„Milyen izmos a karja, és milyen szépen megfeszül, ahogyan a páciens fölé hajol! Ez tűnt fel először, amikor néhány hét elteltével végre láthattam a nagyfőnököt műteni. Majd észrevettem, hogy ez a látvány nemcsak minket, bámészkodó asszisztenseket nyűgözött le, hanem magát az operáló főorvost is – meséli Linda. – A doktor úr végig a saját bicepszét leste, ment is erről a bennfentes sutyorgás napokon át! Bevallom, először nagyon imponált a doktor úr, mert annyira tökéletesnek tűnt. Talán kicsit bele is szerettem, de hamar jött a kijózanodás. Amikor például észrevettem, mennyire éhezik a dicséretre mindenkitől, és ha nem kapja meg azonnal, akkor addig forszírozza a témát, amíg kizsarol egy-két bókot. De visszafelé sohasem oszt semmit. Mindig mindent magának akar, és én ezt nőként, még ha csak beosztott is vagyok, nehezen viseltem.”
A behódolás mámora
„Hamar kiderült, hogy hízelgésben nem tudom felvenni a versenyt némely munkatársammal, és valójában nem is akarom – folytatja Linda. – A közvetlen asszisztense például a rajongásig szereti. Élvezi, hogy mások nem merik bírálni, és vénlány létére akár egy királynő vonul végig a klinikán, és szállítja imádott főnökének az infókat. Azért sajnáljuk is, hogy nem veszi észre, mennyire megalázó a helyzete. Sőt még lubickol a boldogságban, ha a főnök füttyent neki. Tagadja, de szerintem reménytelenül szerelmes. És bár nincs mindenkire ekkora hatással, a nagyfőnök hangulatait egytől egyig megérezzük. Ha rosszkedve van, nekünk is az lesz, ha ideges, azt is átvesszük. A munkahelyen mindent lát, ugyanis az egész klinika be van kamerázva. Ő pedig – amikor ideje engedi – nyomon követi, mi történik. Előfordult, hogy rátelefonált az egyik kollégára, miért ül három asszisztens egyszerre a konyhában. Szerintem kizárólag azért tudjuk ezt elviselni, mert van egy villámhárítónk. A közvetlen vezetőnk szokott minket megnyugtatni, ha kitör a pánik.”
Felpumpált önértékelés
Kívülről úgy tűnhet, hogy az ilyen típusú főnök kiegyensúlyozott, elégedett önmagával. Ez benne a vonzó, ezért akarunk hozzá alkalmazkodni. „Ám ez csupán a felszín. Valójában szenved. Hajtja a vágy, hogy senkitől ne függjön, annál inkább tőle a munkatársai. Bármit elkövet, hogy a mindenhatóság látszatát folyamatosan fenntartsa – mondja Felházi Anett klinikai szakpszichológus. – Mivel a narcisztikus személynek nincs reális, stabil önértékelése, folyamatos megerősítést igényel, és állandó szükséglete, hogy a körülötte állók, így a munkatársak figyelmét, tiszteletét és rajongását megkapja. Természetesnek tartja, hogy a többi ember őt szolgálja, bármilyen kapcsolatról legyen is szó. A narcisztikus énképe kettős: egy negatív, rendkívül sérülékeny és egy ezt kompenzáló, nagyzolós részből tevődik össze. A fölényesség, a dicséretek bezsebelése, emellett mások kritizálása az eszközei ahhoz, hogy törékeny, sebezhető énjét a csillogó, kissé felpumpált énérzés mögé tudja rejteni. Ha azonban őt éri kritika, vagy a dolgok nem pontosan úgy történnek, ahogyan szeretné, rögtön feltör belőle a sértettségérzés.” Mivel a narcisztikus főnök igyekszik elkerülni azokat, akikben vetélytársat lát, távol tartja magától az azonos neműeket, különösképp az ambiciózus fiatalokat. Olyan beosztottakkal érzi magát a legjobban, akik feltétel nélkül rajonganak érte.
| A gyógyuláshoz vezető út Ha a narcisztikus személyiségnél a nagyzolós énállapotok állnak fenn, úgy érzi, minden a legnagyobb rendben van. Akkor van baj, ha valamilyen veszteség, kudarc éri, például amikor elhagyja a párja vagy elveszíti a munkahelyét. Ekkor összeomlik, és rendszerint ebben az állapotában kerül – jó esetben – szakorvoshoz. Alkalmazottként vagy munkatársként nem tanácsos azzal próbálkoznunk, hogy meggyőzzük, segítségre van szüksége. Ugyanis belátóképessége csekély, így inkább támadásnak venné – mint minden kritikát –, és nem jó szándékú közeledésnek. De a legközelebbi családtagok sincsenek sokkal jobb helyzetben. Pszichológus vagy pszichiáter szakemberhez a legtöbbször akkor fordul a narcisztikus ember, ha ráébred, hogy valami nincs rendben nála, és eldönti, változtatni szeretne. A terápia segít, hogy a személyiségzavarban szenvedő belássa, az őszinte kapcsolatok fontosak, és nem kell folyton menekülnie az érzelmek elől. |
Mellé nem, csak alá rendelődhetsz
Egy narcisztikus vezető környezetében nincs érzelmi biztonság, a hangulataitól függ a légkör. Mellette nem létezik mellérendelt viszony, az ő szintjén nincs valódi elfogadás. Ezt a függőségre vágyó emberek jól bírják, aki azonban előrelépésre, magasabb pozícióra vágyik, az már nehezebb helyzetben van. „Ha a vezető narcizmusa nem patológiás szintű, akár igényes munkahelyi légkört is ki tud alakítani. De a barátságát ne nagyon keressük, mert nehezen tud, mer érzelmileg egy kapcsolatba bevonódni – fűzi hozzá a szakember. – Megbecsülést vár el, könnyen megsértődik, és pillanatok alatt eltávolodik. Ha dicsér, azt is többnyire saját hasznára teszi, hogy a jó ember látszatát keltse és tartsa fenn bennünk.”
 Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg. A tartalomból:
|
