Az Institut des Sciences de l’Evolution de Montpellier (Isem, CNRS) francia kutatócsoport vizsgálatai során két különálló, de egymást kölcsönösen nem kizáró hipotézist teszteltek: a homogámiát és a „bizonytalan apaság” elméletét. A homogámia elmélete azon a megfigyelésen alapszik, hogy sok állatfaj egyede választ saját magához hasonló párt, vagyis hasonló genetikai állományú egyedet. A bizonytalan apaság elmélete szerint az egyedek a sajátjuktól eltérő külsejű párt választanak.
Az evolúciós elméletek szerint ugyanis az állatvilágban a hímek, de az embereknél a férfiak esetében is igaz lehet, hogy nem „fecsérelnek” energiát más hímek utódainak a felnevelésére, vagyis olyan párt választanak, akiktől különböznek: például ha az apa barna szemű, barna hajú, akkor kék szemű, szőke anyát választ az utódoknak. Így biztos, hogy a saját vonásaikat felismerhetik a leszármazottaikban is.
A kutatásba 100 férfit vontak be, akiket arra kértek, hogy válasszák ki a képeken látható női arcok közül azokat, akiket vonzónak találnak. Ezután egy újabb csoportot kértek fel ugyanerre a tesztre, de nekik olyan képeket mutattak, amelyeket számítógépes programmal manipuláltak. Az eredményekből kiderült, hogy a férfiak 37 százalékban a hozzájuk hasonló arcvonású nőket választották, a második kísérletben pedig azokat tartották a legvonzóbbaknak, akiknek képeit úgy módosították, hogy a lehető legjobban hasonlítsanak saját arcvonásaikhoz. A kutatók ezután olyan házasok arcképeit vetették össze a fenti szempontok alapján, akiknek már legalább egy gyermekük született. A vizsgálat ekkor is hasonló eredménnyel zárult, a véletlenszerűen kiválasztott párok esetében is megfigyelhető a hasonlóság.
