Reggel hét óra, ötéves lányom kipattan az ágyból, felöltözik, és leül a kisasztalához. Rajzol. Mire összeszedem magam, és kész a reggeli, két új alkotását mutatja büszkén. Aztán az oviba menet észrevesz a járdán egy íves koszcsíkot. „Nézd, anya, leesett egy szivárvány!” – mondja boldogan. Délután, amikor érte megyek, újabb rajzokat nyom a kezembe – csak négyet, az ötödik valahol elveszett. A játszótéren alagutat ásnak, és sársütit gyúrnak a barátnőivel, az esti fürdésnél pedig rögtönzött dalba szövi a napját. Folyton alkot. Színes ceruzával, homokkal, szavakkal – szabadon, örömmel és megállíthatatlanul fejezi ki, ami benne van. Hogyan éltethetjük ezt az áradó kreativitást felnőttként is magunkban?
Velünk születik
„Az alkotókészség az emberi lét természetes velejárója – mondja Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológus, a Kreativitás és személyiség című könyv szerzője. – A gyermekkor és a serdülőkor az énfejlődés kiemelkedő szakaszai, ilyenkor különösen nagy az alkotás, az önkifejezés iránti belső szükségletünk. Később, a társadalomba való beilleszkedés során ez elsorvadhat, hiszen energiáinkat a munka, a család köti le. A kreatív emberek azonban felnőttként is szoros kapcsolatban maradnak gyermeki énjükkel.
Az alkotókészséget elképzelhetjük egy skálán – folytatja a szakember –, amelynek egyik végén a hétköznapi találékonyság, a másikon a kiemelkedő, művészi kreativitás áll. Az idő próbáját is kiálló, átlagból kiemelkedő alkotókat rendkívüli kreativitás, de egyben gyakran pszichopatológiai vonások is jellemzik. József Attiláról például már biztosan állíthatjuk, hogy nagy alkotó volt – Lady Gagáról meg talán majd száz év múlva derül ki. Vannak művészek, akik nem érik el ezt a szintet, de született alkotókészségükkel és szorgalmukkal mégis sikeresek. A mindennapos kreativitás pedig azt jelenti, hogy képesek vagyunk feltalálni magunkat egy probléma megoldásában – például eszünkbe jut, hogy a mosógép eltörött fogantyúját egy villanyéllel helyettesíthetjük. Kreativitás mindenkibe szorult: a tanulás például elképzelhetetlen enélkül. Fontos azonban kiemelni, hogy az alkotókészség szintje nem értékmérő: hiszen a társadalomnak szüksége van művészekre, de hivatalnokokra is.”
Szépség és Szörnyeteg
„Kutatások szerint a kreatív embereket leginkább az ellentmondások jellemzik – mondja Kőváry Zoltán. – Egyszerre introvertáltak és extrovertáltak: az alkotás folyamatában befelé, az ahhoz szükséges élmények befogadása idején pedig a világ felé fordulnak. Megfigyelhető náluk a pszichológiai androgünitás, vagyis bármelyik nemhez is tartozzanak, belül egyszerre nőiesek és férfiasak. Lehetnek szerények, az alkotásukra mégis büszkék. A kreatív személyiség tehát sokoldalú, összetett. Picasso például nemcsak zseniális festő volt, de önmaga kiváló pénzügyi menedzsere is. A hagyomány tisztelete ugyanúgy a művészek sajátja, mint a szabályok felrúgása, egyénivé formálása.
Ezeken a paradoxonokon túl jellemző rájuk a nem harmonikus gyerekkor. Gyakran népszerűtlenek a társaik körében, ezért is fordulnak belső világuk felé. Életük első éveiben hiány, törés figyelhető meg a fontos személyekkel alakuló kapcsolataikban. Ezt a sérülést igyekeznek aztán később, áttétes formában helyreállítani az alkotással. De van olyan meglátás is – teszi hozzá a szakértő –, amely szerint a művész a sérülése ellenére válik alkotóvá. A hiányok okozta lassabb személyiségfejlődés teszi lehetővé, hogy szoros kapcsolatban maradjon lelke rengeteg kreatív energiát hordozó mélyrétegeivel. A sérülés persze önmagában senkit nem tesz művésszé, csak ha a személyiségen belül a tehetség, szorgalom, tanulás életre hív egy kreatív erőt, amely képes elhordozni a terhet.”
Sebekből mesék
Finy Petra mesekönyvek, verseskötetek és egy felnőtteknek szóló regény szerzője, aki korán megtapasztalta a hiányt, hiszen nyolcévesen veszítette el édesanyját. A gyermekkorát dolgozta fel Madárasszony című könyvében. „Az alkotás segít, hogy magamat is gyógyítsam – mondja. – Korán eldöntöttem, megemésztem a sérüléseket, elfogadom őket, már csak azért is, hogy ne adjam át őket a gyerekeimnek. Ám az írás nem maradhat csupán a terápia szintjén.”
Petra már kiskorában is történeteket talált ki. „Imádtam kocsikázni, sokat utaztunk a vidéki rokonainkhoz, barátainkhoz – meséli. – Csak néztem ki az ablakon, bámultam a tájat, és közben sztorikat szültem. Ma is a buszon ülve jutnak eszembe a legjobb ötletek. Minden hat rám: egy öltözői beszélgetés zumbaóra után vagy egy reggeli hír a rádióban. Talán túlérzékeny is vagyok, de emiatt tudok írni. A családomnak nem mindig könnyű velem, mert hajlamos vagyok az ábrándozásra, szétforgácsolódásra. Sokat segít a férjem, aki nem hagy elszállni. Egy »héjanász« kapcsolatban, egy másik túlérzékeny művész oldalán nem tudnék alkotni, ám ő elfogadja, és józan nyugalmával az első pillanattól támogatja a munkámat. Pedig a világ szemében írni még mindig olyan férfinak való dolog.
Az öt- és hétéves lányaimból is merítkezem, az egyik legjobb alkotói állapot, amikor altatom őket. Félig én is alszom, ilyenkor a tudattalanból jól elő lehet halászni dolgokat. A gyerekektől folyamatosan tanulok, olyan részleteket vesznek észre a világból, amin egy felnőtt szeme már átsiklik. És őszinték: »az a bácsi büdös« – mondják –, vagy »nagy a hasa«. Ilyet mi már tapintatból nem mondunk, de egy írónak nagy szüksége van az őszinteségre.”
Persze a kicsik nem csak ihletet adnak Petrának. „Az anyaság gyakorlatias feladatai, a különórák szervezése, a háztartás el is szakít ettől a termékeny állapottól – vallja be az írónő. – Ezért gyakran hallgatom a kamaszkori kedvenc zenéimet, olvasom az akkori kedves könyveimet, nézegetem azokat a festményeket, melyek régebben inspiráltak – ez segít, hogy visszataláljak a kreatív forrásomhoz. Hiszen akkor még semmi nem vonta el az alkotó energiáimat.”
Petra írásaira gyakran mondják, hogy segítő történetek. „Orvoscsaládban nőttem fel – meséli –, az apukám szerette volna, hogy én is orvos legyek. Nem lettem az, rájöttem azonban, hogy az írással is lehet gyógyítani. Felnőtt olvasómtól is kaptam már olyan visszajelzést, hogy egy versem megérintette, és helyre tett benne valamit. Úgy érzem, ezért érdemes csinálni.”
Fedezd fel a forrásaidat!Szakértőnk, Kőváry Zoltán tanácsai • Az alkotás nyersanyaga az élmény: lépj ki a hétköznapi rutinból, légy nyitott! Kiállítás, koncert, utazás, beszélgetés vagy egy könyv: bármi, ami mélyen megérint, beindíthatja a kreatív energiákat. • Az önkifejezéshez ismernünk kell a formát, az adott alkotóterület szabályait, hogy ezeket megfelelően használni tudjuk. Szépírói kurzussal vagy mandalafestő tanfolyammal két legyet üthetünk egy csapásra: formát tanulhatunk és élményeket szerezhetünk. • Kreatív energiáink a tudattalanban gyökereznek: hogy hozzájuk férhessünk, el kell jutnunk tudatos énünk határain túlra. Ennek egyik eszköze lehet az álom. A szürrealisták is megfestették az álmaikat. Ha odafigyelünk rájuk, előttünk is feltárulhat gazdag belső világunk. De a szerelem is inspirációt adhat, elementáris hatásával kinyitja a tudattalanunkra nyíló kapukat. |
Alkotni egészséges
„A művészet egyik legősibb értéke a gyógyító hatás – mondja szakértőnk, Kőváry Zoltán. – Nem véletlen, hogy a teremtés vágya gyakran válságok, érzelmi krízisek idején erősödik fel bennünk. A kreativitás egyik fontos dimenziója az érzelmek kifejezésének képessége, hogy sikeresen megfogalmazzuk azt, ami bennünk van. Ez az erő megóv minket a szorongástól, a depressziótól, ami a testi betegségek megelőzése szempontjából is hasznos.”
Nemes Ildikó érzelmei az általa horgolt tárgyakban elevenednek meg, ő ebben éli ki a kreativitását. „Szükségem van az alkotásra, akár a levegőre” – mondja Ildikó, aki négy gyerek anyukája. Bár soha nem érezte úgy, hogy a művészet a hivatása. A gyerekek világa jobban vonzotta, óvónő lett – már kislányként ruhát horgolt a babáinak. „A kezem alatt megszülető tárgyakban is megjelenik mindaz, ami éppen érzelmileg foglalkoztat – mondja. – A kisebbik lányom nem akart oviba menni, ezért készítettem neki egy »anyababát«. Ez segített, hogy akkor is érezze, vele vagyok, amikor el kellett válnunk. A férjemet pedig egy erotikus ajándékkal hódítottam meg. Új-Zélandon ismerkedtünk meg, mindketten ott próbáltunk szerencsét. Én egy évvel korábban jöttem haza, de előtte horgoltam neki egy párnahuzatot, rajta egy szerelmeskedő párral. Így éjjelenként kicsit együtt lehettünk.
A gyerekek, a munka, a háztartás mellett nagyon kevés lehetőségem van magamban lenni. Amikor mozaikot készítek – a legújabb szenvedélyemet –, vagy takarót horgolok, elmerülhetek a belső világomban. Ez olyan öröm, amitől úgy érzem, kerek lesz minden.”
Cikkünk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalomból:
- A lelkünkben élő férfi
- Sárkányanyák és kicsi papucsfiaik
- Nézd meg az anyját, kezeld a fiát! – interjú Novodomszky Évával és Papadimitriu Athinával
- Égnek áll a hajad a stressztől?
- Férfiélet, női sors – Müller Péter írása
- A nőiesség segélykiáltása – PCOS szindróma
- Szabadság, szerelem – teszt
- Gyógyító irodalom
Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!