A Stanford Egyetem kutatói arra kerestek tudományos választ, hogy egyesek miért döntenek a békülés mellett egy csalódás után, míg mások inkább a szétválást választják. Feltételezésük alapján friss kapcsolatban az áldozat hajlamosabb racionális érvek mentén dönteni, míg régóta fennálló viszonynál inkább alapvetőnek gondolják a bizalmat, a kihágásra pedig a szabályt erősítő kivételként tekintenek. A bizonyításhoz internetes kérdőívet használtak. A résztvevők kaptak nyolc dollárt, amelyet megtarthattak vagy átadhattak egy nem látott partnernek. Amennyiben átadták, az ígéret szerint megháromszorozva kapták vissza. Ennek tudatában kellett dönteni az összeg sorsáról. A résztvevők nem tudták, hogy a partner igazából egy számítógépes szoftver, amit becsapásra programoztak – olykor a kapcsolat korai fázisában, míg máskor később. Korai átverés esetén nagyobb esély volt arra, hogy a résztvevők inkább megtartották a pénzt.
A laboratóriumban megismételt kísérlet során kiderült, hogy a tudatos tanulással és a döntéshozatallal összefüggésben lévő agyi régió aktívabb volt a korai becsapás esetén, ami erősítette a bizonytalanság érzetét. Ezzel szemben a szokásból adódó döntéshozatalhoz tartozó agyi régió akkor aktiválódott, ha később következett be a csapdába csalás.
