1. Táplálkozási tévhit: aki sok csípőset eszik, gyomorfekélyt kap
A csípős étel önmagában ugyan fekélyt nem okoz, azonban meglévő fekély esetén fogyasztása valóban fokozhatja a panaszokat – magyarázza dr. Hidvégi Edit gasztroenterológus. Gyomorfekélynek nevezzük, ha a gyomornyálkahártya folytonossága megszakad, legalább 5 mm kiterjedésű területen. A gyomorfekélyek egy részét egy baktérium, a Helicobacter pylori okozza, de bizonyos fájdalomcsillapítók túlzott szedése is vezethet a gyomor falát borító nyálkahártya elvékonyodásához, vérzések kialakulásához.
2. Táplálkozási tévhit: Laktózintolerancia esetén ne igyunk tejet!
Fontos, hogy a tejcukor-érzékenységet (laktózintolerancia) megkülönböztessük a tejallergiától. A tejallergiás beteg számára valóban semmilyen tejtartalmú étel fogyasztása nem javasolt. Laktózintolerancia esetén azonban néhány készítmény – joghurt, kefir, túró, sajtok – az étrendbe illeszthető. Ötéves kor felett a laktáz enzim termelődése a szervezetben csökken, ezért gyakrabban jelentkezhet hasfájás, puffadás a tejtermékek fogyasztását követően. A panaszok laktózmentes készítmények, illetve a patikából beszerezhető laktáz enzim pótlását biztosító gyógyszer fogyasztásával orvosolhatóak.
3. Táplálkozási tévhit: Kerülni kell a puffadást, mellőzni a babot!
A leginkább puffasztó hatású ételként került a köztudatba, a valóságban azonban korántsem okoz annyi panaszt, mint azt gondolják róla. A bab a lencséhez és sárgaborsóhoz hasonlóan a száraz hüvelyesek családjába tartozik, melyek jellegzetessége, hogy jóval több energiát és rostot tartalmaznak, mint a zöldségek többsége. Emellett kiváló forrásai a B1-vitaminnak, káliumnak és magnéziumnak. A hüvelyesekben egy triszacharid található, amely gázképződéssel bomlik le a bélrendszerben. A kellemetlen mellékhatások megelőzésére a száraz hüvelyeseket a főzést megelőzően 8-12 óráig érdemes hideg vízben áztatni, az első főzővizet leönteni, majd fedő nélkül főzni. Az ízesítésként hozzáadott kömény vagy édeskömény a puffadást is segíthet elkerülni.
 |
| dr. Hidvégi Edit |
4. Táplálkozási tévhit: A lisztérzékenység könnyen felismerhető
A cöliákia egy fehérjével, a gluténnel szembeni intoleranciát jelent, melynek gyakori tünetei a liszttartalmú ételek fogyasztása kapcsán fellépő hasfájás, puffadás, hasmenés. A tapasztalt szakember azonban a kevésbé ismert jelek alapján is felismerheti az intő jeleket: vashiányos vérszegénység, depresszió, csontritkulás is lisztérzékenységet jelezhet. A tipikus panaszok elmaradása mellett, tünetszegény esetben előfordulhat, hogy a betegség diagnózisára már csak a súlyosabb szövődmények kialakulása után kerül sor. Kezeletlen esetben a lisztérzékenység a bélnyálkahártyán komoly elváltozásokat okozhat, az így létrejött felszívódási zavar pedig vérszegénységhez, vagy gyermekeknél a fejlődés elmaradásához vezethet. Fontos tehát minden panaszt komolyan venni! Gyanú esetén a lisztérzékenység vérvizsgálattal szűrhető, de biztonsággal csak bélbiopsziával igazolható.
5. Táplálkozási tévhit: Csak a tej- vagy liszttartalmú ételek jelenthetnek gondot
A lisztérzékenység, tejallergia vagy laktózintolerancia mellett a hisztamintartalmú ételek is kellemetlen tüneteket okozhatnak az arra érzékenyeknél. A hisztamin lebontását a diamino-oxidáz nevű enzim végzi. Akinél ez az enzim csökkent mértékben termelődik, hisztaminban gazdag étel fogyasztása után allergiaszerű tüneteket tapasztalhat: fejfájás, kiütések, viszketés, hányás, hasmenés, hasi fájdalom jelentkezhet. Hisztaminban gazdag élelmiszerek a vörösbor és sör, sajtok, a sörélesztő, a kagyló, a halak többsége, a halkonzerv is. Ezenkívül a paradicsom (különösen a konzerv, paradicsompüré, ketchup) a spenót, a csirke, sertés- vagy marhakolbász és -sonka, különösen a szárított termékek, a csokoládé, a fermentált szójatermékek, a szójaszósz, valamint minden fermentált zöldség és a savanyú káposzta. Egyes ételek a szervezet saját hisztamintermelését fokozzák. Ezek közé tartozik a nyers tojásfehérje, az eper, az ananász és az alkohol.
