Kidobhatjuk a drága futócipőt?

Hullámokban tör ránk, hogy szeretnénk visszatérni a gyökereinkhez, innánk a házi tejet a házi tojásból összeütött rántottánk mellé a paleolit étrend szerint, és a buliból a lábunk sem maradhat ki. Miután a lábfejünket magassarkúkkal és olcsó kínai cipőkkel nyomorítottuk meg, elkezdhetünk mezítláb járkálni, mint az eleink. Sőt futhatunk is mezítláb, legalábbis sokan erre esküsznek. Komoly mozgalma van ennek Amerikában, és itthon is látni lányokat, akik futócipő nélkül szállnak futópadra. Az sem lenne utolsó, ha a drága, profi edzőcipőt meg lehetne így spórolni.

Csakhogy az interneten sok helyen figyelmeztetnek, nehogy mezítláb használjuk a futópadot, és maga a mezítláb futás is megosztja az embereket és a tudósokat. Van, aki azt állítja, hogy a lábunk a legjobb futócipő, más viszont azzal érvel, hogy a legjobb futócipő mégis az, amit a nagy márkák a tudomány csodáit bevetve fejlesztenek ki.

Mezítláb futni?

„Jó érzés mezítláb futni, az egyetlen hátránya, hogy nálunk az erdőben rengeteg az akáctüske, s még egy parkban is aggódhat az ember, nehogy belelépjen egy söröskupakba” – mesélte a személyes tapasztalatait egy rendszeresen futó kétgyerekes anyuka, aki általában 2-3 kilométereket tett meg mezítláb földes úton, a leghosszabb cipőmentes távja nagyjából tíz kilométer volt.

Maga a mezítlábazás érzése neki nem hatott óriási újdonságként, mivel a gyerekekkel sokat futkározik mezítláb a kertben, inkább azért próbálkozott, hogy a cipőben elhanyagolt izmait erősítse. „Azt aláírom, hogy jó lehet ez a kis tornáztatás a talpnak különböző terepeken, pláne annak, aki sokat tipeg magassarkúban” – mondta. Emellett a kíváncsiság is vezérelte, hogy saját tapasztalatból alkothasson véleményt erről az őrületről.

„Annyian mondják, hogy ez a természetes, mert az ősember is ezt csinálta, az ellentábor viszont teljesen logikusan kérdezi, hogy miért futnánk mezítláb, amikor az ősember is csak azért nem hordott cipőt, mert nem volt neki – vázolta fel a két ellentétes álláspontot. – Ha valóban olyan jó volna mindenkinek, akkor több mezítlábas világcsúcsot láttunk volna, de egy-két afrikaitól eltekintve ez senkinek nem nagyon sikerült.”

Ha mezítláb kezdünk futni, akkor valóban hiányzik a futócipő, ami tompítja a becsapódás erejét, viszont sokkal óvatosabban szedi az ember a lábát, és inkább a külső lábélre érkezik le. „Nekem nem fájdult meg a lábam utána, de aki olyan cipőben fut, aminek meg van emelve a sarka és kitámasztja a talpboltozatot, az biztos megérzi vádliban, rosszabb esetben bokában vagy térdben, ha rögtön hosszabb távon próbálja ki” – magyarázta. Ezért azoknak, akik belekóstolnának a mezítlábazásba, mindenképpen a fokozatosságot ajánlja, és persze azt, hogy jól nézzenek a lábuk elé.

A szakértő válaszol

Természetesen egy hozzáértőt is megkérdeztünk, mi történhet velünk mezítlábazáskor. „Ennek az éremnek két oldala van. A futás mint mozgás nagyon hasznos, fogyaszt, erősíti az izmokat, és endorfint szabadít fel, az ízületeket viszont nagyon megterheli – mondta el nekünk Maleskovits Melinda gyógytornász. – Ezért gyártanak olyan futócipőket, amelyek tompítják a talajfogáskor jelentkező nagy erőbehatást, ami káros lehet az alsó végtag ízületeire. A mezítláb futásnál ez a védőfunkció, amit egy jól megtervezett edzőcipő adna, totál kiesik. Ha viszont valaki nem ilyen cipőben fut, az káros is, mert nem védi ki a rezgéseket.”

„A kérdést viszont meg lehet közelíteni onnan is, hogy gyógytornán kifejezetten szeretjük, ha a talp közvetlenül érintkezik a talajjal – hozott be egy másik szempontot. – Mivel a mezítláb járásnál talpunk közvetlenül érintkezik a talajjal, dolgoznak a talpizmok, ami fejleszti a járást stabilizáló izmokat. Ez segít abban, hogy a későbbi sérüléseket elkerüljük. A mezítláb járás tehát mindenképpen hasznos, de a futásnál sokkal nagyobb hatás éri a szervezetet.”

A betonon való futást még cipőben sem ajánlja a betegeinek a gyógytornász, mert nem jellemző, hogy a legdrágább futócipőt megengedhetnék maguknak. Inkább egy profi futópadot javasolnak, ami sokat el tud nyelni a becsapódás erejéből. A mezítláb futást is inkább egy nagyon jó futópadon tudná elképzelni, ott még üvegszilánkoktól és elszórt csikkektől sem kell tartani. Egy érintetlen, füves terület is alkalmas lehet a mezítlábazásra, és ha valaki megteheti, akkor a homokos tengerpart sem utolsó megoldás. „A homokba történő besüppedés után a lábunkat sokkal nehezebb kiemelni, ezért még nagyobb erőkifejtésre kényszeríti a lábizmokat, mintha sík talajon futnánk” – magyarázta a gyógytornász.

A tudomány még nem döntötte el a kérdést, hogy mi a jobb a lábnak, igazán alapos kutatás még nem készült erről. Csak annyi biztos, hogy aki mezítláb fut, az máshogy érkezik a talajra, és sokkal kevésbé csapódik be a lába. Amerikában a hivatalos álláspont az, hogy mindenki forduljon szakemberhez, mielőtt kukázná a futócipőjét, ami a mezítláb futók szerint persze felesleges, csak a fokozatosságra kell figyelni. Azt is tudjuk, hogy a futócipő sem csak kényezteti a lábat, hosszú távon nyomokat hagy a lábon, és ha tényleg veszünk egyet, nem érdemes rajta spórolni.

A kényszer nagy úr

Végül találtunk egy olyan embert is, aki még nem hóbortból futott mezítláb, hanem azért, mert a negyvenes években nehezen jutottak cipőhöz vidéken. Neki éppen a cipő volt furcsa, amikor szeptemberben iskolába ment. „Nehezebben fért el benne a lábam, mert az ember talpa a mezítláb járástól megvastagodik – mesélte a hetvenes éveiben járó Mihály. – Cipővel sohasem éli meg az ember azt az érzést, amit a mezítlábazás ad, de futáskor hiába kerüli az ember a szúrós kavicsot. Ha tüskeszúrás érte, ki szoktuk szúrni, aztán futottunk tovább. Az iskolába menő cipővel viszont nem volt ajánlatos futkosni. Főleg a gyerekek jártak mezítláb, a felnőttek valami papucsot csak hordtak, vagy saját kezűleg gyártottak valami sarut, esetleg suszterral.”

A beszélgetésünk alatt esett le neki, mit is láthatott egy külföldi útja során, amit akkor nem tudott mire vélni. „Húsz évvel ezelőtt Londonban jártam, enyhe február volt, és egy fekete embert láttam mezítláb a metrón – mesélte. – Volt vele egy kutya, és néha a talpát hozzá érintette, hogy felmelegítse. Elegánsan volt felöltözve, látszott rajta, hogy nem kényszerből jár mezítláb, hanem flancból meg feltűnésből.”