Életmód

Ne higgy el mindent, amit az agyad üzen!

Ha a pillanatnyi negatív gondolatokat sikerül tetten érni, és pozitívokkal kiütni, idővel az egész életünk megváltozik.
„Nem kellek senkinek! STOP! STOP! STOP! Ez csak
egy átmeneti gondolati kisiklás. Igenis méltó vagyok
egy társra! Punktum!”

Képzeld el azt az élethelyzetet, amikor ülsz a folyóparton, hallgatod a víz zubogását, majd a távolban beindítanak egy fűnyírót. Ha feltételezzük, hogy mindkét hangforrás decibelben ugyanakkora, vajon a figyelmet melyik köti le jobban? Szinte nem is kérdés: persze hogy a fűnyíró.

De vajon miért lehetséges az, hogy az agyat az idegesítőbb hangforrás „köti le”, s miért nem az, ami kellemes és pozitív? A válasz egyszerű és logikus: az embert – és az állatokat – úgy alkotta meg a természet, hogy a veszélyforrásokat észlelje, kiszűrje. Az agy az evolúció során nem változott, a potenciális veszélyforrások, „csapdák” esetén riaszt. Persze ebbe nem kell belenyugodni, egész egyszerűen csak nem kell mindig mindent elhinni, amit az agyunk üzen.

Már önmagában a tudás, hogy a figyelem a negatív irányba húz, sokat segít, hogy felvegyük a kesztyűt, gondolatainkat a fűnyíróról a folyó zúgásához vezényeljük vissza. A felismerés már önmagában nagyon fontos, annak tudatosítása, hogy az agy így működik, a rögzült és negatív gondolati spirálból úgy lehet kimenekülni, ha adott pillanatban – amikor például a jövőn, a múlton vagy önmagunkon rágódunk – tudatosítjuk, hogy ez ebből a gondolati ördögi körből ki lehet, és ki kell törni; ehhez pedig nem kell más, csak egy tudatos és pozitív gondolati elterelés, és egy STOP! a negatív gondolatoknak. Aki hosszú távon folyamatosan és tudatosan kizökkenti magát e negatív sodrásból, annak memóriája ezt a szokást átveszi, s a pozitív gondolatoké lesz az irányítás. Még csak hinni sem kell benne, bőven elég csinálni. 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top