Igen érdekes történéssel keresett meg a napokban egy kedves barátnőm. Döglött patkányt raktak a kerítésükre, másnap pedig a férje látni vélt a házuk előtt lelassítani egy minden oldalról besötétített nagy autót, amiből mintha kamerázták volna őket.
Persze ilyenkor az ember végiggondolja, van-e haragosa, kinek ártott.
Na már most én jó néhány éve ismerem őket, igen szelíd, spirituális beállítottságú emberek. A barátnőm elmondta, hogy nincs adósuk, ellenségük, nem politizálnak, másokra rosszat nem mondanak – elfogadó, szeretetteli emberek. El sem tudják képzelni, ez mi lehet.
No jó – mondtam nekik –, akkor közelítsük meg más oldalról ezt a dolgot!
Mért vonzottad be?
Hol van benned az a minta, ami ugyanezt az érzést okozta egykor, amit most ez az esemény kiváltott?
Merthogy elkezdett iszonyúan szorongani a barátnőm. Márpedig a szorongást, félelmet oldani kell, ismerjük a régi mondást, ami arról szól, hogy a félelem bevonzza, leképezi a félelem tárgyát.
Teszteltem nála az ok korát, hogy mikor keletkezett ez az érzés, ami most aktiválódott benne.
(Uwe Albrecht-féle karhossztesztet használok, egyszerűbb, mint a kineziológiai izomteszt, és megbízható.) Egy hároméves kori emlék jött ki: vesemedence-gyulladással mentővel vitték be a kórházba, és amikor meglátogatták a szülei, távozáskor becsapták, azt mondták neki, mindjárt jönnek vissza, csak hoznak még csokit. Ő könyörgött nekik, nem kell több csoki, csak maradjanak még, de a szülők ahelyett, hogy megmondták volna az igazat, hogy most el kell menniük, mert lejárt a látogatási idő, de pár nap múlva végleg hazaviszik, a hazugságot választották. Ő csak várta őket, majd egy idő után egy ápolónő, akinek hosszú, vörös körmei voltak (azóta is iszonyodik ettől a barátnőm, ezt már ideje lesz elengedni az egész élménnyel együtt) erőszakkal bevitte a terembe.
Ekkor teremtődött benne az alapérzés, amit máig nem dolgozott fel, hogy ő kiszolgáltatott, tehetetlen, és bármit megcsinálhatnak vele.
Ezt a múltbeli traumát, negatív érzést kellett oldanunk, hiszen amíg ez ott van a mélyben, addig visszaköszönhet a jelen történéseiben.
A másik vonal, amin dolgoztunk, az, hogy feljött benne, hogy kirabolhatják, kifoszthatják. Nos, te hol és miben fosztod ki magad? Illetve te kit fosztasz ki? (Durván munkaalkoholista a barátnőm, 6-8 heteket dolgozik végig egyetlen nap pihenés nélkül. A másik, hogy érzések szintjén is kifoszthatunk bárkit.) Ráadásul a házassága sem mondható ideálisnak, ott is elindult már egy ideje a kapcsolat kifosztása, leépítése.
No, mindezt csak azért meséltem el, mert nem hiszek a véletlenben.
A legegyszerűbb ilyenkor azt mondani: szörnyű, milyen emberek vannak a világban, de még lentebb nyomhatjuk magunkat ehhez hasonló paráztatásokkal is, hogy „sehol nem lehetünk igazán biztonságban”, vagy: „teljesen beteg ez a mai világ” stb… Én ezt a hozzáállást hívom úgy – spirituális szempontból –, hogy „alvó létállapot”. Az alvó embert az jellemzi, hogy kifele hárít, mindenről a másik tehet. Nem tudja, miért történnek vele a dolgok. Úgy éli meg, hogy ő nem tehet róla.
A felébredt (de legalábbis ébredező ember) a történések után elkezd befelé figyelni, és elgondolkodik az egésznek az üzenetén. Tudja, hogy mindenből tanulhat, nem véletlenül kapta azt, amit.
Azért ezt jó tudni. Minden értünk van. Csak rajtunk múlik, hogy élünk-e vele.
„Legtöbbször az hagyja el a másikat, aki a fájdalmakat okozta”
„Metállal feszegettem az énhatáraimat”
Mi az, amit soha nem mertél megtenni, de vágysz rá?
