“Ne higgyék, hogy a gyerekek torkán bármit le lehet nyomni!”

– Sosem felejtem el azt a koncertet, amikor a második szólólemezed mutattátok be: hatalmas hassal álltál a színpadon, eleinte aggódtam is érted, de neked ez láthatóan semmi gondot nem okozott. Majd jött a második gyerek. Nem hiányzott a szereplés?

– Nem hagytam ki olyan sok időt, két lemezt is készítettem közben, koncerteztem, igaz, kevesebbet. Inkább az tűnhetett fel, hogy színházban nem szerepelek… A színházi próbaidőszakokat nem tudtam bevállalni, míg picik voltak a gyerekeim, hiszen akkor alig lehetettem volna együtt velük. Másfelől pedig eddig nem is jött olyan szerepajánlat, ami miatt visszamentem volna. Most, hogy újra beleszagolhattam a színpad, a kulisszák poros-édes levegőjébe, érzem, hogy mennyire hiányzott, és hogy ez nagyon az én világom, lételemem…

– Az Elfújta a szélben most megkaptad Melanie szerepét. Scarlettre készültél, de talán Melanie karaktere sokkal inkább passzol hozzád. Mi vonzott Scarlettben, és mit találsz az új szerepben?

– Scarlett egy hús-vér nő, olyan, amilyen minden nő szeretne lenni: szenvedélyes, szeszélyes, vonzó, bonyolult személyiség. A társaság központja, de amikor kell, tud küzdeni, erős maradni. Persze drámai fordulatokkal teli az élete, épp ezért érdemes őt eljátszani, ez nagy kihívás lehet egy színésznőnek. Melanie pont Scarlett ellentéte, ő egy tiszta szívű ember hátsó gondolatok nélkül, aki szeretné, ha minden olyan idilli maradna, ahogy az gyerekkorában volt, bár tudja, hogy az új helyzethez alkalmazkodnia kell, és ha szükséges, ezt meg is teszi. Melanie karakteréhez egész máshogy kell közelítenem, magamat kell darabokra szedni és összerakni, hogy belülről, hitelesen tudjam eljátszani. Melanie mély érzésű, a felszín mögé látó személyiség, még azt is meglátja Scarlettben, amit ő saját magáról sem. Ez az az emberi mélység, ami miatt igazán vonzó számomra ez a szerep.    

– Neked mit jelent az Elfújta a szél? Nekem a kedvenc könyvem, a filmet több mint hetvenszer láttam…

– Az Elfújta a szél egy klasszikus, időtálló regény és film, izgalmas emberi kapcsolatokkal, mindig aktuális mondanivalóval. Öröm, hogy részese lehetek majd ennek az előadásnak, és jó érzés lesz újra az Operettszínház társulatával játszani, mégpedig először a Szegedi Szabadtéri Játékokon, ahol a pályám indult tizenkilenc évvel ezelőtt.

– Ritka szerencsés és szép együttállás: zenésztársad és élettársad egyben Födő Sándor „Fodo” – aki Halász Judit legutóbbi gyereklemezeinek is az egyik zeneszerzője. Mersz előtte próbálni, kísérletezni, esetleg vállalni, ha valami nem sikerül? Hogyan tudjátok egymást inspirálni?

– Ez kettős dolog, mert egyfelől nehéz, hogy bizonyos zenei kérdéseknél ne keveredjünk bele személyes vitákba, ugyanakkor az a bizalom, ami a családunkat is működteti, az együtt zenélésben rengeteget segít. Tudom, hogy mindig igaz, őszinte visszajelzéseket kapok, ezek továbblendítenek, hogy a legtöbbet tudjam kihozni magamból, és úgy érzem, hogy ez fordítva is így működik. Volt olyan, hogy egy refrént ötször írattam át Sanyival, és a dalból végül sláger lett.

– A dalok szövegíróját, Hegyi Gyurit, főleg az Emil.RuleZ! keserédes és kissé depresszív szövegvilágú szerzőjeként ismerjük.

– Amikor megszületett bennem az ötlet, hogy az ábécé betűit dalokon keresztül mutassam és szerettessem meg a gyerekekkel, még egy meglévő költemény továbbfejlesztése és az ehhez kapcsolódó kerettörténet írása volt a koncepcióm. Aztán úgy éreztük, hogy ez túlságosan megkötötte volna a kezünket, így elvetettük. Végül a betűkhöz állatokat kötöttünk, és zeneileg is ábécésorrend szerint haladtunk: különböző műfajok követik egymást, egy ívet járva végig. Gyurival a tavalyi Falusi Mariannal közös estem kapcsán találtunk egymásra. Ahhoz a műsorhoz is elképesztően találó szövegeket írt, így nagy öröm volt ebbe a projektbe is bevonni. Számomra, de remélem a jövő generációk számára is, etalon, amit írt.

– Mennyiben más gyerekeknek énekelni? Hogyan fogadják?

– Annyira kiszámíthatatlan, hogy mi fog tetszeni a gyerekeknek! Fodo és Gyuri megírták például a sáska- és a tevedalt, s mind azt gondoltuk, hogy majd inkább a felnőtteknek fognak tetszeni. A sáska lett a kislányom, a teve pedig a kisfiam kedvence… Az első koncerten, amint mentem fel az öltözőből a színpad mögé, egyre erősödő gyerekzsivaj ütötte meg a fülem. Hirtelen olyan boldogságot éreztem, amilyet csak nagyon ritkán. Eljöttek, zsibonganak, zajonganak, ugrálnak! És előre örömmel töltött el, hogy majd énekelnek és együtt bégetnek velem! Szerintem sokkal nehezebb gyerekeknek énekelni, mert ők nem udvariaskodnak, őszinték, ha valami nem köti le őket, elfordulnak a színpadtól és mással kezdenek foglalkozni. Komoly kihívás lekötni őket, de eddig nagyon jól fogadták a koncerteket, ugráltunk, olléztunk, nevettünk együtt végig…

– Ritka kedves és játékos ez a lemez, nagyon nevettem például a farkas dalán, amit elmélyített, eltorzított hangon vezetsz elő… Ezek az ötleted belőled vagy Fodóból jönnek?

– Ez a technikai truváj Fodo fejéből pattant ki. Ő már a kezdetek kezdetén kitalálta, hogy ilyeneket kéne belepakolni a műsorba, hogy igazán mai és meglepő legyen ez az egész mind a gyerekek, mind a felnőttek számára. Én rögtön mondtam, hogy ez nagyon jó, humoros és technikai újítás is egyben, hiszen ezt előttünk még nem csinálták. Aztán a lemez készülése közben többször is elbizonytalanodtunk, hogy jó ötlet-e, vagy ellenkező hatást érünk-e el vele, de én akkor már ragaszkodtam hozzá, hogy így maradjon. Aztán az első koncerttől megkaptuk a pozitív visszaigazolásokat, mert a felnőttek is nagyon elcsodálkoztak ezen és együtt nevettek a gyerekekkel…

– Te gyerekkorodban mit szerettél hallgatni?

– Imádtam a Regélőt, Halász Juditot, és kedvenceim voltak a mesék, például a Szegény Dzsoni és Árnika Törőcsik Marival. Szerintem pici korban dől el a gyermek értékrendje minden téren, fontos, hogy élő hangszereket halljanak, megismerjék a stílusokat, és a humorérzékük is ilyenkor fejlődik ki. Nem szeretem, ha lebecsülik a gyerek értelmi, érzelmi intelligenciáját, ha azt gondolják, hogy nekik bármi tinglitanglit le lehet nyomni a torkukon.

– Hamarosan visszatérsz Amerikába – ahol annak idején musicalszínésznőnek tanultál – a saját neved alatt futó zenekaroddal. A gyerekek veletek mennek?

– Sajnos nem, mert az egyhetes turnénk alatt öt koncertet fogunk adni New Yorkban és Washingtonban, és már az érkezésünk napján próbálni fogunk a világhírű, Grammy-díjas Frank Londonnal, egyik helyről rohanunk majd a másikra. Ez nekünk is húzós lesz, a gyerekeknek nem lenne egy álomnyaralás. Ők azon a héten a nagyszülőknél fognak pihenni. Viszont utána a párom és a gyerekek elkísérnek a néhány hetes szegedi próbaidőszakra, ahol a próbák szüneteit együtt tudjuk majd tölteni. A bemutató után viszont közös nyaralásra indulunk… 

Karafiáth Orsolya következő kávéját Szűcs Édua grafikussal issza – csatlakozzatok hozzájuk!