Segíthetsz a másik életén, ha csak rá gondolsz?

Elképesztő támogató és felszabadító erő rejlik a barátságban. Az igazi barát mellett lehullhatnak a hétköznapi élettel együtt járó álarcok, amikor tartani kell magunkat, sokszor leplezni kell a valós érzelmeket, gondolatokat, nem csupán megfelelni vágyásból; gyakran  tapintatból. Az igaz barát mellett viszont 100 százalékosan önmaga lehet az ember. Innen a mondás: „Barát az, aki ismer, és mégis szeret.” Na, ja. A szeretet feltétel nélküli.
Szoktam mondani, hogy „láthatatlan szálakon” mindenkivel össze vagyunk kötve (ha nem hiszed, próbáld ki a családállítást), de a baráttal fénylő szálon. A barátnak a puszta léte segít. (És nem úgy, mint egykor a jó úttörő, aki akkor is átkísérte a vak nénit a zebrán, ha nem is arra ment volna.) A barát megérzi, hogy mikor és hogyan van szükség a jelenlétére.

Én az életem egyik luxusának tartom, hogy immár negyedik éve van egy tizenkét főből álló barátnői köröm, akikkel elneveztük magunkat „Bővéreknek”. 37 évestől 57 éves korig csupa belevaló, érzékeny, értelmes, adni tudó, sok-sok tapasztalattal rendelkező nőtárs, akikkel nem csupán összejárunk, de lélekben is találkozunk egymással. Mindezt azért mesélem el, hogy kedvet hozzak másoknak is ehhez a fajta egymást támogató, energetizáló együttléthez (mert hogy tudjuk jól, minden az energián múlik).
Egy ideje kitaláltuk, hogy keddenként este tíz órától összekapcsolódunk, előtte emailen egyeztetjük, hogy ki mit szeretne, mit kér, mi az, amire leginkább vágyik, amiről azt gondolja, hogy ezáltal lehetne az élete teljesebb, boldogabb.
Majd pedig tíz órakor telefon lekapcs., (én mécseseket is gyújtok), előveszem a kinyomtatott „bővér-kérések” listámat, kérem a körülöttünk levő égi segítőket (hiszem, hogy vannak), hogy hallgassák meg, és segítsék megvalósítani kérésemet, kérésünket. Majd elkezdem elképzelni mindazt, amit a lányok kértek. Vizionálom, hogy már beteljesült, valóra vált, ott van az életükben, életünkben.
Nagyon izgalmas belső folyamat: miközben a barátnőim életének jobbá válását színezgetem belül, én magam is töltődöm. Ez nekem általában fél órát vesz igénybe, utána egészen emelkedett leszek. Másnap emailben beszámolunk egymásnak arról, ki mit látott, mit élt meg. Nagyszerű volt pár hete olvasni azt, hogy egy beteg barátnőnk már kedd este, a  rágondolástól (akkor csak vele foglalkoztunk, az ő gyógyulását vizualizáltuk) jobban lett, másnap pedig még határozottabban érezte: javult az állapota.

Erről eszembe jutott egy kísérlet, amit nem tudom, hol olvastam, de már írtam is róla. Kitalálták, hogy egy kolostorban élő, két tucatnyi kispap elkezd napokon át imádkozni egy kórház belgyógyászatán fekvő betegek feléért. Az ott fekvők körülbelül azonos betegségi szinten voltak, az osztály egyik feléért név szerint és rendszeresen imádkoztak, a másik feléért nem. Már egy-két héten belül látványos volt a gyógyulás, gondolom mondanom sem kell, kiknek a javára.
Bizony, amibe energiát rakunk, az növekedni kezd, legyen az a szobanövényünk ápolása, a nyelvtudásunk fejlesztése, az emberi kapcsolataink, szorongásunk, önbizalmunk, vagy annak a hiánya. Bármi. És aki kételkedne abban, hogy a gondolat energia, (ami érzéseket gerjeszt), ajánlom neki az új fizika és az új biológia tudományos felfedezéseit.

Elisabeth Davis (szerintem korunk egyik legnagyobb női tanítója) azt írja az Életkör- A női lét tizenhárom archetípusa című könyvében, hogy ahhoz, hogy egy nőnek teljes élete legyen, kell, hogy legyen egy „vértestvéri” közössége. Ez azt jelenti, hogy egy kifejezetten csak nőkből álló kis közösség, akik rendszeresen tartják egymással a kapcsolatot, ezáltal támogatva egymást. Egészen másként működnek az azonos nemű (de heteroszexuális) közösségek, mint a különneműek. Ezt tudjuk, érezzük. Éppígy a férfiaknak is szükségük van arra, hogy összejárjanak egymással.
Mindenkinek csak azt tudom mondani: érdemes ezt az áldásos állapotot kihasználni, vagyis élni a kapcsolatokban rejlő kölcsönösen segítő lehetőségekkel.