára. Hogy mi lehet ennek az oka? Ő a mániás megfelelési kényszerre gyanakszik, mindennél fontosabb számára, hogy szeressék – lehetőleg mindenki.
A Timiéhez hasonló hétköznapi paranoiától rengeteg ember szenved, az olyan gyakori traumák, mint a válás, a munkahely elvesztésének veszélye, a kiközösítéstől való félelem komolyan hozzájárulhatnak a paranoia kialakulásához, írja a német pszichológiai szaklap, a Psychologie Heute.
|
Összeesküvés-elméletek A paranoia oka nem mindig az aggodalom, van, hogy összeesküvés-elméletek állnak a háttérben. Az USA afroamerikai lakosságának 26 százaléka például hiszi, hogy az AIDS okozóját, a HIV-vírust a kormány megbízásából, laboratóriumokban állították elő, 12 százalék állítja, hogy a vírust a CIA fejlesztette ki és terjeszti. New York lakóinak fele abban a hitben él, hogy a kormány tudott az ikertornyok elleni támadásokról, és semmit nem tett ellene. |
Szakemberek szerint a paranoid gondolatok nem jelentenek feltétlenül betegséget, az a másik ember szándékainak téves értelmezése, egy alaptalan feltételezés, hogy rosszat akarnak nekünk. Kutatók szerint ez egy különleges módja a gondolkodásnak és a világ szemléletének: a paranoia válasz egy olyan világra, ami túl bonyolult ahhoz, hogy átláthassuk. Az illető egy saját világot teremt magának, amelyik az ő törvényei szerint működik. Jellemző, hogy az érintettek jobban félnek olyan dolgoktól, melyek nagy valószínűséggel nem következnek be, mint azoktól, amik jó eséllyel bekövetkezhetnek.
Ezt bizonyítja az a kísérlet is, amit a 2006-ban bekövetkezett londoni metró- és busztámadás után 14 hónappal, 100 brit férfi és nő közreműködésével végeztek. A résztvevők virtuális utazáson vettek részt, virtuális útitársakkal a metrón és egy emeletes buszon; ezek a virtuális útitársak úgy mozogtak, viselkedtek, akár a való életben. A kísérlet érdekessége, hogy az azonos helyzetre a vizsgált személyek mindegyike másként reagált.
A többség semlegesen fogadta a látottakat, 45 százalékuknál azonban kétségek merültek fel, és arról számoltak be, hogy valami rosszat terveznek ellenük. Egy lány például olyan kézmozdulatokat tett, hogy zsebtolvaj lehet. A férfi az ajtó mellett szexuális gondolatokat forgatott a fejében. Egy másik alak olyan furcsán viselkedett, hogy eltételezhető volt róla, hogy valami rosszban sántikál, valakit megtámad, vagy bombát fog robbantani. A kísérlet résztvevői ilyen és ehhez hasonló gondolatokról számoltak be. Kutatók megfigyelték, hogy nem az átélt utazás, hanem a hozzá kapcsolódó saját és idegen érzékelés és világlátás volt meghatározó, azok, akik hajlamosak voltak a paranoiára, aggodalmaskodóbbak, félénkebbek voltak, mint azok, akik elfogulatlanul, barátsággal szemlélték útitársaikat.
| Nem paranoiás betegek körében végzett felmérések szerint:
– 8580 megkérdezett brit polgár 21 százaléka állítja, hogy az elmúlt évben negatív érzelmekkel szembesült, 9 százalékuk mondta, úgy érzi, hogy gondolatait manipulálják. |
Mi okozza?
Egyedüllét – Az egyedülállók, különélők, elváltak, magányosok, rokonok, barátok hiányától szenvedők – főleg idősek – körében a leggyakoribb a paranoia előfordulása.
Elvárosiasodás – Bizonyított, hogy a városi lakosság körében kétszeres a megbetegedés esélye, mint vidéken.
Média – Megfigyelések szerint a média is felelős, mivel a lapok, híradások az erőszakos, véres események hangsúlyos megjelenítésével jobban eladhatók, ugyanakkor a látványos, az érzelmeket felkorbácsoló tudósítások, fotók, videofelvételek (háborúk, repülő-, hajó- vagy természeti katasztrófák, földrengések, cunami) a fenyegetettség érzését váltják ki. Az ilyen fajta híradások növelik a paranoiás szemléletmódot a világban, mivel irracionális félelmeket generálnak.
Munkahelyi problémák – A teljesítménykényszer, a növekvő elvárások, a konkurencia, a vezetőkkel kapcsolatos negatív tapasztalatok (őszintétlen politikusok, hamis ígéretek, remények, csalódások) szintén növelik a paranoia kialakulásának veszélyét.
