Rengeteg sárkány van, akinek fogalma sincs arról, hogy ő az. Természetesen nem csak egy nő lehet sárkány, ugyanúgy elsárkányosodhat egy férfi is, de véleményem szerint nekünk, nőknek, zsigerből nagyobb esélyünk van rá. Mindjárt elmondom, miért, csak előbb nézzük: mik az elsárkányosodás jelei, azaz mi jellemzi a sárkányt?
A sárkány pontosan tudja, hogy a környezete minden tagjának mit és hogyan kellene csinálnia. Pontosan tudja, mit kéne az anyjának, párjának, gyermekének – persze ha van –, barátnőjének, kollégájának csinálnia, hogy jobb legyen az életük. És roppant bosszantó, hogy ők ezt nem látják (még erre se képesek…).
Az elsárkányosodott nő frusztrált és bosszús. Rendszeresen szitkozódik, dühödten járkál a lakásban, hogy miért nem terítik ki rendesen a vizes törölközőt, hogy miért gyűrik össze, és dobják szanaszéjjel a büdös zoknijukat, hogy miért kell mindent egyedül csinálnia. Amikor mosogat, a párját kihívja a konyhába, hogy megmutassa neki, miért nem szerencsés, ha a lábos vagy az evőeszközök tetejére teszi a tányért a mosogatóban, nem pedig az általa megfelelőnek tartott helyre.
Ha a sárkányt kritika éri, támad, és hárít. A sárkánynak egyébként két fajtája van. Az egyik a mártírsárkány, a csendes sárkány, a másik az üvöltő típusú. Méghozzá lehetőleg olyan hangosan üvölt és veszekszik, hogy a másik reagálni se tud.
Nagyon leegyszerűsítve az elsárkányosodás főbb jellemzői: folyamatosan beleszól mások életébe, nem hagyja a másikat élni, erőszakos, akaratos, egocentrikus, ő van a középpontban, alapvetően csak a negatívumokat látja. Kötekedő, hajlamos a mártírságra, a bűntudatkeltésre, mások hibáztatására.
Valójában minden nő egy potenciális „sárkánylehetőség”, ugyanis magunkban hordozzuk a gondoskodásra való hajlamot (szinte minden lány babázik), ami a megszokás sivatagán át könnyen kihasználtságba fordulhat. Eljön a pillanat, hogy többet adunk, mint kapunk, és ez frusztráltsággal, haraggal tölt el. Mégis, mintha valami tőlünk független vákuum szívna be az egészbe.
 Tényleg minden nő potenciális házisárkány? Mit lehet tenni egy kapcsolat ellaposodása ellen? Vajon a sors vagy a szabad akarat irányítja az ember életét? Valóban szükségünk van az illúziókra ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni? Ehhez hasonló izgalmas és húsba vágó kérdésekre keresi a választ Soma Mamagésa legújabb kötete. |
Hogyan lehet ebből kilépni, mit tegyünk, ha észrevesszük magunkon az elsárkányosodás jeleit, és mit tegyünk, ha a környezetünkben van sárkány?
Ahogyan persze minden kérdésünkre, erre is ott van a válasz belül. Tudjuk jól, nincs két egyforma ujjlenyomat, nincs két egyforma lelki mintázat, vagyis mindannyian mások vagyunk. És persze egy bizonyos szinten meg egyformák is. Úgyhogy általánosságban az a tapasztalatom, hogy bármiféle torzulás (legyen az elsárkányosodás, függőségekbe való beleragadás, depresszió, mániákusság…) a környezet számára egy fejlődési lehetőség. Igen nagy éberség kell ahhoz, hogy megérezzük, és eldöntsük, mi segíthet a másik emberen, és egyáltalán, van-e jogunk belenyúlni az életébe. (Nyilván nincs, most az élete azon szegmenséről beszélek, ami már minket is érint, és innentől már nem csak az ő élete.) Tudjuk jól, hogy a szeretet igen nagy gyógyító erővel bír. Sajnálat helyett együttérzést javaslok, és azt, hogy ha segíteni szeretnénk a másiknak, elsőként törekedjünk a megértésére. Vajon mi minden vezetett oda, hogy most ilyen lett?
Kívánok mindenkinek éber befelé figyelést, kívülről magára való rálátást, és akinek kell, türelmet a sárkányszelídítéshez!
 Ne heréljük ki a férfiakat!
Hagyományos postai levél – létezik még olyan, aki ilyet küld? |
