A fiatal zongorahangoló, Richard egy komfortos lakásban lakott: plazmatévével, játékkonzollal, ahogy egy legénylakáshoz illik. És saját bevallása szerint nem volt boldog. „Egy nap körülnéztem a lakásban, és néztem a hatalmas tévét, és rájöttem, nem is szoktam nézni” – meséli Richard, aki ezután számba vette az összes dolgát, és rájött, valójában mindent tudna nélkülözni. „A meleg víz volt az egyetlen, ami valóban ért valamit a lakásban” – tette hozzá a brit férfi.
Így gondolt egy nagyot, és minden cuccát eladta, úgy döntött, hogy hajléktalan lesz, és a megkeresett pénzét, nem „földi javakra” költi, hanem arra, amit mindig is szeretett volna – utazgatni fog.
Egy táskában elfér minden dolga, és biciklivel jár, azt mondja, felszabadító érzés, hogy nincs egy helyhez kötve. A brit fiatalember zongorahangolóként dolgozik, és gyakran meglepődnek az ügyfelei, amikor kiderül róla, hogy valójában hajléktalan. Az emberek főleg arra kíváncsiak, hogyan fürdik és mossa ki a ruháit. Állítólag folyókban, tavakban megoldja, bár ez részünkről elég nyugtalanító megoldásnak tűnik.
Richardnak egyébként nemcsak a boldogság keresése, hanem a hitelei minél gyorsabb visszafizetése is volt a célja. Azt mondja, lakbér és egyéb felesleges dolgok fizetése helyett a kölcsöneit próbálta kiegyenlíteni, ami másfél év hajléktalanság után sikerült is neki.
