Sarah Riforgiate, a Kansas Állami Egyetem hallgatója épp a méhek és a hangyák tolerancia-határértékeiről olvasott, és ennek hatására embereken kezdett kutatásokat végezni. Kiderült ugyanis, hogy amikor két különbözően szorgalmas méh kerül párba, az, amelyik jobb minőségű méz létrehozását igényelné, a másik helyett is elkezd dolgozni. Sőt előfordul, hogy olyannyira pótolja a másik munkáját, hogy halálra fárasztja magát és elpusztul. Riforgiate ezért diplomamunkáját is ennek a témának szentelte, hogy megállapítsa, vajon embereknél is létezik-e ilyen határérték, és ha igen, milyen hatással van a kapcsolataikra. Azonos nemű szobatársakat vizsgált meg, és megállapította, hogy meglepő módon az eltérő értékhatár káros hatással van a kapcsolatokra.
„Ha különbözőek értékküszöbeink, akkor valószínűbb, hogy alacsonyabb elégedettségi szinten is leszünk. Ez pedig konfliktusokhoz vezethet” – fűzte hozzá Riforgiate. A kutató azonban azt is hozzáfűzte, hogy ezek a különbségek nem feltétlenül abból fakadnak, hogy a másik például lusta. A férfiak esetében lehetséges, hogy egyszerűen nem veszik észre, hogy takarítani kellene. Ismeretes ugyanis, hogy a férfiak inkább a mozgást veszik észre jobban, míg a nők a színeket és a textúrákat. Vagyis a férfiak nem feltétlenül lustábbak, lehet, hogy csupán biológiai okokból kevésbé érzékelik koszosnak a lakást.
