Adni sok mindent lehet: pénzt, szeretetet, figyelmet, időt, megbecsülést… De akármiről is legyen szó, mindig jobb embernek érezzük magunkat utána. Sokan éppen ezért jobban szeretnek adni, mint kapni. Dr. Belső Nóra pszichiáter szerint viszont ez az összehasonlítás kicsit sántít, hiszen ilyenkor igazából kapunk is: „Ha örömöt szerzünk a másik embernek, és ezt érzékeljük, mi is örülni fogunk. Felemelő érzés látni, hogy jót tettünk valakivel, legyezgeti az egónkat. Magunkat emeljük feljebb ezáltal.” Tehát nincs mit szépíteni: azért szeretünk ajándékozni, mert jó érzéseket kelt bennünk. Büszkeséggel, elégedettséggel, örömmel tölt el minket. Nincs ezzel semmi gond, hiszen mindenki jól jár: az is, aki ad, és az is, aki kap. Ez egy tiszta „üzlet”. Persze szükséges hozzá némi tolerancia, szolidaritás, együttérzés és önzetlenség is, hogy felismerjük és átérezzük mások problémáját. „Meg kell látnunk, hol van szükség a támogatásunkra, és az sem mindegy, hogyan tesszük ezt. Az iszlám vallás egyik alappillére az adakozás – hozza példaként a pszichiáter. – Gyakorlói körében évente egyszer kötelező így tenni. Persze akihez az adomány érkezett, nem tudhatja meg, kitől jött a segítség. Náluk ez nemcsak a jó érzésekről szól, hanem társadalomfenntartó funkciót is betölt. Természetesnek tekintik, hogy a gazdagok támogatják a rászorulókat, ami anyagi és társadalmi szempontból is feszültségcsökkentő hatású.”
|
Léleksegítő kezdeményezések:
|
