“Néha még mindig kislánynak képzelhetem magam”

– Szinte napra egy évvel ezelőtt jelent meg első könyved, a Szerdán habcsók, most pedig már a harmadik regényt tarthatja kezében az olvasó.

– Számomra is hihetetlen. Néha az az érzésem, hogy nem velem történik mindez. Olyankor leveszem a polcról a könyveimet, elolvasom a borítón, hogy ki a szerző, és megnyugszom, hogy tényleg az én nevem van odaírva, nem képzelődöm. Az elmúlt közel két évemben a nyaralás, a hétvégi ejtőzés idejét átvette az írás. És lehet, hogy néha kissé karikásak a szemeim, de nem bántam meg.

– Ismét egy fiatal női sorsot ábrázolsz. Milyen lány a Kerek perec hőse, Molnár Dóri?

– Dóri egy olyan fiatal lány, aki elfelejtett felnőni. Mintha még mindig nem vágták volna el a köldökzsinórt, annyira szoros a viszonya a szüleivel, magánéletében is gyakran barátnőjére, a kislányát egyedül nevelő Kornéliára bízza a döntéseket. Aztán egyszer csak betoppan az életébe egy svájci férfi, Guillaume, és el kell kezdenie önálló, felelős döntéseket hozni, és felnőtt szemmel látni a világot maga körül. Azt hiszem, az ő esete nem mondható egyedinek, talán az olvasóim közül is sokan magukra ismernek, amikor a kitolódott gyerekkorról írok.

– Miért nem nőnek fel időben a mai fiatalok?

– Sok oka van ennek. Az egyik talán az, hogy nincsenek rákényszerítve. Az otthon melegéhez könnyű hozzászokni, és ahol a család harmóniában él, a gyerek gyakran nem érzi szükségét, hogy feladja gyerekstátuszát. Ám ez a fajta burok egy ideig ugyan megvéd a külvilágtól, hosszú távon azonban megnehezíti a fiatalok beilleszkedését, az önálló élet lépéseit.

– Adja magát a kérdés: te is sokáig éltél burokban?

– Igen és nem. Érzelmileg mindenképpen szoros a viszonyom a szüleimmel, a nagymamámmal és a nagynénémmel is, és a velük való viszonyomban néha még mindig kislánynak képzelhetem magam. De az otthon melegét nem élveztem tovább az indokoltnál, sőt érettségi után egy ideig vidéken tanultam, így hamar kirepültem a családi fészekből. Utána pedig már egy másik városban kezdtem önálló életet. Persze alakulhatott volna másként is, hiszen bőven van bennem is Dóri biztonságvágyából.

– Természetesen most is az egyik legfontosabb szál a szerelmi szál. A férfi ezúttal egy kicsit idősebb, jóképű, jómódú, külföldi férfi képében jelenik meg. Nem túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen?

– Hogy túl szép-e, vagy attól, hogy valaki első látásra ideálisnak tűnik, még lehet, hogy tényleg az – derüljön ki a Kerek perecből. Ám a távszerelemmé alakuló szerelem olyan helyzetek elé állítja Dórit, amelyeket már nem kezelhet felelősség nélkül, sőt bizonyos helyzetekben már neki kell támaszt nyújtania a férfinak.

– A korábbi regényeidhez képest a Kerek perecben nagyobb hangsúlyt kapnak a szülők.

– Valóban több szülő is fontos szerephez jut, a gyerek-szülő viszonyok sokféleségét akartam bemutatni. Hiszen a matriarchális családmodellt preferáló nagyasszony mellett elnyomott és a gyerekével cinkos apa áll, de találkozunk olyan férfival is, aki szinte bátyja vagy a haverja a fiának, és olyan anya is felbukkan, aki… Erről inkább beszéljen a könyv!

– A Kerek perecből sem hiányoznak a receptek. Minden hősöd gasztroőrült? 

– Nem, sőt Dóri a történet kezdetén teljesen analfabéta a konyhában, de Guillaume étteremvezető egy svájci szállodában, így a finomságok az ő oldaláról érkeznek a regénybe. Ugyanakkor a szerelem Dóri kedvét is meghozza a főzéshez, és az önálló élethez bizony az sem árt, ha egy konzerv lencsefőzeléknél tovább terjed a repertoárunk.

– Lesz újabb könyv?

– Ha rajtam múlik, biztosan. Van még néhány történetem, és nem tervezem őket magamban tartani. Most egy kicsit kifújom magam, és visszaülök a klaviatúra elé.