
„Nem mehetek egyedül boltba, mert elüt az autó, mert eltévedek, mert leütnek és kirabolnak. Nem aludhatok nyitott ablaknál, mert elrabolnak…” Ilyen és ehhez hasonló mondatokat mantráznak azok a kisgyerekek, akiket szüleik rettegve óvnak, féltenek, akik a szülői aggodalom miatt nem mehetnek ki az utcára focizni, később kezdik el az iskolát – szülői felügyelet nélkül egész egyszerűen egy lépést sem tehetnek. A gyerek persze szót fogad, a szülői szeretetért bármit megtenne.
Mert hogyan működünk? Minden ember igényli a kihívást, a feladatot, a próbatételt, amit ha képes megoldani, akkor azt siker koronázza. Ez a siker önbizalmat és erőt ad, az ember ettől válik felelősségteljes felnőtté, mert tudja, mert megtapasztalja, milyen az élet. A kihívás, a feladat, a megmérettetés a gyermeket is megilleti, ám ha az aggodalmas szülő leveszi gyermeke válláról ezt a terhet, ha megoldja helyette a feladatot, akkor a gyermek sikerélmények nélkül fog felnőni. Önbizalom-hiányos és életképtelen felnőtté válik, akinek félelme, bizonytalansága egyre csak fokozódik – amit már csak valami szerrel tud feloldani.
Honnan jön ez a mélységes szülői aggódás? Veszélyes világban élünk, ezt tolják az arcunkba nap mint nap, de ott van egy másik fontos magyarázat is: a szülő is fél, fél, hogy mi lesz vele öregkorára, mi lesz vele, ha a gyermekével történik valami. Sokakat sajnos az önzőség motivál, nem szeretetből féltenek. Régebben legalább volt a családban öt-hat gyermek, ma meg jó, ha van kettő. Ez kevés. Kevés ahhoz, hogy a szülő ne féltse – önmagát.
Aki jót akar tenni gyermekével, az nem oldja meg helyette az életet, sokkal inkább az életre tanítja: arra, hogy a döntés az ő kezében van, az ő felelőssége, az ő élete, az ő szabadsága, az ő sikere. Ahhoz, hogy erre ráneveljük, kezdetben meg kell világítani számára a döntés minden lehetséges oldalát. Tudatosítani kell benne, hogy tehetséges, magáért teszi, amit tesz.