Boldogság? Mi az?

A pénzügyi válság, a természeti katasztrófák, belpolitikai viszályok és számtalan katasztrófa ellenére a világ ma sokkal boldogabb hely, mint 2007-ben volt – legalábbis ez derül ki az Ipsos Global óriás felméréséből, írja a Reuters hírügynökség. Az általános boldogságszintet huszonnégy országban, tizennyolcezer válaszadó segítségével mérték, s kiderült, a mexikóiak, az indiaiak és az indonéziai emberek a legboldogabbak, de a brazilok és a törökök is benne vannak az első ötben. Velük ellentétben Magyarország, Dél-Korea, Oroszország, Spanyolország és Olaszország boldogságmutatója nem ugrik magasat, Amerika, Anglia és Kanada félúton vannak boldogság és boldogtalanság között.

Ismét kiderült tehát: azon országok között vagyunk, ahol a legkevesebb boldog ember él. Mindenki csak azokhoz az életkörülményekhez tudja hasonlítani saját helyzetét, mint amit maga körül lát, de mégis elgondolkodtató, hogy nálunk szegényebb országok lakói átlagosan boldogabbak. Sokaknak olyan dolgok jelentik a boldogságot, mint a meleg étel vagy a tető a fejük felett.

A boldogság persze nemcsak gazdasági helyzet kérdése, az emberi kapcsolatok minősége továbbra is a legmeghatározóbb tényező, a házas, családos emberek pedig boldogabbak, mint a szinglik. 

A Nők Lapja Café elhatározta, hogy felmérést végez – ha nem is reprezentatívat –, körülnéztünk a környéken: vajon az első szembejövők boldogok?

Boldog vagy?

„Hát, nem igazán – kezdi egy ismeretlen kolléga a harmadik emeleti folyosóról. – A stressz és feszültség megakadályozza, hogy az legyek.”

Szép, harmincas éveiben járó fiatal nő a menzán: „Nem. Szar az élet. Szar a munkám. Szar a párkapcsolatom. Szar az egészségem. Minden szar.” – Nem faggattuk tovább. 

Egy szakács fiú a sarki étteremből hála égnek helyrebillenti az egyensúlyt: „Igen. Az vagyok. Jó a munkám. Jó a fizum, és a legszebb nő az enyém” – fejti ki részletesen. Hozzá hasonlóan egy frissen elbocsátott kollegina is optimistán nyilatkozik: „Boldog vagyok, de nem azért, mert olyan sok jó dolog van az életemben, de vannak céljaim és ez elég is.”

A bejárat előtt dekkoló taxis szintén elégedett: „Egészség van. Munka van” – mondja, miközben értetlenül néz: vajon mi a frászért tesznek fel neki ilyen hülye kérdéseket. 

Vizsgálatunk szerint tehát sokkal jobbak vagyunk, mint azt a huszonnégy országos felmérés mutatja: ötből három válaszadóval (majdnem) minden rendben. De vajon mennyire általánosítható ez? 

Te kedves olvasó, boldog vagy? Kattints ide, és írd meg nekünk!