Adam Piore, a Nautilus kutatója szerint az emberi agy nem arra fejlődött ki, hogy bonyolult esélyeket számítson ki. Az ősemberek csak arról döntöttek, hogy egy ragadozó veszélyt jelent számukra, vagy sem. Annak ellenére, hogy mára megtanultunk bonyolultabb esélyeket is kiszámítani, amikor olyan (különösen matematikai) problémával találjuk magunkat szembe, amit nem tudunk megoldani, az agyunk elnagyolt és gyors döntéseket hoz, például azt, hogy vásárolunk egy lottószelvényt.
Ez vezet el oda is, hogy az emberek megtapasztalják azt a jelenséget, amit George Loewenstein, a Carnegie Mellon közgazdász- és pszichológiaprofesszora csak mágikus gondolkodásnak nevez – amikor egy babona vagy zsigeri megérzés felülírja a logikát. „A legfurcsább dolgok, amiket a döntéshozással és a kockázatvállalással kapcsolatban láthatunk, kis valószínűség mellett következnek be” – állítja Loewenstein. Ennek egyik oka Giorgio Coricelli, a Dél-Kalifornia Egyetem munkatársa szerint az, hogy a zavarodottság és a bizonytalanság egy olyan agyi területet aktivál, amely megoldás keresésére sarkall bennünket. Amikor valaki nem tudja, mit tegyen egy bizonyos helyzetben, az agya kétségbeesetten kutat a válasz után, és ez oda vezethet, hogy az ember azt hiszi, hogy valami tényszerű és reális, még akkor is, ha az hibás vagy babonás.
