Nemrégiben napokig hiába kerestem az egyik barátnőmet, folyamatosan ki volt kapcsolva a mobilja. Már éppen aggódni kezdtem volna, amikor visszahívott, és elárulta: nem történt vele semmi baj, csak csendes elvonuláson járt egy kolostorban, ahol nem tanácsos telefonálgatni – igaz, az erdő közepén térerő sincsen. Egy másik barátnőm a gyerekeit kizárólag homeopátiás készítményekkel hajlandó gyógyítani, hetente kétszer spirituális hastáncórákra jár, nyáron pedig tűzön járáson vett részt a Pilisben. Jelenleg éppen perui kirándulásra gyűjt, hogy igazi, autentikus környezetben próbálhassa ki a híres-hírhedt hallucinogén drogot, az ajahuaszkát. Rég nem látott gimnáziumi osztálytársnőmről a múltkoriban tudtam meg, hogy pedagógusdiplomáját sutba vágva már évekkel ezelőtt átnyergelt a jógatanári pályára, és jól menő meditációs stúdiót nyitott. Az utcánkban eredetileg gyerekkönyvekkel foglalkozó kis könyvesboltot pedig az mentette meg a csődtől, hogy az utolsó pillanatban ezoterikus bolt és teázó lett belőle. Amióta Osho, Szepes Mária és Müller Péter írásai sorakoznak a polcokon, fellendült a forgalom az üzletben, ahonnan ajtónyitáskor a korábban megszokott papírillat helyett most füstölőszag árad ki. Mindez csak néhány példa a saját környezetemből, de hasonlót mindannyian akárhányat tudnánk említeni. A spirituális témák iránt megnőtt érdeklődést bizonyítja a legnépszerűbb internetes könyváruház aktuális sikerlistája is. Élmezőnyében a kalandos-romantikus női regények és leleplező dokumentumkötetek mellett olyan titokzatos utazásra hívó könyvek szerepelnek, mint Sándor Anikó: Az ajándék – Élet az El Camino után, Balogh Béla: Elkezdődött – Új világrend vagy aranykorszak? vagy Kryon: Az emberi DNS tizenkét rétege. Keressük az utunkat, az tagadhatatlan.
Újjáéledő misztikus szemléletek
„Az emberiséget mindig is jellemezte egyfajta transzcendens sejtés a valóság láthatatlan dimenzióit illetően – fogalmaz Paulinyi Tamás író, parapszichológus, a Szintézis Szabadegyetem igazgatója arra a kérdésre válaszolva, miért élik ma reneszánszukat a misztikus szemléletek. – A felvilágosodást és az ipari forradalmat követően a történelemnek egy korábban soha nem ismert, materialista-racionalista korszaka következett be. A technika töretlen diadalmenetben vonult be a gondolkodásunkba, és elsöpört egy sereg olyan értéket, amely az emberi lelkivilágnak nagyon fontos. Köztük a hitet abban, hogy a látható, materiális világon túl léteznek gondviselésnek vagy isteni jelenlétnek nevezhető erők. Azután a 20. század történelmi tragédiái nyomán megint jelentkezett az az igény, amely új értékeket keresett, kiábrándulva az ipari társadalmakban máig meghatározó, anyagias világszemléletből. Én ebben látom a spiritualizmus újraéledésének okát.” Az amerikai vagy nyugat-európai trendekkel összehasonlítva Paulinyi Tamás szerint mi eltérő helyzetben vagyunk, mivel a rendszerváltás előtt nálunk nem kaphatott teret az ilyen jellegű gondolkodás. Szepes Mária írásait például a fantasztikus könyvek között adták ki, válogatva és cenzúrázva. Az elmúlt húsz évben igyekeztünk mindent bepótolni, és ennek eredményeként vonzódnak mind többen a spirituális világszemlélethez.
A New Age vagy Vízöntő-kor hazai sikereinek azonban a szakember szerint nagyon pozitív és nagyon negatív vonatkozásai egyaránt vannak: óriási értékek vegyülnek kritikán aluli, semmiféle szakértelmet nem hordozó kínálattal. „Hogy valaki rátalál-e a számára leghitelesebb útra, az a saját erőfeszítésén és lelkialkatán múlik – mondja Paulinyi Tamás. – Az, hogy valami rendkívül népszerű és sok embert vonz, még nem azt jelenti, hogy magas színvonalú, érett dologról beszélünk. Az emberek többsége nem tanulásra és a világszemlélete bővítésére vágyik, hanem sokszor csak kényelmes biztonságra és önigazolásra. Ám a lelki biztonság alapját nem annak kellene képeznie, hogy ragaszkodj ehhez vagy ahhoz a hittételhez, és biztonságban leszel! Minden mély és bölcs spirituális tanítás lényege, hogy tanulunk, haladunk egy úton. Ennek az egyik ismérve, hogy erőfeszítéseket kell tenni, küzdeni kell, kérdéseket feltenni, újra és újra átgondolni, hogy a hittételek, az életünket meghatározó személyes axiómák valódiak-e, megállják-e a helyüket emberi viszonylatokban. A szeretet valódi szeretet-e? Könnyű énekelve meditálni, majd továbbgyalogolni, de vajon nap mint nap kiálljuk-e azt a próbát, hogy a többi emberhez önzetlen jóindulattal forduljunk? Számomra nemcsak a spiritualitásra, hanem minden hitbéli meggyőződésre nézve az a legkétségbeejtőbb, amikor az emberek a felszínes, olcsó, egyszerű és kényelmes »révbe jutásért« eladják a sorsukat, a jövőjüket, és elzárják magukat a fejlődés elől.”
Dolgozz a körülményekkel!
Kíváncsiság, tudásszomj és állandó útkeresés jellemzi Andó Ildikó életét is, aki kamaszkorában a kereszténységtől a jósláson át a szellemidézésig számtalan módszerrel megismerkedett, majd felnőttként a buddhizmus csúcsának számító dzogcsen tanításban találta meg a saját útját. Ildit a nagyközönség stylistként, többek között a Megasztár divattanácsadójaként ismeri, holott élsportolóként indult, csak egy sérülés miatt kellett lemondania erről a karrierről. Ezt akkoriban óriási tragédiaként élte meg, noha ezután fordult érdeklődése a képzőművészet és a divat felé, amely aztán meghatározóvá vált az életében. Mindez szerinte azt bizonyítja, hogy nincsen jó vagy rossz helyzet. Előfordul, hogy amit ma rossznak gondolunk, az holnapután pozitív irányba változtatja meg az életünket, ezért el kell fogadni a dolgokat olyannak, amilyenek. „A tanítóm az egyik legnagyobb dzogcsenmester a világon, mégsem szerzetesként ül egy tibeti kolostorban, hanem a tanítás mellett átlagos életet él Olaszországban a családjával – meséli Ildi, aki évente egyszer elmegy elvonulásra, ahol személyesen is hallhatja a tanítást. – Ennek a módszernek ugyanis az a lényege, hogy beilleszthető a hétköznapokba, életformává válik. A mester mindig azt mondja, dolgozz a körülményekkel! Ha problémáid vannak, nem az a megoldás, hogy otthagysz csapot-papot, és a világnak hátat fordítva elvonulsz meditálni egy barlangba, hanem ha az életedbe tudod beépíteni a tanítást. Ez nekem nagyon rokonszenves, hiszen én sem elmenekülni akarok, hanem itt megoldani a gondjaimat. Emellett végigcsináltam egy másfél éves pszichoterápiát is, ami teljesen más síkon tart rendben. Úgy érzem, megtaláltam az utamat, és ez nagy biztonságot ad. Ma már el tudok engedni dolgokat, például szívfájdalom nélkül lemondtam egy olyan állásról, ami a szakmám csúcsának számított, mégis úgy éreztem, eljött a pillanat, amikor fel kell adnom. Néha ugyanis elgondolkoztam azon, hogy tíz órát dolgoztam ma, nyolc darab divatfotót csináltunk, miközben ugyanennyi idő alatt egy szívsebész három ember életét mentette meg. Megtartottam azokat a munkákat, amelyeket hasznosnak érzek, és meg is tudok élni belőlük, mellette pedig hoztam egy olyan döntést, hogy szeretnék mást is kipróbálni. Hallgatni kell a belső hangunkra, mert ha figyelünk, a szervezetünk jelez még olyan egyszerű dolgokban is, hogy mit együnk. Ma már sokkal türelmesebb vagyok magammal, mint korábban. Másokkal sajnos nem mindig, stresszhelyzetben még nem állok a helyzet magaslatán, de ez csak azt jelzi, hogy van még miben fejlődnöm.”
„Ennek a maszkulin korszaknak a női ébredés fogja megadni az ellentettjét”
Élen járnak a nők
Ha körülnézünk a spirituális tanfolyamokon, táborokban, iskolákban, láthatjuk, hogy a résztvevők többségét a nők alkotják. Hogy ez miért van így, arra nézve Paulinyi Tamás szerint nagyon sok misztikus magyarázatot hallhatunk, kezdve attól, hogy felborult a jin-jang egyensúly, odáig, hogy ennek a maszkulin korszaknak a női ébredés fogja megadni az ellentettjét. Valójában, hangsúlyozza, itt nemi szerepekről és elvárásokról is szó eshet. A férfiak ugyan általában jobban vonzódnak a műszaki és a racionális dolgokhoz, míg a nők inkább a misztikumhoz, ám a férfiakat másképpen ítélik meg, ha eljárnak meditálni vagy auratanfolyamra. A klasszikus társadalmi felfogás szerint ez a nőknek jobban „megbocsátható”. A Szintézis Szabadegyetemen nagyon sok interjút készítettek a hallgatókkal arról, miért jelentkeznek, mi motiválja őket, és kiderült, hogy döntésükben a családi szerepek is közrejátszanak. A legtöbben általában negyven körüli hölgyek, akik közül sokan elmondják, hogy felnevelték a gyerekeiket, elvégezték az anyai kötelességüket, és most szeretnének végre élni, megtalálni önmagukat, valami tartalmas dologgal foglalkozni.
Az utazási irodát vezető Galla Zsuzsa is, ahogyan ő fogalmaz, a kor előrehaladtával döntötte el, hogy végre tesz valamit az állandó stressz ellen. Így jutott el a jógához, majd az ájurvédához, és tapasztalta meg először saját magán, majd a fián, milyen hatékony lehet ez az ősi indiai gyógymód. Róla az üzemorvos is megállapította, hogy mintha kicserélték volna, a fia pedig megszabadult az allergiájától. Bár az igazi nagy álma egy hazai ájurvédás intézet, egyelőre a mostani munkájába építette be a témát, és ájurvédás utakat szervez Indiába. Az egzotikus ázsiai ország azonban nem az egyetlen, amelyet spirituális utazásai során felfedezett. „Több évtizede dolgozom japánokkal, az ottani kultúra nagyon közel áll hozzám – meséli Zsuzsa. – A japánok szerint mindenkinek egyszer meg kell másznia a Fudzsijamát, és én is próbára tettem magam. A túra éjszaka indul, majd a résztvevők a hegytetőn várják meg a hajnalt, hiszen a világon elsőként a Fudzsinál kel fel a nap, ami valóban különleges élmény. Számomra azonban az volt benne a legkülönlegesebb, hogy sötétben, hidegben, álmosan, de sikerült felérnem, leküzdöttem a korlátaimat. Aztán szerveztem egy kínai utat, amelynek része volt Tibet is, ahol megmagyarázhatatlan érzés vett rajtam erőt: egyszerre otthon éreztem magam. Azóta csináltattam védikus asztrológiai elemzést, amely szerint az életem következő szakaszában a spiritualizmus nagyobb jelentőséget kap, emiatt sokat utazom majd Délkelet-Ázsiába. Az is benne áll az elemzésben, hogy egy ájurvédás intézetben vezető szerepem lesz. Mindez megerősített abban, hogy jó úton járok, hiszen ez benne van a sorsomban.” Egy zaklatott világban mindannyian a magunk módján keressük a helyünket, a lelkünk igazi megnyugvását. A spiritualizmus egy az ide vezető sok lehetséges út közül.
 Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg. A tartalomból:
|
