Hazánkban ismertebb a lándzsás és a széles levelű útifű.
Általánosságban az összes útifűfaj (több mint kétszáz van) ugyanazt az eredményt adja. Különösen jól növekedik szegényes, sziklás talajon (mint például az utak) és gyakran található meg a pitypang társaságában. Többször látni kavicsbányákban vagy építési területeken, ami azt is mutatja, hogy a természet a talaj regenerációjára törekszik.
Az útifű gyakran a túrázók orvossága, főleg a szúnyogok által sújtott területeken. Főként azért, mert vérzéscsillapító hatása semlegesíti a méreganyagokat, használható úgy is, hogy összezúzzuk (vagy szétrágjuk) és utána borogatásként ráhelyezzük közvetlenül a sérült területre, mint a méhcsípés, rovarcsípés, akné, seb, üveg általi vágás vagy bőrkiütés. Ajánlott a borogatást átkötni és hagyni az útifüvet hatni a maga mágikus 4-12 óráján keresztül. Az útifűből balzsam is készíthető a sürgősségi készlet alapdarabjaként, ami akár védőréteget képezhet, vagy használható általános tisztításra is. Emellett figyelemre méltó az aranyérre gyakorolt nyugtató hatása.
Mire jó még? A teljes cikket a Hírek, sztorik, sztárok blogon találod.
