Tegyük fel, hogy az év első napján megfogadtad, végre jelentkezel a lakberendező-tanfolyamra, felszámolod kiüresedett párkapcsolatodat és leadsz néhány kilót. Azóta már sokat lapoztál a naptárban, ám semmit sem tettél a céljaidért. Ismerős forgatókönyv? Ebben különbözik a vágy a céltól. A változtatás vágya szép-szép, ám nem elegendő. Célnak azt hívjuk, amikor következetesen dolgozunk azon, hogy másmilyen legyen az életünk.
A cél elérésének három feltétele
Akármi is az elképzelésed, gyakran nem számolsz az érzéseid befolyásoló erejével. Azt gondolod, elegendő a pozitív gondolkodás, és nem készülsz fel arra, hogy az érzelmek valóságos tárháza kísér majd az úton.
A két neves motivációkutató, Jens Uwe Martens és dr. Julius Kuhl szerint három tényezőnek, vagyis képességnek kell a birtokában lenned ahhoz, hogy elérd a céljaidat.
Frusztrációtolerancia: negatív érzéseid, mint a félelem, a düh, a bizonytalanság elviselése. Önmegnyugtatás: negatív érzéseid szabályozása.
Önmagunk lelkesítése: ez már maga az önmotiváció.
Lássuk, hogy is néz ki ez a gyakorlatban! Mondjuk régóta tervezed, eljársz a közeli parkba futni. Végre nagy lendülettel elindulsz. Öröm és motiváció járja át minden porcikádat. (Motivált fázis) De régen nem sportoltál, ezért hamar elfáradsz, lassítasz. Csalódást érzel, elhatalmasodnak rajtad a negatív gondolatok. (Frusztrációtolerancia) Majd megrázod magad, és úgy döntesz, hogy a gyors kezdés után a kondíciódnak megfelelő tempóban kocogsz. Vagyis értelmezed és szabályozod a rossz érzéseket, megnyugtatod magad. (Önmegnyugtatás) Újra kocogni kezdesz, és közben megtervezed, hogy minden másnap időt szakítasz a futásra, és fokozatosan növeled a tempót. (Önmagad lelkesítése) Képes voltál tehát megint motiválttá válni, és nem adtad fel akkor sem, amikor a tested tiltakozott az igénybevétel ellen.
Tűzz ki fix pontokat!
„Az önmotiváció egyfajta lelkesítés-keresés, valamint az elhatározások útjában álló gátak feloldása” – állítja dr. Bikfalvi Réka egészségfejlesztő szakpszichológus, a Lélekkel az Egészségért alapítvány vezetője. Az is feladat, hogy gondolatban felkészülünk a változásra, megoldási alternatívát gyűjtünk, utánaolvasunk a praktikáknak. „Senkitől sem várható el, hogy minden pillanatban fűtse a lelkesedés – hangsúlyozza szakértőnk. – Ugyanakkor meg kell találnunk azokat a fix pontokat, amelyek mellett elkötelezzük magunkat. Például szeretnénk letenni a nyelvvizsgát. Annak függvényében kell megtennünk az előkészületeket, hogy mi a végső célunk: pusztán folyékonyan beszélni egy idegen nyelven vagy megszerezni a felsőfokú nyelvvizsgát? Elképzelhető, hogy útközben rájövünk, már egy középfokú is elégedettséggel töltene el minket, vagy a spanyol nyelv jobban izgatja a fantáziánkat, mint a francia. Ebben az esetben a nyelv az igazi irány, de hogy milyen szinten, melyik formában sajátítjuk el, az útközben változhat.”
|
A változás szakaszai |
Nem elég pozitívan gondolkodni!
A kanapén heverészve azt mormolgatni, hogy „karcsú leszek”, még nem elegendő. Találnunk kell egy érzést, amit ilyenkor átengedhetünk magunkon, és előhívhatjuk akkor is, amikor kevésbé bízunk a sikerben. „A pozitív gondolkodás a változásra felkészülésünk fontos része – mondja dr. Bikfalvi Réka. – A jól ismert »Képzeld el, hogy elérted a célodat…« technika a tettekre való ráhangolódáshoz elég, azok véghezviteléhez azonban nem. A képzeletbeli megvalósuláskor érzett öröm lendületét be kell építeni a célhoz vezető mindennapi tetteinkbe. Képesnek kell lennünk nézőpontunk megváltoztatására – véli szakértőnk. – Keressük meg a viselkedéseink pozitív hozadékait ahelyett, hogy görcsösen legyűrnénk őket! Mindenki érez olykor lustaságot, és legtöbben ezt rossznak élik meg, pedig természetes velejárónk. Ilyenkor tegyük fel a kérdést: miért akar fészket rakni bennünk ez az érzés? Ha nem szűnik, valamiért a figyelmünket kéri. A példánál maradva: a lustálkodás tanult szokásunk. A fárasztó munkanap után a fotelben pihenni »szabadságérzést« ad. Ezt nem lehet úgy elvenni, hogy valamit ne adjunk helyette: egy másik szabadságérzést adó tevékenységet. Itt is a tudatosság a kulcs. Például ha fogyókúra idején édességre vágyunk, a keserű lemondás helyett engedhetünk a csábításnak, aztán kompenzáljuk egy kis testmozgással! Az érzéseinkért nem szabad büntetnünk magunkat. a tetteinkért viszont mi felelünk!”
|
Dobj magadnak mentőövet! |
Célok és érzések
A jó cél előrevisz a döntés megvalósításában, de nagy jelentőséggel bír a realitás és az aktualitás is. Egy magánéleti krízis közepén ne akarj leszokni a dohányzásról. Ha a célod erős szorongással tölt el, akkor nem biztos, hogy az a tiéd! „Amennyiben időszerű és kialakul a belső ráhangolódás, jók az esélyeink a megvalósításra – összegzi szakértőnk. – Néha testünk fellázad a döntéseink ellen (összeszorul a torkunk, hevesebben ver a szívünk, sajog a tarkónk), ám ezekre is felkészülhetünk. Segít a befelé figyelés, a tudatos légzés, a megerősítő mondatok vagy egy kedves személy ölelése, érintése.
Kellemes érzéseket idézhetünk elő, ha feltesszük magunknak az alábbi kérdéseket:
1. Milyen vagyok, amikor tényleg elszánt vagyok?
2. Milyen vagyok, amikor meg is teszem, amit szeretnék?
3. Milyen leszek, amikor elérem a célomat? Hol és hogyan érzem majd a testemben?
Mindig dolgozhatunk az érzéseinken! Nézzük meg, mások hogy csinálják, és építsük bele a stratégiánkba azt, amit abból a magunkénak érzünk. Könnyű visszaesni, amikor már úgy gondoljuk, csak fenn kell tartanunk új életvitelünket. A motiváció itt is hullámzó, de az én-erőnk és az önelfogadásunk nagyban befolyásolhatja, képesek leszünk-e a kijelölt úton maradni.”
Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg nyomtatásban.
A tartalomból:
- Boldogság, gyere haza!
- Hogyan legyünk optimisták?
- Ledöntjük a szextabukat! Interjú Lux Elvirával és Mester Dórával
- A szülésről őszintén – Csodálatos élmény vagy komoly trauma?
- Egy nap a pszichiátrián
Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!
