„A válás után találtam meg önmagam”
„A válás körüli időszak tényleg komoly kihívás. Még akkor is, ha nem ér váratlanul. A mi házasságunk tíz év után két gyerekkel (egy öt- és egy másfél évessel) ment tönkre – meséli Juhász Nikolett (37). – A férjemnek túl nagy sokk volt a gyerekek születése, zavarta, hogy nem körülötte forgott a világ… és elköltözött. Ám anyagilag maximálisan támogatott, és a gyerekekkel meg velem is igyekezett a legjobb kapcsolatban maradni. Ez már nyolc éve történt, de azóta is mellettünk áll, és jobb apa is lett. A válás után mi a barátnőmmel belevágtunk az éjszakába. Mintha újra tizenhét évesek lettünk volna. Élveztem ezt a bulizós időszakot. Felszabadultan tudtam szórakozni, nem volt semmi kötöttség. Míg sokan csak azért járnak ilyen helyekre, hogy ismerkedjenek, nekem nem ez volt a célom. Sőt úgy gondoltam, hogy megérdemlem ezeket az önfeledt pillanatokat, hiszen reggel hétkor ugyanúgy kezdődött a nap. A buli viszont annyi energiát adott, hogy bírtam a strapát otthon és a munkahelyemen is. Ebben az őrült korszakban találtam meg önmagam. Nem nyomasztott az egyedüllét, sőt megtapasztaltam, hogy a szabadságnak is megvannak az előnyei. Nőként is a helyemen voltam, rengetegen udvaroltak, nem kellett kényszerből randiznom. A fiaimat azonban kihagytam ebből. Óvtam a kis világukat, azt gondoltam, majd ha lesz valaki igazán említésre méltó, akkor bemutatom nekik. Amikor egy férfinak komolyak a szándékai, nem ijed meg a gyerekektől. De azt hiszem, nem is tőlük rémülnek meg, hanem saját maguktól – attól, hogy ez mekkora teher, felelősség, és inkább megfutamodnak. Egy év bulizás után végül egy szórakozóhelyen ismertem meg a páromat. Finoman adagoltam az információkat, de ő jól reagált rájuk. A gyerekekre se zúdítottam rá az érzéseimet, természetesen alakult minden. Ma már együtt alkotunk egy családot.”
A nők mindig ítélkeznek
Ágota férje meghalt autóbalesetben, így egyedül maradt a fiaival. Hosszú évekbe telt, mire elfogadta, hogy nemcsak anya és özvegy, hanem szép fiatal nő is, aki társra vágyik. „Udvaroltak néhányan, de főleg azok, akik szeretőt kerestek – meséli a 34 éves Ágota. – A környékbeli asszonyok pedig árgus szemekkel figyeltek, nehogy pont az ő férjükre fájjon a fogam, de soha nem kezdtem volna házas emberrel. Amikor olyanokkal találkoztam, akik komolyan gondolták a kapcsolatot, és elfogadtak volna a gyerekkel együtt, akkor a férfiak anyjával kellett megvívnom a harcot. Mert az anyósok – ha bevallották, ha nem – romlott asszonyt láttak bennem, aki pont az ő fiacskájukra vetette ki a hálóját. Ezért aztán mindent elkövettek, hogy a helyes útra tereljék. Nekem pedig nem volt erőm harcolni. De nem haragszom rájuk. Ha az én fiam bejelentené egyik nap, hogy egy kétgyerekes asszonyba szerelmes, én is megpróbálnám lebeszélni.”
 |
| Bernadett sokáig egyedül élt kislányával, ma új párjával hárman alkotnak egy boldog családot |
Magamra vagy a gyerekre hallgassak?
Persze az egyedülálló anyaságból is lehet profitálni. Az elvált szülő például már pontosan tudja, mi a fontos számára egy partnerben. A gyerek is jó szűrő, mert az a férfi, aki már neki is jó lesz, valószínűleg kiállta a mesebeli három próbát. Persze el kell fogadni, hogy sokan – különösen harminc alatt – nem szeretnék egy egész család felelősségét a nyakukba venni. De majd jön olyan, aki ugyanazokat az értékeket követi és ugyanazt keresi, mint mi. Simon Bernadett (38) kislánya egyéves volt, amikor különköltöztek a férjével. Egyszerre kellett megbirkóznia az új lakás adta körülményekkel, a bölcsődekereséssel, a visszatéréssel a munkahelyére, plusz a válás érzelmi feldolgozásával. „Nem volt könnyű nyitni. Hirtelen megértettem azokat az anyákat, akik beleragadnak a rosszkedvbe. Arról nem is beszélve, hogy ha nincs pénz, csak adósság, teljes az apátia. Nekem volt egy lakásom, így soha fel se merült, hogy kényszerből összezárva maradjon a család, és fojtogató légkörben kelljen még évekig élni. De tudok több ilyen történetet, nincs is pozitív végkifejlet. Aztán a másik: a barátok. Szörnyű lehet egy válás után rádöbbenni, hogy nincsenek körülöttünk emberek. Mert amíg tartott a házasság, nem gondoltunk senki másra, még a barátokra sem. Véletlen a sorstól, de szerencse az én szempontomból, hogy a barátnőm is ekkor vált el. Nem hagytuk, hogy a másik sodródjon lefelé, nem engedtük el egymás kezét. Ez nagyon fontos. Talán a legfontosabb egy ilyen válságos élethelyzetben. A lányommal zárt egységet alkottunk, azt gondoltam, csak az jöhet szóba, akit ő is elfogad. Nem terhelheti az anyja egy idegen emberrel, aki felborítja ezt az egységet. Persze tisztában voltam vele, hogy sok egyedülálló szülő azért nem talál társat, mert mindenben meg akar felelni a gyereknek. Ha pedig végre megismerkedik valakivel, és a kicsi elutasítóan viselkedik, vége lesz a kapcsolatnak. Nem akartam ebbe a hibába esni, de akkor mi a jó megoldás? Magamra hallgassak vagy a gyerekre? És mikor léphet a képbe a férfi ? Az élet szerencsésen elrendezte a dolgaimat. Épp költöztünk a lányommal, amikor a lépcsőházban megpillantottam gyerekkori plátói szerelmemet. Kiderült, hogy a szomszédom, a kislánya pedig egykorú az enyémmel – azonnal jó barátnők lettek. Nemsokára jött a hír, válnak a feleségével. Ezután csak lassan közeledtünk egymáshoz, karácsony másnapján lettünk egy pár. A lányok örültek, de azért akadtak féltékenykedések. Ez természetes, ahogy az is, hogy nekem van egy önálló életem, amiről magam döntök. Meg kell találni az egyensúlyt, hogy a gyerek és a szülő is jól és biztonságban érezze magát, a kicsi pedig tudja, hogy anya mindig ott van mellette, számíthat rá.”
Mi a gyerek szerepe?
Állandó dilemma, hogy mekkora szerepet kapjon a gyerek, amikor az egyedülálló szülő társat választ. Vincze Anikó pszichológus hangsúlyozza, hogy az anyának kell oldania a gyerek ítélete mögött rejlő érzelmeket. Gyakran nem a választott társnak, hanem a kapcsolatnak szól az ellenérzés – a féltékenység kifejeződése. A férfinak címzett kritikák valójában az anyának szánt üzenetek: haragszom rád, mert mást is szeretsz; félek, hogy elveszítelek. Ilyenkor a kicsi intenzívebben éli meg az apa hiányát is. Az új társ iránt érzett harag egy része a csalódottságából fakad, átmenetileg fel kell adnia a vér szerinti család egyesítéséről szőtt fantáziáját. Talán úgy érzi, elárulja az apját, ha egy másik férfit befogad, bűntudatától szabadulna, amikor anyja párját ellöki vagy édesapja után sír. A felnőtteknek célszerű együtt kialakítaniuk a szabályokat. A gyerekek alkalmazkodnak ezekhez. Ha erős szövetséget éreznek a felnőttek között, könnyebben megtalálják helyüket az új családban. Mindentől függetlenül fiúgyermek esetén 3–6 éves kor között különösen nagy esély van a férfival való versengésre. Ebben a fejlődési szakaszban vér szerinti apjukkal is harcolnának anyjuk kegyeiért. Vadak és gorombák lehetnek vele, miközben anyuért látványosan rajonganak, ölelik, bújnak hozzá. Ugyanekkor a lányos anyukák azzal szembesülhetnek, hogy lánykájuk választottjuk előtt bűbájosan illeg-billeg, de velük szemben mufurc, ingerült. Ez esetben az anya a vetélytárs a férfiért vívott harcban. Hasonló okok miatt lehet kritikus a serdülőkor. Természetes, hogy az anya igyekszik a gyermeke igényeit is számításba venni, amikor párt talál, de a végső döntést neki kell meghoznia, az ezzel járó felelősséget, feszültséget vállalnia kell.
| Ahol segítséget kaphatsz: • www.egyszulo.hu • www.csaladterapia.hu Hasznos olvasmányok: • Cziegler Orsolya: Egyedül nevelem… (Saxum) • Techet Mária: Túlélési kézikönyv elvált anyáknak (Árendes Bt.) |
Egyedül, de nem magányosan
Amikor egy nő egyedül marad, nagyon fontos momentum, hogy mit is jelent ez az egyedüllét. Teljes magányt, ahol minden anyagi, érzelmi teher az ő vállán nyugszik, vagy ezeket megoszthatja a körülötte lévő barátokkal, a családdal? Könnyebb átvészelni a nehéz időszakot és nyitni egy újabb kapcsolat felé, ha a szülők támogatják a bajban a gyereküket akár azzal, hogy anyagilag kisegítik, akár azzal, hogy meghallgatják a gondjait. Jó, ha akad egy barát, aki nem kritizál, hanem a puszta jelenlétével is segít. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy mennyire fontosak a családi, baráti kapcsolataink. Úgy kellene élnünk, hogy ez mindig a szemünk előtt legyen.
A tartalomból:
- Csernus Imre: Fájdalom nélkül nincs boldogság
- Párban, mégis magányosan
- Vágyak az ágyban – Mersz beszélni róluk?
- Teszteld! Készen állsz a házasságra?
- Miért lép félre a férfi?
- Házasságleckék – nem csak kezdőknek
- Ha a nőből anya lesz – mit érez a férfi?
- Jó, ha a párod a legjobb barátod?
Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!
