“Engedd el a problémákat!”

Talán soha ennyire nem volt a világ elanyagiasodva, eltávolodva a szellemitől, mint az elmúlt időszakban. Ennek értünk el a legaljára december 21-én, és ezzel megnyílt előttünk valami új, ami már itt van, és aki nyitott erre, egyre jobban érezheti.
Belépett egy ÚJ energia, ezzel együtt egy ÚJ TUDATOSSÁGRA való lehetőség. Megérkeztek azok az energiák, amelyek által kiszállhatunk a „masszából”, a kollektív fájdalomtestben való létből. Egy ideje már kapjuk a módszereket, technikákat, hogy pucoljuk, tisztítsuk magunkat, ami nagyon fontos, viszont belépett a térbe az az energia, ami által kiszállhatunk a fájdalom- és betegséggyártásból, a folyamatos drámázásból. Sokkal inkább élhetünk a szabad akaratunkkal, mint valaha. Igen, egy új korszak első levegővételeinél járunk. És a tudatosan megélt levegővétel most csodákat hozhat! Elengedhetjük a régit, akár a saját múltunkat is, olyasmi ez, mint belépni a „semmibe”. Még belegondolni is elképesztő! (Hát még meditációkban megélni, megtapasztalni.) Valójában csak az elménk tart vissza attól, hogy ezt elhiggyük. Hiszen kik is lennénk mi az állandóan jelen lévő különféle drámáink nélkül?
Tényleg! El tudjuk képzelni ezt? Ezt a szabad, problémák és problémagyártás nélküli, flow-ban lévő, áramló, könnyű, szeretetteli, elfogadó életet? Feszültség és adrenalin nélkül? Konfliktusok nélkül? (Először épp elég elképzelni tudni, aztán jöhet a választás.)

Tizenhét évi kineziológiai oldás, és több mint száz családállításon való jelenlét után (hogy a többi sok más módszerről most ne is beszéljek) magam is sokszor megtapasztaltam azt, hogy a saját, illetve a generációk által hozott tisztítás egy végtelen folyamat. Egyiket felszedem, jön a következő, sőt az húz magával újabb meglátásokat, mélyben levő problémákat, elfojtásokat. Ugyanazt a problémát újabb és újabb szempontból láttam meg, és a válasz az volt: ezen még dolgozni kell. De meddig? Egy életen át? Az egész életem arról szóljon, hogy a különféle sérüléseket és belém égett mintákat  pucolgassam? Hát nem, köszi, én ebből nem kérek, van más elképzelésem is az időtöltésre!
Ebben adott nekem segítséget és nyitott előttem új távlatokat Kiss Balázs Kunó barátom hétvégi tábora (ez már nem az első táborom nála). Ez egy viszonylag új vonal, amit többen csinálnak, van, ahol Theta healingnek nevezik ezt a módszert, ennek a szellemiségnek a továbbadását.

Nem gondolom azt, hogy ennek az új, mindent kitisztító energiának a befogadására mindenki kész. Abban sem vagyok biztos, hogy én magam teljesen kész vagyok erre, de végre ELHITTEM azt, hogy EGYSZER vége kell legyen ennek, egyszer ez a végtelenbe nyúló terapizálás és problémagyártás a végéhez ér. Eddig mindig azt programoztam, hogy „egy életen át lesz min dolgozni”. Ja, de az ne a saját kollektív fájdalomtestem (ahogy írtam, a saját és a generációs sérülések, fájdalmak, hiányok stb…) lebontása legyen! Szeretnék „csak úgy” élni. Lazán, könnyedén, a jelenben lenni.
Érdemes megnyitni a tudatunkat arra a gondolatra, hogy ha elhisszük és kérjük, akkor mindent megkapunk, amire szükségünk van. Igen, tudom, most sokan azt gondoljátok, hogy épp ez a nehéz, „csak úgy” elhinni ezt. Belelépni a „semmibe”, ahogy Neo megtette a Mátrix 1-ben, amikor először gyakorolta a háztetőn az ugrást. Én is csak gyakorlom, de már elhiszem, hogy meg fog történni, és bizonyos szempontból már meg is történt.

„Csak úgy” belevetni tudni magunkat az életbe, tudva azt, hogy minden úgy van jól, ahogy, és hogy MINDEN, de tényleg minden ott van körülöttünk, bennünk, csak bele kell magunkat engedni. Csak szeretni kell magunkat. A többi majd jön. „Csak úgy.”