Egyre világosabbá válik a világban, hogy minden az energiától függ. Itt az energia szó egy kitágított vonatkozásban értelmezendő, nem pedig a régi, fizikai definíció szerint. Merthogy kiderült mára, hogy MINDEN energia. A szín, a szag, egy eszme, gondolat, érzés, idea, dal, de épp így van energiaszintje egy embernek, templomnak, szobának, térnek, tevékenységnek…
Egyesek egyenesen ki is mondják: jelenleg minden az energiáért folyó harcról szól. (A kőolaj utolsó cseppjeiért ölik egymást az emberek, és úgy az egyéni kapcsolatokban, mint a hatalmi drámákban szintén az energiáért küzdenek azok, akik úgy gondolják, hogy ezen a hagyományos módon a legoptimálisabb energiához jutni.)
Nap mint nap átéljük, hogy ha jobb passzban vagyunk, úgymond energikusabbak vagyunk, akkor jobban működnek a dolgaink, míg ha borúlátóbb napunk van, akkor a „szegény embert ág is húzza”.
Tőlem rendszeresen megkérdezik: honnan van ennyi energiád? Egyrészt – úgy gondolom – sokat kaptam, másrészt egyre tudatosabban ügyelek is arra, hogy energetizáljam magam, illetve megtartsam az adott energiaszintem.
Erre vonatkozóan összeírok néhány dolgot, amit a hétköznapokban használok ennek érdekében.
– A rendszeres testmozgásról, sportról és a minőségi táplálkozásról olyan sokan szólnak, hogy ezt evidenciának tartom. (A decemberben megjelenő afrodiziákumokról szóló könyvemben erről részletesen is írok.)
– Amikor azon kapom magam, hogy mindenféle negatív gondolat önti el az agyamat, akkor azonnal használom a gondolatstop-technikát, azaz nem gondolom tovább az elindított kígyót-békát. Helyette elkezdem magam behozni a jelenbe, azaz arra kezdek tudatosan figyelni, mennyi szép és jó van körülöttem.
– Szeretek adni – alapvetően adó vagyok –, de törekszem rá, hogy épp annyit adjak, ami már tőlem nem vesz el. (Ez nem csupán az anyagi dolgokra vonatkozik, hanem időre, figyelemre is.)
– Nem megyek bele játszmákba.
– Viszont amitől félek, abba belemegyek. (Csak így tud keresztülégni rajtam, és a későbbiekben nem hatni rám.)
– Egyre inkább azt érzem: nem lehet megsérteni, megbántani. Mindenki gondolhat, érezhet azt, amit akar, tudom magam ettől függetleníteni. Végül is mindenkinek igaza van az adott pillanatban, a maga szintjén. (Erre szoktam mondani: még Jézus se jött be mindenkinek, hát akkor én mit akarjak?)
– Rendszeresen beszélgetek a sejtjeimmel, meditációkban tudatosítom magammal, hogy végtelen képességekkel rendelkező emberisten vagyok.
– Rendszeresen mérlegelek, beosztom az időmet. Figyelek befelé, mit akar a testem, lelkem. Programozom a naptáramban a dolgokat, eseményeket.
– Kérek. Ugyanis megtapasztaltam, hogy a „kérjetek és megadatik”, illetve a „kérdezzetek és megadatik” működik. Minden kérdésünkre ott van a válasz belül.
– Mivel évek óta pránanadizok (hasonló, mint a reiki, egy energiával tudatosan bánó módszer), így ezáltal is tudom magam tisztítani, tölteni.
– Tudatosan figyelek a szépre, jóra.
– Kényeztetem magamat és másokat.
– Tudom, hogy egy bizonyos szinten nincs se jó, se rossz, minden tapasztalás, amit azért kapunk, hogy üzenjen, adjon valamit.
– Egyre kevésbé akarok. Figyelek, törekszem az éberségre.
– Amikor úgy érzem, tudatosan is használom azt a rengeteg technikát, amit az elmúlt 20 évben elsajátítottam a különféle öngyógyító módszerek révén (kineziológiai önbizalom-erősítő, jobb-bal agyfélteke-integráló, auraerősítő, stresszlevezető gyakorlatok, transzlégzés, relaxálás stb…)
– Nem másoktól vagy a körülmények megváltozásától teszem függővé, hogy jobban érezzem magam.
Egyre inkább hiszem, élem, tapasztalom, hogy ebben az illúzióvilágban, mátrixban a saját belső lelki mintázataim (amik felülírhatóak), illetve az elmém korlátozó hitrendszerei teremtik meg azt a világot, ami bennem van. Amiben szabaddá tehetem magam, az pedig nem más, mint hogy hogyan értelmezem és élem meg a történéseket. Úgyhogy: van választás!
„Ne sírjunk, hogy elment, örüljünk, hogy élt!”
Miért kell egoistának (is) lennünk?
