Hosszú evolúciós múltra tekint vissza az ember, ezért párválasztásában is alá volt vetve a törzsfejlődés törvényeinek. A „párérték” hajdan azoknak a tulajdonságoknak az együttese volt, amelyek hozzájárulhattak a szaporodási siker növeléséhez. Ezért agyunk olyan programokkal, algoritmusokkal van felszerelve, amelyek ma is alapvetően befolyásolják, hogy kihez vonzódunk. Például: „Ha férfi vagy, és hosszú távú partnert keresel, a fiatalabb nőket részesítsd előnyben.” Természetesen az, aki idősebb hölggyel létesít viszonyt, minden tekintetben lehet boldog és elégedett. Számítania kell azonban arra, hogy valószínűleg kevesebb gyereke születik azokhoz képest, akik fiatalabb partnert választottak. Napjainkban ez már nem jelent gondot, az egyedfejlődés során azonban jelentett, és a férfiak azért tartják ma is vonzónak az ilyen nőket, mert a fiatalsághoz kötődő vonások az evolúciós környezetben összekapcsolódtak a magasabb termékenységgel. De miért olyan fontos a szaporodás? Mert az evolúció valutaárfolyama a túlélő gyerekek száma. Azok a viselkedési motivációk, érzelmi feldolgozások és döntési folyamatok maradtak fenn, és irányítják cselekvésünket ma is, amelyek a múltban növelték az életképes utódok számát. Így az egyén a következő nemzedékben elterjeszthette saját génjeit. Ma már persze nem azért választunk magunknak vonzó, intelligens vagy gazdag partnert, mert sok gyereket szeretnénk, hanem azért, mert ezek a tulajdonságok régen összekapcsolódtak a szaporodási sikerrel. Legtöbbször tehát „ösztönösen”, ősi és tudattalan szempontok alapján döntünk, melyek lényegesen összetettebbek, mint hogy ebben a terjedelemben ki lehetne fejteni ezeket. De nézzünk néhány példát!
Szimmetria és szimpátia
Elsődlegesen az arc alapján hozzuk meg esztétikai ítéleteinket. Evolúciós nézőpontból azért, mert azon még a legenyhébb tökéletlenséget, fejlődési zavart is könnyű észlelni. Amikor egy kísérlet résztvevőit arra kértük, hogy egytől hétig terjedő skálán pontozzanak arcokat vonzerejük szerint, kevés kivételtől eltekintve mindenki ugyanazokat tartotta szépnek. Legkívánatosabbnak azokat a női arcokat ítélték a férfiak, amelyeket az átlagosnál nagyobb szem, kisebb orr, vékony, kevésbé hangsúlyos áll, duzzadt, telt ajkak, magasan ülő, párnázott járomcsont jellemzett. A férfiarcok esetében a viszonylag nagy, széles áll, erőteljes állcsúcs, a hangsúlyos szemöldökív, a kiugró járomcsont, az orrtő és a felső ajak közti viszonylag nagy távolság tetszett a nőknek. A vonzerőt mindkét nemnél fokozzák a szimmetrikus arcvonások, és nőknél az egészséges, hosszú haj.
De miért olyan fontos a szépség?
A tetszetősnek tartott arcvonások jelzik tulajdonosuk kiváló egészségi állapotát, fizikai kondícióját, átlagon felüli genetikai minőségét. Nem meglepő hát, hogy a kutatásokban résztvevők következetesen úgy vélték, hogy akiknek szebb az arcuk, azok egészségesebbek is. (Mi több, vizsgálatokból csakugyan az derült ki, hogy kevesebb betegséggel küszködnek, mint mások.) Ráadásul azoknak, akiket szépnek tartunk, általában pozitív személyiségvonásokat tulajdonítunk, nyíltnak, barátságosnak véljük őket. A hölgyek elsősorban rövid távú, alkalmi partnereiknél, illetve házasságon kívüli viszonyaikban értékelik nagyra a maszkulin vonásokat, hosszú távú kapcsolataikban kisebb szerepet játszik párjuk férfias megjelenése. A férfiak minden helyzetben fontosnak tartják a nők fizikai vonzerejét, sőt rövid távú kapcsolatban a szexuális jellegen kívül más szempontot alig vesznek figyelembe. Ilyenkor lazulnak az elvárások, szélesedik a szóba jövő partnerek köre. Ezt támasztja alá az a megfigyelés is, miszerint minél több időt töltenek a férfiak egy szórakozóhelyen, annál vonzóbbnak tartják az oda betérő nőket. Az esti elvárásokhoz képest éjfélre már lényegesen lejjebb szállítják az igényeiket – abban az ütemben, ahogyan növekszik annak a valószínűsége, hogy egyedül térnek haza.
„A férfiak hosszú távú kapcsolataikban éppúgy magasra értékelik párjuk eszességét, ahogy a gyengébbik nem.”
„Belső értékek”
Egy-egy kapcsolat elmélyülésével más szempontok kerülnek előtérbe. A magyar apróhirdetésekben a „lelkiekben gazdag” után a férfiak és a nők számára is a második legkeresettebb tulajdonság az intelligencia. Míg a férfiak alkalmi szexuális partnereiknél megelégednek átlagos vagy éppen az alatti szellemi képességekkel is, hosszú távú kapcsolataikban éppúgy magasra értékelik párjuk eszességét, ahogy a gyengébbik nem. A nők számára azonban a partner intelligenciája mind hosszú, mind rövid távú kapcsolataikban lényeges. Ennek oka valószínűleg az, hogy a magasabb IQ-val rendelkező férfiak általában jobban el vannak látva anyagi javakkal, és kedvezőbbek a kilátásaik a magas társadalmi pozíciók megszerzésére – a nők számára pedig minden olyan tulajdonság fontos, amely az erőforrások birtoklását jelzi. Az intelligens férfiak szellemi képességeiket a család fenntartásához és az utódok neveléséhez szükséges anyagi javakra tudják váltani. De miért fontos, hogy intelligens legyen akkor is, ha csak rövid távú viszonyról van szó? Mert az IQ örökölhető – így ha a nő véletlenül megfogan, a gyermek legalább jó szellemi adottságú lesz. Legyen szó tehát külső vagy belső tulajdonságokról, amikor valakit vonzónak érzünk, azt általában olyan jellemzők teszik, amelyek a múltban azt jelezték, hogy tulajdonosa jó genetikai alkattal rendelkezik: egészséges, erős, nemzőképes.
Cikkünk a Nők Lapja Psziché szeptemberi számában jelent meg.
A tartalomból:
- Nem kívánt szerelmek
- A hűtlenség mint kapcsolatépítő
- Szabadulni a függőségtől
- Kipróbáltuk a táncterápiát
- Megosztani vagy megélni – Dr. Szondy Máté írása
Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!
