A Szent János füveként, csengőfűként, csengőlinkaként és Jézus füveként is ismert, sárga virágú növénnyel elsősorban erdőszéleken, dombokon, réteken találkozhatunk. A júliustól szeptemberig virágzó növény értékes illóolajat, cseranyagot és flavonoidokat tartalmaz.
A népi gyógyászatban gyakran alkalmazták és alkalmazzák ma is különféle bőrbetegségek gyógyítására, fájdalomcsillapításra, gyulladáscsökkentésre, olajával reumatikus panaszokat enyhítenek. A belőle készült teát álmatlanság, ideges panaszok ellen is bevethetjük, de sokat lendíthet a téli depresszióval küzdők közérzetén is. Utóbbi esetben napi 1-2 csésze orbáncfűteát érdemes fogyasztani, lassan kortyolgatva. A forrázathoz 1 teáskanálnyi füvet negyed liter vízzel forrázzunk le, rövid ideig hagyjuk állni, majd – akár mézzel ízesítve – fogyasztható. Bár a sok napsütésre még várnunk kell, fontos tudni, hogy az orbáncfű fényérzékenységet okozhat, fogyasztása során tehát érdemes kerülni az erős napsütést.
