Sokat küzdöttem, de mindig visszaestem

A leszokást sokan megpróbálták, de közülük nem kevesen estek vissza. Egyik ismerősünk például évente többször is leszokik, és ha valaki rágyújt a társaságban, akkor számítani lehet rá, hogy kér egy szálat. Előfordult, hogy találkoztunk egy rég nem látott baráttal, aki újságolta, hogy éppen leszokik, és ajánlotta a csodagyógyszert, ami neki bevált, aztán gyorsan elszívtunk vele fejenként három szál cigarettát, mert mint kiderül, éppen válófélben volt és felfokozott idegállapotban.

A nemzetközi füstmentes napon három olyan történetet mutatunk be, amikor az erőfeszítések sikerrel jártak. Ezekből az rajzolódik ki, hogy a siker legnagyobb titka nem is a leszoktató módszer, hanem az, hogy igazán akarni kell.

Most is nagyon rágyújtana

Gréta, 32: 9 hónapja nem dohányzik

Mennyire voltál erős dohányos?

15 éves korom óta láncdohányos vagyok, voltam, napi 1,5-2,5 doboz körüli mennyiséggel, imádtam cigizni, és boldogan cigiznék életem végéig. Ezt máig sem tudom máshogy gondolni, sőt egyre többször érzem, hogy a dohányzás volt az egyetlen állandó, örömteli és értelmes dolog az életemben, úgy értve, hogy minden tevékenységhez a legjobb mankó és hajtóerő volt, a kerete és a koronája mindennek. Most is nagyon szívesen rágyújtanék, de egy csomó más tevékenységet vagy végleg elhagytam, vagy abszolút minimálisra szorítottam, például a kávézást, aminek cigi nélkül az égadta világon semmi értelme nincs.

Miért akartad abbahagyni?

Engem nagyon sok minden motivált, az kifejezetten, hogy lassan sehol nem lehet rágyújtani, ami borzalom, máig nevetségesnek tartom, hogy szinte kizárólag a nemdohányzókat védik, a dohányzókat senki. Talán lusta is lennék örökké kikullogni a kijelölt helyekre, megalázó is télen, hóban, esőben kint ácsorogni, reptereken néha fél nap is eltelik, hogy sehol semmi lehetőség: én az ilyet alig bírtam ki. Meg aztán az egészségem is kezdett egészen rámenni, a tüdőkapacitásom ijesztően rossz volt, és anyagilag is egyre súlyosabb összegeket emésztett fel a dohányzás.

Próbálkoztál máskor is?

Egyszer néhány évvel ezelőtt másfél évig nem gyújtottam rá, egyetlen slukk, egyetlen szál cigi sem volt, máig ezt könyvelem el életem főteljesítményeként – tényleg óriási erőfeszítés volt. Egy minden szempontból emlékezetes erdélyi kirándulás vetett véget a pauzának, illetve a tény: nagyjából másra sem vágytam az alatt az idő alatt, mint hogy még egyszer dohányozhassak.

Hogyan tetted le a cigit?

Vannak, akiknek gyerekjáték nem rágyújtani évek után sem, másoknak a fokozatosság jön be, vagy ha elszenesedett tüdőket néznek. Nekem egyik sem ment soha. Elhatározni volt nehéz, fejben megválni, elköszönni tőle. Minimum egy évig tartott. Tudtam, hogy le akarok szokni, és csak gyűjtögettem, gyűjtögettem az erőmet, és máig azt gondolom: a jó időzítés a legfontosabb. Sokak ellenvetése, hogy ez csupán időhúzás, a gyengék megúszós dumája, szerintem viszont minden ezen múlik.

Nikotintapaszt használtam három hétig – ez elvileg egy több hónapos kúra, legalábbis gyárilag így tervezték (folyamatosan csökkenő nikotinmennyiséggel), szerintem fölösleges, a legnehezebb része amúgy sem a nikotinmegvonás, de azért abban sokat segít, hogy az első néhány nap legalább az nem kínozza az embert.

Mást nem használtam, de eddig a pillanatig is rettenetesen nehéz, szinte naponta adódik olyan helyzet, amikor nagyon szívesen rágyújtanék. Állítólag a két év a kritikus határ: aki két évig nem gyújt rá, annak nagyon jó esélyei vannak, hogy végleg letegye, bár teljesen nyilvánvaló, hogy valóban nem lehet róla soha leszokni. Én bármikor ott tudnám folytatni, ahol abbahagytam.

Megfogadta, hogy 12 év múlva leszokik

Edina, 35: Öt éve nem dohányzik

Mennyire voltál erős dohányos?

Amikor nagyon durván cigiztem, az napi két doboz volt, de akkor szakítottunk a barátommal, és nagyon megborult a lelkivilágom. Szerencsére ez csak pár hónapig tartott. Amúgy napi 10-15 szálat szívtam, de egy bulis este elment egy egész dobozzal.

Próbálkoztál máskor is a leszokással?

Nem, bár gusztustalan szokásnak tartottam és kész anyagi csődnek. Viszont folyton olyan élethelyzetekbe kerültem, hogy adta magát. A legtöbb helyen cigifüstben voltam, ha elmentem egy szórakozóhelyre, ott is mindenki cigizett. Azóta már a törvények is engem támogatnak.

Miért akartad abbahagyni?

Amikor 18 évesen rászoktam, megfogadtam, hogy legkésőbb 30 évesen le fogok szokni. A másik, hogy addigra lassan gyereket szerettem volna, és egy évet akartam szánni arra, hogy a szervezetem teljesen kitisztuljon.

Hogyan tetted le a cigit?

Tudatosan egyre kevesebbet szívtam naponta. Úgy voltam vele, hogy minél később kezdem el, annál kevesebbet tudok elszívni nap végéig. Ezért próbáltam nem két cigivel és egy kávéval indítani a napot, hanem csak egy kávéval. A másik, hogy kényelmetlenebbé tettem a rágyújtást, ezért bevezettük, hogy a lakásban nem cigizünk, aztán a munkahelyen sem cigiztem. Rászoktattam magam arra, hogy ne cigizzek akkor sem, ha megyek az utcán, kizárólag akkor, ha leülünk, nyugi van, és megadom a módját. Így egy év alatt egyre kevesebb lett a napi adag, lementem 5-6 szálra. A cigarettát is kiváltottam sodortra, hogy maga a folyamat is tovább tartson, kelljen valamit tenni érte.

Az utolsó lökést az adta, amikor a vőlegényem karácsony előtt kitalálta, hogy leszokik a cigitől. Én mondtam, hogy engem nem érdekel, szokjon le, de aztán engem csesztetett, hogy mekkora szemétség, hogy itt cigizek, és nem vagyok rá tekintettel, nem támogatom. Erre mondtam, hogy oké, akkor január elsejével én is leteszem. Ő a harmadik héten már dohányzott, én pedig nem. Azt mondtam, hogy ha már letettem, akkor már nem akarok rágyújtani.

A szüleim is így hagyták abba, egyik napról a másikra, pedig apám három dobozzal szívott naponta, szívta a kocsiban, lakásban, ebéd előtt, után. Úgy indította a napot, hogy miután reggel ötkor meghozták az újságot, lefőzött egy hatszemélyes kávét a kotyogón, bevitte magával a vécébe, néha még a kisrádiót is meg a sakkot. Lejátszotta a sakkparti végét, elolvasta az újságot, és közben hat cigit elszívott. Neki ez volt a napi rutin. Aztán az anyám után ő is letette január elsején. Annyit csinált, hogy rágózott egyfolytában, és éjszakánként rengeteget álmodott azzal, hogy cigizik. Akkor volt valami rágópapíros akció, hogy a gyerekek gyűjthették, és pénzt kaptak érte. Kilószám vitte be nekik az iskolába. Harminc éven át dohányzott, akkor volt 42, és tizenkét évesen kezdte, de a hetvenes években még a menőség elengedhetetlen része volt a cigizés.

Rabszolgaságból szabadultam

Viktor, 38: Három éve nem dohányzik

Mennyire voltál erős dohányos?

18 évig dohányoztam, és egy-másfél dobozt szívtam naponta.

Próbálkoztál máskor is a leszokással?

Igen, többször is, rengeteget küzdöttem, de mindig visszaestem. Próbálkoztam akaraterővel, akupunktúrával, tapasszal. Ezek nem nagyon működtek. Az akupunktúra után csak 1-2 napig enyhültek az elvonási tüneteim. A tapasz állati macerás, bármennyire egyszerűnek is tűnik, ráadásul én még az akaraterővel való leszokásnál is kegyetlenebbnek éreztem. Borzasztó kínokat élsz meg, ahogy folyamatosan elveszik a nikotint, és várod, hogy végre felrakd a következő tapaszt. Folyton azzal foglalkoztam, hogy nem dohányozhatok, miközben nagyon vágytam rá. Ez borzasztó nehéz volt. Általában pár nap alatt elbuktam, de két hétig bírtam legtovább.

Miért akartad abbahagyni?

Egészségesebben akartam élni, nem akartam rá sokat költeni, és társaságban is egyre kevésbé elfogadott, de az igazi indok az volt, hogy egyszerűen meguntam.

Hogyan tetted le a cigit?

Biorezonanciás módszerrel, ez nálam tényleg egy pillanat alatt elvágta az elvonási tüneteket, de azt hiszem, nem működik a dolog, ha nem akar az ember leszokni. Ha veszteségként éled meg, akkor nem fog sikerülni, mert akkor úgyis találsz rá alkalmat és okot, hogy újra rágyújts, és pillanatokon belül újra cigarettázol. Én nagyon élvezem, hogy megszabadultam tőle, hogy nem kell cigiért rohanni éjszaka, ha nincsen otthon. Mintha az ember rabságból szabadult volna fel. Előtte a füstölgés irányította az életemet, és most rettenetesen jó az a szabadság, hogy nem kell a cigarettához idomulni, nem vagyok kényszeresen hozzákötve egy tárgyhoz. Ezt egy nemdohányzó talán nem is érti, de egy dohányzó tudja, milyen feszült tud lenni egy hosszú utazás, amíg vissza nem kapja a szenvedélye kis tárgyát. Ez rossz élménnyé teszi az egészet.

A biorezonanciát sem most először próbáltam, de a legutolsó doki, dr. Molnár György hozzáadott egy olyan pluszt a beszélgetéssel, hogy teljesen más érzelmi töltéssel léptem ki az ajtón. Ha győzelemként éled meg, akkor ahogy elmúltak a fizikai tünetek, szabad vagy.