Miért fontos, hogy ki lesz a következő pápa?

Elindult a komoly hatalmi játszma XVI. Benedek pápa helyéért. Hogy magyar utódja lesz-e vagy színes bőrű, esetleg valaki más, hamarosan kiderül. És hogy ebben mi minden játszik majd közre, nos… annak a részleteit szerintem soha nem fogjuk megtudni.
Mindenesetre az biztos, hogy még mindig nagyon sok olyan ember van a világban, aki a hitet kívülről keresi, és akinek kell valami kívülről, fölülről megmondó hatalom, amely meghatározza, hogyan KELL szeretni Istent, és egyáltalán: hogyan lehetünk ELÉG JÓK.

És valóban: nagyon sok emberben még nincs saját morális gát, jelzőrendszer, és igénylik az útmutatást. Mint a kisgyerekek. Szükségük van a kapaszkodóra, talán épp azért, mert az önmagukba vetett hit híján élnek. (Elfeledve azt, hogy mi magunk is Isten egy darabkája vagyunk, belőle vagyunk, és bennünk van, ahogy minden kérdésünkre a válasz is.) Az egyház mindig is nagy hatalom birtokosa volt, Francis Ford Coppola például úgy mutatta be képviselőit A keresztapa című filmjében, mint a legnagyobb maffiavezérek szövetségeseit. Ahol a pénz ilyen mennyiségben megjelenik, ott nyilvánvalóan megjelennek azok is, akiknek ez nagyon fontos.
No de minden, ami van, annak valamiért lennie kellett.

Egy bizonyos mélységben nincs se jó, se rossz, „csak” tapasztalás. Úgyhogy köszönjük mindazt a tanítást, amit az elmúlt évszázadok alatt az egyház hozott a világba. Mindamellett hálásan köszönjük a gyönyörű templomokat is, amelyek monumentalitásában abszolút átélheti az ember azt, hogy valójában apró porszem, aki hatalmas erőknek és a hatalomnak kiszolgáltatva él.
Az egyház és a politika egymástól elválaszthatatlan hatalmak.
A személyes hithez egyiknek sincs köze.
Viszont köze van ahhoz, hogy az irányításra, terelésre váró bárányok milyen muníciót kapnak, illetve hova kerülnek a tőlük/általuk befolyt pénzek.

Nem szeretnék megsérteni senkit sem, de bevallom, nekem furcsa, hogy sokan úgy élik meg, hogy a pápa Isten földi helytartója. (Mindig beugrik az a tény, hogy hány millió ember szenvedett „Isten nevében” indított üldöztetések miatt, mert másképp gondolkodtak, mint ahogy előírták nekik.) Amíg az emberek többsége hisz ebben és abban, hogy külső, hatalmi, szervezeti egységre, intézményre van szükség ahhoz, hogy az ember hitéletet éljen, higgyen és kapcsolódjon Istenhez, addig az egyház létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen.

A napokban jött haza egy évtizedek óta Amerikában élő barátnőm, és elmesélte, hogy Washingtonban, a Szeplőtelen Fogantatás Bazilikájában nemrég eladtak egy 8×12 láb méretű kis részt (ez akkora, hogy éppen két ember tud letérdelni) 1 millió (!!!) dollárért a magyaroknak. Ez azt jelenti, hogy erre a területre csak magyar mehet be imádkozni. (Több más nemzetnek ugyanígy van fenntartott területe.)
Egymillió dollár arra megy el egy templomban, hogy külön legyen adott nemzetnek fenntartott rész? Mégis mit gondolnak? Hogy az Isten majd külön tekint le a lengyelre, magyarra, franciára?
És majd jobban meghallgatja, ha a saját nemzetének fenntartott területen térdepel?

Hát igen… úgy látszik, az embereknek szükségük van az egyházra.
De nézzük, hogy egyáltalán miért is alakult? Alapjaiban mire épült?
A katolikus egyház vallja, hogy küldetése Jézus parancsán alapul, aki meghagyta tanítványainak, hogy terjesszék a hitet szerte a világban. XVI. Benedek pápa pedig úgy foglalta össze az egyház küldetését, miszerint az egyház lényege hármas feladatában mutatkozik meg: „Isten igéjének hirdetése, a szentségek ünneplése, a szeretet szolgálata.” Ehhez katolikus segélyszervezeteket hoztak létre, iskolák, egyetemek, kórházak, óvóhelyek jöttek létre, amelyek a szegényeket ugyanúgy segítik, mint a családokat, az időseket és más rászorultakat.

Eszembe jutnak a templomkerteket és kis templomokat gondozó öreg nénikék, akiknek az unokák, gyerekek szeretetén kívül ez az életük értelme, mindennapos elfoglaltságuk, a közösség, akikkel érintkezhetnek. Nyilván idővel át lehetne csatornázni őket más közösség, intézmény portájára is, no de valakiknek azokat is fel kellene építeniük, meg kellene tölteniük tartalommal.
Úgyhogy csak bízni tudok abban, hogy a sors, az égiek és földiek (meg akik még) úgy rendezik a dolgokat, hogy a leginkább megfelelő ember kerüljön a szent székbe és ebbe a felelősségteljes pozícióba.