Bár az iskolakezdés a kicsinek jelent igazi kihívást, sokszor a szülők aggódnak jobban az új helyzet miatt. „Ha ők szoronganak, azt a gyermek is megérzi, és ez negatívan befolyásolja az iskolához való viszonyát – mondja Fehérvári Katalin pszichopedagógus. – A szülői aggódás érthető, de nem árt tudni, hogy hat-hét éves korra az elemi alapkészségek kialakulnak. Ha pedig a kicsi szeretetteljes családból érkezik, ahol megteremtették a szocializáció alapjait, a kisdiáknak nem lesz gondja a beilleszkedéssel sem.”
Tanulni a hétköznapokból
A sikeres évkezdést megkönnyíti, ha a szülő jól ismeri gyermeke képességeit, és segít leküzdeni az esetleges nehézségeket. Szakértőnk azt javasolja, beszélgessenek sokat az iskoláról, ha lehet, látogassanak is el az épületbe. A mindennapi tevékenységekbe fokozatosan vonják be a kicsit is. Ebben az életkorban ugyanis úgy sajátít el legkönnyebben új ismereteket, ha azokhoz tapasztalatok, élmények kapcsolódnak. „A közös étkezéssel, szalvétahajtogatással, az evőeszközök elhelyezésével fejleszthető az apróbb mozgásokat igénylő kézügyesség, és a jobb-bal irányok is rögzülnek. Ha bevonjuk a gyereket egy program megtervezésébe, a logikai és a problémamegoldó képessége is jobb lesz – világosít fel Fehérvári Katalin. – Amikor rábízzuk a szennyes ruhák kivitelét, vagy megteríttetjük vele az asztalt, erősítjük a megtartó emlékezetét és a feladattudatát. Fontos még a frusztrációs tolerancia kialakítása is, például a boltban ne engedjük kibontani a csokit a pénztárban való fizetés előtt. Az iskolában ugyanis el kell viselnie, hogy a tanító néni nem mindig őt szólítja fel, és nem teheti rögtön azt, ami az eszébe jut. A közös társasozások során tanítsuk meg veszíteni – egy hatévestől már elvárható, hogy ne borítsa fel dühösen a játéktáblát, ha nem ő áll nyerésre.”
Az alkalmasság kritériumai
A tanulás képessége nem a gyermek akaratán múlik, hanem belső fejlődési állapotából fakad, és az idegrendszeri folyamatoknak van alárendelve. Arról, hogy érett-e a tanulmányok megkezdésére, általában a szülő és az óvoda közösen határoz. Ha valami miatt ez mégsem egyértelmű, akkor a nevelési tanácsadó véleményét érdemes kikérni. „Az alkalmasságnak testi és szellemi jellemzői is vannak. Az előírások szerint az a hat-hét éves léphet első osztályba, aki elért egy bizonyos testi fejlettséget (kb. 110 cm magas és kb. 18 kg), mozgáskoordinációja és erőnléte az életkorának megfelelő. A pszichés követelmények közt meghatározó, hogy a gyerek szociálisan érett legyen, aki képes kapcsolatokat kialakítani és fenntartani a kortársaival, a rábízott feladatokat pedig elvégzi” – mondja a szakember.
Tíz fejlesztő tipp otthonra
A problémamentes iskolába lépés érdekében a hétköznapi tevékenységeken túl bizonyos területeket játékokkal is erősíthetünk.
1. A térben való tájékozódást segíti, ha – például egy labdával – gyakoroljuk az előtt, mögött, fölött, alatt, között irányok fogalmát.
2. A jobb és bal kéz megkülönböztetéséhez kezdetben az egyik kézre kössünk vékony szalagot vagy az egyik kézfejre rajzoljunk egyszerű mintát.
3. A balról jobbra való haladási irányt sorkirakós játékkal rögzíthetjük: Több kis tárgyat készítsünk ki az asztalra, s kérjük arra a gyereket, rakja őket úgy sorba, ahogyan mondjuk – például az elején legyen a kisautó, a második a golyó, és így tovább, a végén pedig a majom. Utána kérjük meg, hogy „olvassa” le a sort, hogyan rakta ki egymás után.
4. Ahhoz, hogy később az írásnál ne okozzon gondot a vonalközben való tájékozódás, közös rajzolással erősíthetjük a lap széle, alja, közepe fogalmait.
5. Színes pálcikák kirakásával „fessünk együtt kerítést”, ügyelve a színek rendszeres ismétlődésére. Ez a ritmusérzékre és a soralkotó gondolkodásra is pozitívan hat.
6. Számoljunk közösen: evőeszközökkel, gyümölcsökkel, játékokkal egyaránt gyakorolhatjuk az alapvető műveleteket.
7. A szótagolást készíthetjük elő, ha a szavak utolsó szótagjait lehagyjuk, és a kicsinek kell befejeznie, amire gondoltunk.
8. Saját készítésű puzzle-lal a gyerek „rész-egész” érzékelését fejleszthetjük. Egy képeslapot közösen vágjunk darabokra, és rakjuk újra össze.
9. Vannak olyan gyerekek, akik nem szeretnek rajzolni. Velük fűzzünk gyöngyöt, nyomkodjunk só-liszt gyurmába magvakat, vagy ragasszunk képet magunk szedte termésekből, levelekből – ezek jó hatással vannak a kézügyességükre és a kreativitásukra.
10. Sütéskor engedjük meg a kicsinek, hogy ő is szaggasson a tésztából kisebb és nagyobb méretű pogácsákat, figurákat. Ezzel megtaníthatjuk neki az alakállandóságot (a kis kör és a nagy kör is kör) és az alapvető formákat.
Cikkünk a Nők Lapja Psziché Gyerek különszámában jelent meg.
A tartalomból:
- Zsenik a kiságyban
- Digitális kontra hagyományos iskola
- A fiúk nem sírnak
- Az anyaságról tabuk nélkül – Rácz Zsuzsa írása
- Érett már az iskolára?
- Főzzünk a gyerekkel együtt!
- Mivel fejleszd a kicsiket?
Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!
